A nagy átejtés: 80 éve történt a szicíliai partraszállás

Az 1944. június 6-i normandiai partraszállás - már a mindkét fél részéről bevetett erők nagyságánál fogva is - az utókor szemében elhalványította az angolszászok egy évvel korábbi, 1943. július 10-i partraszállását a stratégiai fekvésű és jelentőségű Szicília szigetén.    

"A casablancai konferencia úgy határozott, hogy Tunisz bevétele után partra kell szállnunk Szicíliában. Nagy vállalkozásról volt szó, amely... új és félelmetes nehézségekkel járt... Fel kellett készülnünk rá, hogy a még mindig nagy létszámú olasz hadsereg elkeseredetten fogja védelmezni szülőföldjét. Nyilvánvaló volt, hogy a szárazföldön és a levegőben egyaránt erős német alakulatok támogatják majd... Szicília elfoglalása igen nagyszabású vállalkozás volt"

- olvashatjuk Wintson Churchill emlékirataiban.

A szicíliai partraszállással a szövetségesek megtették az első lépést az Európa felszabadításához vezető úton. Annak idején - érthető módon - titokban tartották, és ma is csak kevesen tudják, hogy a szövetségesek sikeres partraszállását és gyors előrenyomulását - Szicília szigetén a harcok mindössze 38 napig tartottak - nem kis mértékben az tette lehetővé, hogy pár nappal a partraszállás előtt Hitler elrendelte: jelentős német erőket csoportosítsanak át a szigetről a Földközi-tenger térségének távol fekvő részeibe.

Mi késztette vajon a "Führert" ekkora ballépés elkövetésére, jóllehet logikusnak tűnhetett, hogy - az észak-afrikai hadjárat győzedelmes befejezése és Rommel Afrika Korps-jának felmorzsolódása után - az angolszászok a Földközi-tenger nyugati medencéjében, Szicílián, Szardínián vagy Korzikán folytatják offenzívájukat.

Csak a háború befejeződése után tudódott ki, hogy Szicília szigetének gyors eleste a második világháború egyik legnagyobb megtévesztési manőverének, a brit titkosszolgálat ragyogóan eltervezett és végrehajtott cselének volt az eredménye. Mi is történt valójában?
A németek és az olaszok afrikai veresége után a szövetségesek figyelme Szicília, mint következő célpont felé fordult és egyúttal világosan látták, hogy csakis a sziget kikapcsolása után lehetnek majd képesek sikeresen partraszállni akár Olaszországban, akár Franciaországban vagy Görögországban.

A várható saját veszteségek csökkentése érdekében meg kellett tehát győzni a német hadvezetést arról, hogy - bármilyen ostobának is tűnhet - a szövetségesek "el akarnak menni Szicília mellett" és az említett három ország valamelyikében készülnek partraszállni. De hogyan hitessék el ezt a németekkel? 

A tervet - a legaprólékosabban - a brit haditengerészet biztonsági részlegének rangidős tisztje, Ewen E. S. Montagu dolgozta ki és készítette elő a végrehajtást.

Montagu abból indult ki, hogy hitelesnek látszó okmányokat kell a német vezetés kezébe juttatni, amelyek meggyőzhetik arról, hogy a partraszállás nem Szicílián fog történni. De miként tehetnék ezt meg, hiszen mégsem írhatnak magának Hitlernek? Kellett tehát egy futár - "Martin őrnagy" - aki a szigorúan bizalmas okmányokat magával viszi. Csakhogy nem lehetett élő személy. Arra volt szükség, hogy valamilyen szerencsétlenség érje őt és az okmányok azt követően jussanak a németek kezébe - mintegy véletlen folytán.

