Zwickau

Zwickau az autógyártás több mint százéves hagyományairól híres. Szászország negyedik legnagyobb városának emellett nagyrészt megőrzött történelmi belvárosa van, amelyben gótikus, reneszánsz, biedermaier épületek találhatók.

Trabant

1957. november 7-én hagyta el a kelet-németországi zwickaui automobilgyárat az egykori NDK-ban és a szovjet-birodalom többi államában oly népszerűvé vált kisautó, a Trabant.

A karosszéria anyaga miatt (gyapothulladékból és fenolból készített műanyagból gyártották) az átlagpolgár is elérhető áron vásárolhatta meg. Zwickauban már korábban is gyártottak duroplast anyagból személyautót, igaz, az még nem Trabant volt. Az első típus 500 köbcentiméteres, 18 lóerős kétütemű motorral készült. Olcsósága, igénytelensége, alacsony fogyasztása igazi kelet-európai népautóvá (Volkswagen) tette a "Trabit", vízszintes irányban eltolható oldalablakaival és csupán sebességmérő órából álló műszerfalával.

Az 1964-ben kibocsátott 601-es típus vált igazán népszerűvé mind az NDK-ban, mind a "keleti blokk" országaiban, ahol sok-sok évet kellett várni a megrendeléstől a kiskocsi hőn áhított átvételéig. "Olyan volt, mintha egybe esett volna karácsony és húsvét, amikor az ember végre valahára elmehetett átvenni Trabiját" - emlékezett vissza Mathias Rolfs, Stuhl város kulturális hivatalának vezetője ezekre az időkre. Ő mutatta be 1996 áprilisában egy kiállítás keretében az egykori vágyak tárgyát. A Kölni Állami Múzeum már 1989 novemberében kiállította "a német-német idők dokumentumaként" az eredeti Trabant 601-est, amely egy NDK-ból érkezett fiatal menekült nő tulajdona volt.

A zwickaui autógyárban 1990 májusában kezdték meg a négyütemű motorral szerelt Trabantok sorozatgyártását. Motorját egy Karl-Marx-stadti üzem gyártotta a nyugatnémet Volkswagen Művek licence alapján. Ez már csak külsejében idézte az addigi típust: a motor automata szivatóval rendelkezett, teljesítménye a korábbi 26 lóerőről 40-re nőtt, a Volkswagen Polo modelljéből származó négyütemű motor vízhűtéses és elektromos ventillátorral felszerelt. Fékrendszere kétkörös, a mellső tengelyen tárcsa-, a hátsó kerekeken dobfékkel. Csaknem 20 ezer márkás ára 8500 márkával (nyolc havi fizetéssel) haladta meg a kétütemű típusét.

1990. május 21-én gördült le a zwickaui gyár futószalagjáról az 1957 óta elkészült hárommilliomodik Trabant személygépkocsi, s július 25-én az utolsó kétütemű Trabi is.
A keletnémet autó vesztét a valutaunió, no meg a nyugati konkurencia okozta: az 1:1 arányban nyugati márkára átszámított bérek és bérköltségek maguk után vonták az autógyárak termékeinek hasonló mértékű árazását. Ilyen árak mellett viszont egyszerűen eladhatatlanná vált a Trabant. Arról nem is szólva, hogy a volt NDK-polgárok 1990 júliusától kezdve hasonló árakon nyugati és japán márkákat vehettek, amelyek technikai szempontból sokkal korszerűbbek voltak a zwickaui gyártmányoknál. 1991. április 30-án gördült le a zwickaui Sachsenring autógyár futószalagjáról az utolsó Trabant kisautó.

1998. június 21-én Trabi-emlékművet avattak Zwickauban, ahol felvonulással is megünnepelték az "NDK-Volkswagent". Az alkalomra több mint hatezer "papír-Jaguar" gyűlt össze Európából, közte Magyarországról is, a trabantosok nemzetközi találkozójára, amelyet minden évben megrendeznek. Berthold Dietz lichtentannei szobrászművész alkotása egy homokkőből készült Trabiból és három bronzfigurából áll, amelyek egy családot ábrázolnak. Az emlékmű mintegy 100 ezer márkás költségeit nagyrészt Trabant-rajongóknak szerte a világból érkezett adományaiból fedezték.

2000-ben még mintegy 200 ezer Trabant közlekedett a németországi utakon.

A Trabant mellesleg kultikus autó lett, s nemcsak Németországban: a Trabi szerelmesei saját klubokba tömörülve ápolják kedvenceiket. A zwickaui Sachsenring gyár múzeumában ma is ott áll az utolsó Trabant, motorjának sorszáma 3 096 099.