Apró kuriózumok Bécsben

Egyetlen darabja sem haladja meg a tíz centimétert a Wien Museum legújabb kiállításának, amely ezúttal gyűjteménye legkisebb tárgyait állította reflektorfénybe. A vitrinekben sorakozó különleges, ritka és szokatlan apróságokhoz nagyítót is adnak.

Tubákos szelence, karácsonyfadísz, üdvözlőlap, miniportré, neszesszer, esőkalap-tok – a közös bennük, hogy egyikük sem hosszabb, szélesebb vagy vastagabb tíz centiméternél és valamennyien a Wien Museum legújabb kiállításának főszereplői. A 2013. május 26-ig látható tárlat ugyanis – a hagyományos kiállítási gyakorlattal ellentétben – a gyűjtemény legapróbb darabjait állítja a középpontba, amelyek felett rendszerint elsiklanak a kurátorok és a látogatók.

Az „Unter Zehn. Wertvolles en Miniature” (Kisebb, mint tíz. Értékek kicsiben) című kiállítás összeállításában a múzeum összes kurátora részt vett, és mindenki más-más kedvencet hozott magával a raktárból. „Évek óta tervezzük a kiállítást, így a kurátorok egyszerűen emlékeztek bizonyos tárgyakra, nem vonalzóval a kezünkben szedtük össze őket a depóban” – meséli Wolfgang Kos múzeumigazgató.

A kiállítás anyaga között így egyaránt megtalálhatók hasznos útiholmik, bronzkori karkötők, pénzérmék, szórólapok, gyűszűnyi órák és ötezer éves állatfigurák. A tárlat egyik szenzációja Egon Schiele alig ismert faldekoráció-terve, amelyet azonban már nem sikerült megvalósítania halála miatt. Jó példái a biedermeier kor kicsinyítési őrületének Moritz Michael Daffinger mini portréi, amelyekből élete során több mint ezer darabot készített a művész. Ezek megtekintéséhez nagyítót is biztosítanak.

Természetesen bizarr dolgok is előkerültek a raktárból: a 19. században előszeretettel őrizték híres zenészek vagy zeneszerzők relikviáit, így a látogatók megcsodálhatják például Beethoven koporsójának egy faszilánkját vagy Schubert csontvázának néhány apró darabkáját. A kiállítás a bécsi pénzek teljes kronológiáját is bemutatja a különböző korok legkisebb pénzérméinek segítségével. Látható például egy fél bécsi pfennig a 13. századból vagy egy 100 koronás érme 1924-ből.

A tárlat másik specialitása, hogy még a katalógus is igazodik a méretbeli korlátokhoz, ráadásul a 10x13,5 centiméteres formátuma ellenére minden tárgyat eredeti nagyságában mutat be. Egyetlen képet sem kellett lekicsinyíteni, hogy beleférjen.