510 éve járvány ragadta el Európa egyik legrejtélyesebb festőjét

2020. október 20.

print Hetedhétország.hu

510 éve járvány ragadta el Európa egyik legrejtélyesebb festőjét

Giorgione da Castelfranco olasz festő festményeinek mágikus, megfejthetetlen ragyogása van.

Az érett reneszánsz első velencei képviselője egy kis faluban, a Velencétől mintegy negyven kilométerre lévő Castelfrancóban született 1477-ben vagy 1478-ban. Nevét néha Zorzónak írják, ennek változata a Zorzon, Zorzi a velencei nyelvjárás szerint. A Giorgione jelentése nagy Giorgio, amelyet akkor ragasztottak rá, amikor már elismert festő volt, de a név daliás termetére, szép arcára is utal. A hagyomány szerint szerelmes természetű ember volt, nagy kedvelője a női nemnek és a zenének.

1490 körül érkezett Velencébe, hogy Giovanni Bellinitől tanuljon, aki felfedezte tehetségét, és egyre több munkát bízott rá. 1500 körül már önállósította magát, közben megismerkedett a nagy mester, Leonardo da Vinci festészetével, amely életre szóló hatást gyakorolt rá. 

Első ismert művei a Salamon ítélete, Mózes tűzpróbája, A három királyok imádása voltak. Tehetségének híre hamar elterjedt, két fontos velencei megbízást is kapott. 1507 és 1508 között a Fondaco dei Tedeschi és a velencei dózse fogadótermének freskóját készítette.

Életművét mindössze tíz év alatt alkotta meg, néhány művének eredetét a művészettörténet még ma is vizsgálja, Giorgione ugyanis – egyetlen kivételtől eltekintve – nem szignálta képeit. Hirtelen bekövetkezett halála megakadályozta abban, hogy néhány munkáját teljesen befejezze, ezért ezt a feladatot Tiziano vagy Sebastiano del Piombo végezte el helyette. A festő személyét övező homály és festményeinek hiányzó magyarázata Giorgionét a nyugati festészet egyik legrejtélyesebb alkotójává avatták.

A bizonytalanságot tovább növeli, hogy életéről nagyon keveset tudunk, jobbára azt is a manierista festő, művészeti író Giorgio Vasari A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című munkájából. Hitelt érdemlő adatokat csak a 19. században felélénkülő kutatások eredményeztek pályájáról.

Giorgione előtt a reneszánsz festészet elsősorban egyházi és vallási témákat ábrázolt, ő már gyakran nyúlt világi témákhoz is. A Castelfrancói Madonna című alkotásán, amely szokványos ábrázolása a trónon ülő Máriának a szentekkel jobb és bal oldalán, már látszik egy új korszak születése. Kicsi, egymástól elválasztott színes pontokból épül fel, amelyet ő honosított meg a festészetben, eredetileg a kéziratok díszítésénél alkalmazták. Többek között ez adja festményeinek mágikus, megfejthetetlen ragyogását. Leghíresebb művei közé tartozik A három filozófus és A vihar.

Legszebb műveként az utolsónak alkotott Alvó Vénuszt tartják, amely a velencei iskola példaképe lett. A képet valószínűleg Tiziano fejezte be, aki sokak szerint a tanítványa volt.

Fiatalon, harmincnégy éves korában hunyt el, alighanem az 1510-ben kitört pestisjárvány ragadta el. 1510. október 25-én halt meg, Castelfrancóban temették el.

Budapesten is megtekinthető egy műve; a Szépművészeti Múzeumban látható, Ifjú képmása című műve a reneszánsz arcképfestészet kiemelkedő alkotása.

(Giorgone: A három filozófus, 1508-0509. (c) Bécsi Szépművészeti Múzeum)


Kapcsolódó hírek