Abból kellett tehát kiindulni, hogy szükség van egy holttestre. A német bombázásoknak ugyan sok áldozata volt Angliában, de azokon a holttesteken olyan sebesülések nyomai voltak láthatók, amelyek felkelthették volna a németek gyanakvását. Hosszas keresés után sikerült megtalálni a megfelelő holttestet - egy londoni kórházban 38 évesen tüdőgyulladásban elhunyt férfiét, akinek némi víz volt a tüdőjében. A tervezés első szakasza ezzel befejeződött: a holttestet hűtőházba helyezték, a "Martin" vezetéknevet adták neki, kinevezték a haditengerészet őrnagyává (nem csak tengerészek szolgáltak a Royal Navynél) és ellátták a szükséges irattáskával, egyenruhával és a személyes tárgyakkal (szerelmes levéllel "menyasszonyához", két színházjeggyel, számlával két jeggyűrű "vásárlásáról", stb.).

A következő lépés a hamis okmányok elkészítése volt. Nem is egy, hanem két írás készült a német vezérkar félrevezetésére. Az egyik levelet Sir Archibald Nye, a brit vezérkari főnök helyettese "írta" Sir Harold Alexander tábornoknak, a szövetségesek főparancsnokának a Földközi-tenger nyugati medencéjében. Ebben a levélben Nye félreérthetetlen utalásokat tett Görögországra és Szardíniára, mint a soronkövetkező hadműveleti célokra. A másik levelet pedig Lord Mountbatten írta Sir Andrew Cunningham tengernagynak és abban tréfásan megjegyezte, hogy a tengernagy "hozhatna talán magával néhány szardíniát, itt ugyanis (mármint Angliában) csak jegyre kapható". (Utalás Szardínia szigetére.) "Martin őrnagynak, a futárnak" természetesen "balesetet" kellett szenvednie - mégpedig a spanyol partok közelében, hogy a holttesttel együtt a tengerbe került aktatáskát - benne a szigorú bizalmas levelekkel - is a partra sodorják a hullámok, ahol a spanyolok megtalálják majd és - jóllehet hivatalosan semlegesek a háborúban - természetesen eljuttatják azokat a német elhárításhoz, az Abwehrhez. 

A terv végrahajtása tökéletesen sikerült. A tengeralattjáróról kitett "Martin őrnagynak" a víz felszínén hányodó "holttestét" 1943. április 30-án pillantotta meg egy spanyol halász, csónakjába emelte és eljuttatta Huelva kikötőjébe. Egy orvos a holttest megvizsgálása után megállapította, hogy "Martin őrnagy" halálát vízbefulladás okozta. A futártáska - benne a két levéllel - az illetékes spanyol haditengerészeti parancsnokságra került és miután az nyomban értesítette az Abwehr spanyolországi részlegének vezetőjét, Wilhelm Lenz tengerészkapitányt, ő a két levél másolatát rendkívüli futárral azonnal Berlinbe küldte.

Hitler szinte órákon belül olvasta Berchtesgadenban a "szuper titkos okmányokat", mégpedig a német fordításhoz csatolt szakértői vélemény kíséretében, amely szerint "a zsákmányolt dokumentumok valódiságához nem fér semmi kétség". (A biztonság kedvéért azért a londoni The Timesban közlemény jelent meg "Martin őrnagy haláláról", valamint arról, hogy "elveszettnek kell tekinteni egy, a tenger fölött eltűnt Catalina típusú hidroplán legénységét is".)

A német főparancsnokság, az OKW erre már május 15-én elrendelte az egyik legjobb páncélosegységének, az 1. páncéloshadosztálynak átirányítását Dél-Franciaországból Görögországba. Ezen kívül Keitel vezértábornagy személyesen rendelte el erős páncélosegységek áthelyezését Szicíliáról Korzikára, továbbá Szardínia védelmének megerősítését. Mindez természetesen Szicília védelmének meggyengülésével járt. Jól mutatja végül az angol megtévesztés teljes sikerét, hogy Rommel vezértábornagy még két héttel a szicíliai partraszállás után is Szalonikibe látogatott, hogy ellenőrizze Görögország védelmének kiépítését.

Hozzátartozik még a történethez, hogy a futártáskát - benne a lefényképezett okmányokkal - a spanyol hatóságok annak rendje s módja szerint eljuttatták Haselden madridi brit konzulnak. "Martin őrnagyot" pedig - a madridi brit nagykövetség kívánságára - 1943. május 2-án katonai tiszteletadással eltemették Huelva római katolikus temetőjében.