Bibracte

Julius Caesar az egyik leggazdagabb, legjelentősebb oppidumnak (erődített város) tartotta a franciaországi Mont Beuvrayn elterülő Bibracte kelta települést, amelynek feltárásában magyar régészek is részt vettek.

A lelőhelyet a XIX. században fedezte fel egy amatőr régész, majd III. Napóleon finanszírozta az ásatásokat, amelyek az első világháború kitöréséig folytatódtak. Az 1980-as években Francois Mitterand köztársasági elnök kezdeményezésére újították fel nemzetközi részvétellel az ásatásokat. 

Bibracte az egyik legjelentősebb gall oppidum volt, a haeduus törzs fővárosa. Julius Caesar nagyon sokat tartózkodott a gall háború során ezen a területen, és jó kapcsolatokat ápolt a haeduus törzzsel, amely egyfajta szövetségben állt Rómával.

Julius Caesar Bibractéban telelt át az alesiai csatában aratott győzelem után (Kr.e. 52), és itt kezdte szerkeszteni galliai tevékenységéről szóló "kommentárjait (Commentarii de bello Gallico). A könyvben leírja a kilenc évig tartó galliai hadviselése csatáit, illetve politikai manővereit, amelyek lehetővé tették, hogy meghódítsa és a Rómához csatolja Galliát.

Nem írja le részletesen a települést, de mindenképp az egyik leggazdagabb, legjelentősebb oppidumnak tartotta, amelynek a területe elérte a 200 hektárt.

A magyar régészek 1988-ban kapcsolódtak be Bibracte feltárásába, az oppidum központjában, a "Kolostor legelője" elnevezésű területen kezdték az ásatásokat. 1995-től a főúttól keletre folytatták a munkát, ahol egy nagyméretű, római típusú lakóházat (domust) tártak fel. 2000-ben találták meg a bazilikát és a fórumot.

A rómaiak a fórumot és a bazilikát Augustus korának a hajnalán lebontották. Ekkor született meg a döntés, hogy Bibracte nem maradhat meg, lakosait áttelepítik 20 kilométerrel odébb, a síkságra, egy új településre Augustodunumba 'Augustus városába' (mai Autun) költöztették.

Az egész települést megszűntették, felszámolták, Bibracte történelme ezzel tulajdonképpen lezárult.

Ez egy rendkívül tudatos népesség-áttelepítés volt. A rómaiak számára az erődített magaslati települések egyfajta ellenállási gócot is jelenthettek. Bibractéban ugyan nem törtek ki lázadások, de másutt, Galliában az erődített városokat többnyire ellenséges érzelmű kelták lakták, akik nem szerették a római berendezkedést. Tehát az oppidumok megszűntetése tudatos római válasz volt a fenyegetettségre. A koncepció Augustus császár nevéhez fűződik. Magyarország területén is megszűntették az oppidumokat.

Aquincum úgy jön létre, hogy a Gellért-hegyen lévő oppidumot feladják. Ugyanez volt Szombathely esetében. Az átköltöztetés óriási forrásokat igényelt, de a katonaságot dolgoztatták az építkezéseken, ami miatt a légiósok néha fel is lázadtak.

Az új településeket a katonasággal vonuló útmérnökök tervezték egy nagyon egyszerű séma szerint: két, egymást merőlegesen metsző úttengely köré építették fel a várost.

Volt arra is példa, hogy egy bennszülött települést, amelynek a lakossága nem volt ellenséges Rómával szemben, megőrizték, ezekből lettek a municipiumok. Scarbantia (Sopron) municipium volt, ott valami miatt tolerálták a korábbi települést. A lényeg az volt, hogy egy megbízható római városhálózat jöjjön létre.