120 éve volt az első mozielőadás Párizsban

2015. november 14.

print

120 éve volt az első mozielőadás Párizsban

120 éve, 1895. december 28-án rendezték meg Párizsban az első nyilvános mozielőadást.

120 éve, 1895. december 28-án rendezték meg Párizsban az első nyilvános mozielőadást.

A mozgókép története egy fogadással kezdődött: az amerikai Central Pacific vasútcég elnöke, Leland Stanford 1873-ban 25 ezer dollárt tett fel arra, hogy van olyan pillanat, amikor a vágtató lónak mind a négy lába a levegőben van. A bizonyításra Edward Muybridge fotóst kérték fel, akinek 1/500-ad másodperccel készített több képén mind a négy lóláb a levegőben volt. Muybridge a pálya mellett 12 fényképezőgépet állított fel, amelyek exponáló gombjait a pályán kifeszített, vékony drótok működtették. Ahogy a ló elszakította a drótot, elkészült egy-egy felvétel. A felvételeket gyors egymásutánban kivetítve a ló mozgásának folyamatát láthatták, így Stanford nyerte a fogadást.

Rajta kívül a francia Emile Reynaud, Étienne Marey, Louis Le Prince, a német Ottomar Anschütz és Thomas A. Edison foglalkozott mozgókép készítésével. Utóbbi egy henger palástjára vitte fel a képeket, amelyeket nagyítóval lehetett nézni. Amikor 1888-ban Amerikában George Eastman celluloid-tekercsfilmes fotómasinát dobott piaca, Edison munkatársával, William Dickinsonnal egyesítette a filmet találmányával, a fonográffal: a "mozgókép megszólalt". Edison azonban nem akart vetíteni, egyszemélyes látványosságot képzelt el, csak amerikai szabadalmat kért kinetográfjára.

1894-ben nyílt New York-i kinetoszkóp-szalonjában 25 centért öt készüléken lehetett filmet nézni. Az eljárás védettség híján hamar elterjedt Európában, a Lumiére fivérek apjuktól kaptak egy készüléket. A testvérek rájöttek arra, hogy a kivetítés volna az igazi megoldás, amihez az szükséges, hogy a film szaggatottan mozogjon a vetítőkapu előtt, s úgy észlelhető folyamatosnak a mozgás, ha kétszer annyi ideig áll a kép, mint ameddig a következő kocka a helyére ugrik. Louis egy varrógép segítségével oldotta meg a film szaggatott mozgását, amely fokozatosan vitte tovább az anyagot.

A Lumiére fivérek 1895. február 13-án szabadalmaztatták mozgófénykép-találmányukat Lyonban, az első filmvetítést is itt tartották március 22-én a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt.

A testvérek ugyanazzal a készülékkel vették fel és vetítették le a filmeket, 16 kockát másodpercenként. Első, egyperces filmjük (A munkaidő vége) kockáin a munkások kijövetelét mutatták a gyárból.

Ezután 1895. december 28-án a párizsi Boulevard des Capucines-i Grand Caféban mutatták be a fizető közönségnek filmjeiket: a Lelocsolt locsolót, A vonat érkezését és még nyolc darabot. A belépő egy frank volt, s bár az első nap csak 33 frank bevétel jött össze, megkezdődött a mozi története.

Lumiére-ék hétköznapi jeleneteket örökítettek meg: kártyázókat, egy dolgozó kovácsot, egy gyermek etetését, 1896-ban több mint negyven filmet forgattak. Ők készítették az első tudósítást a francia Fényképészeti Társaság Konferenciájáról és az első dokumentumfilmet, a lyoni tűzoltókról, valamint bevezették a vágást és a fahrtot, a felvevőgép mozgatását. Cégük összesen 1400 filmet forgatott, ami jelentős anyagi sikert hozott számukra. 1896-tól operatőröket küldtek a világ számos városába, ahol filmeket forgattak és vetítéseket rendeztek.

Az első magyarországi filmvetítések 1896. május 10-én kezdődtek Budapesten. A francia fivérek megbízottja a körúti Royal Szálló kávéházi részében naponta többször félórás műsort vetített, és a budapesti millenniumi díszfelvonulásról is készített mozgóképeket.