Főleg nőket érint: Az utazás őrült tettekre is kényszeríthet

Firenze és a Stendhal-szindróma

A nemzetközi turizmus növekedésével mind gyakrabban esik szó a Stendhal-szindrómáról, amelyet 1990-ben írtak le először - főleg Firenzével kapcsolatban.

A jelenséget egy olasz pszichiáternő figyelte meg és keresztelte el a nagy francia író egyik művére utalva. A firenzei Santa Maria Nuova kórházban dolgozó Graziella Magherininek gyakran akadt dolga olyan turistákkal, akiket "kiborított" az Uffizi képtárban látott remekművek szépsége.

Főleg 40 év alatti, egyedül élő és egyedül utazó nőknél fordult elő ez a tünetegyüttes: szédülés, fulladás, szívritmuszavar, hallucinációk és identitási zavarok formájában.

Stendhal az 1826-ban kiadott Róma, Nápoly és Firenze című útleírásában számolt be arról az intenzív érzelmi állapotról, amely a firenzei Santa Croce bazilikából távozóban fogta el. Leírta, hogy a látottak nyomán olyan felindulás lett úrrá rajta, amelyben egyesültek a szépművészetek által nyújtott égi benyomások és a szenvedélyes érzelmek; szívdobogás rohanta meg, úgy érezte, elhagyja az élet, és ahogy ment, attól tartott, hogy elesik.

Graziella Maherini 1980 és 1990 között mintegy száz hasonló esetet figyelt meg Firenzében. Franciaországban a párizsi Sainte-Anne kórház pszichiátriai szolgálatának vezetője, Marie-Jeanne Guedj rögzített hasonló tüneteket, amelyek ugyancsak az Arno-parti városban egy francia gimnazistalányon törtek ki, aki osztálylátogatás keretében járt Firenzében. "Félelem kerítette hatalmába, hogy nem méltó a látott remekművekhez, lázba jött, heves izgalom hatotta át, képtelen volt aludni" - írta Guedj. Párizsba való visszatérése után a lány megnyugodott.

Michelangelo Dávidjának abszolút tökéletessége esztétikai élmény generációk sorának, de atavisztikus ösztönöket, kimondhatatlan szenvedélyeket is kiválthat: húsz évvel a Stendhal-szindróma felfedezése után kiderült, hogy Michelangelo Dávidja is hasonló reakciókat válthat ki.

A Dávid-szindróma felfedezője szintén Graziella Magherini volt.

"Dávid szépsége elbűvöli az embereket, de nemcsak szép esztétikai érzelmeket vált ki, hanem zavaros érzéseket is. Aki a műre tekint, irigységet érez a tökéletes testű fiatal férfi iránt és akkor előjönnek a vandál ösztönök. Vannak, akik vágyat éreznek a szobor megrongálására, ennyi szépség láttán veszélyben érzik saját énjüket, és így akarják a veszélyt elhárítani"

- magyarázta akkor a pszichiáter a Corriere della Sera című olasz napilapnak.

A pusztítási ösztön mellett megjelennek szexuális természetű zavarok is. A látogatók Dávidban a tökéletes férfi szimbólumát is látják. Ezek a jelenségek pedig alig különböznek a Stendhal-szindrómától, amelynek során rosszullét, ájulás, hallucináció fogja el a benne szenvedőt egy-egy szép vagy hatásos alkotás láttán. Csak Firenzében évente száz ilyen eset fordul elő.

A firenzei Santa Maria Nuova kórház pszichiátriai osztályának vezetője elárulta, hogy havonta általában három turista kerül hozzájuk, többségükben pánikbetegségben szenvedő amerikaiak, akiknek állapota néhány óra alatt helyrehozható megfelelő gyógyszeres kezeléssel. Arra a kérdésre, hogy miért az amerikaiak vannak többségben, azt válaszolta, hogy az utazás okozta stresszen kívül talán az is okozza ezt, hogy egy ismeretlen kultúrával találkoznak.

"Számukra különleges, de nagyon szép világgal szembesülnek, és ezt a különlegességet nem tudják magukban feldolgozni" - mondta a firenzei főorvos.