A karácsonyi ünnepkör hagyományai Salzburg tartományban

„Áldott ideje" ez az évnek: az utolsó hetek, melyek az advent áhítatos hangulatával kezdődnek és az életkedvtől duzzadó szilveszteri vigasságokkal végződnek! Az évnek ezt az időszakát évről évre számtalan népszokás, vásár és más télies vigasság tarkítja Salzburg tartomány minden vidékén. Krampuszok, csengettyűzők, „vad hajsza“: Salzburg tartományban ma is élnek az évszázados adventi népszokások, régiónként mások és mások. A salzburgiak nem csak a látogatók kedvéért bújnak krampuszgúnyába és öltik fel a hihetetlenül sokféle, szép és csúf, ijesztő vagy mulattató maszkot és jelmezt.

December 4-én hajtatott cseresznyefaágak
A toronnyal, karddal ábrázolt Szent Borbála, a bányászok védőszentje komoly tiszteletnek örvend Salzburg tartományban, akárcsak Szent Margaréta és Szent Katalin. A korai kereszténység idején élt, toronyba zárt Borbála apja akaratával ellenszegülve vette fel a keresztény hitet. Megtorlásul apja lefejezte. A legenda szerint virágok jelentek meg a szent sírján. Innen ered a Borbála-napi cseresznyeághajtatás szokása. A salzburgiak közül sokan ma is cseresznyeágat tesznek vízbe ezen a napon. A lakás melegében kivirágzó ág a termékenység jelképe. Ha nem sikerül a hajtatás, talán túl enyhe volt a tél, kevés volt a fagy.


Dezember 5. és 6.: a krampusz és a Mikulás napja
Az ajándékot hozó Szent Mikulással sokhelyen találkozhatunk december 6-a környékén. Püspöksüveget viselő, püspöki botot tartó megszemélyesítői kívánságra házhoz jönnek. Aztán jók voltatok-e, teszik fel a kérdést és édességgel, mandarinnal, dióval töltött piros mikuláscsomaggal jutalmazzák a kis versikét felmondó gyerekeket. A tanulók, a tengerészek és a pékek védőszentjeként emlegetett Szent Miklós tisztelete a IV. századra nyúlik vissza. A köréje fonódó legendákban jótévőként, jótékony ajándékozóként jelenik meg. A Mikulást gyakran krampuszok kísérik. Ezek a rosszakat fenyegető, kissé ördögi figurák nem tévesztendők össze a hasonló maszkot viselő, eredetileg nőnemű perchtekkel, akik a telet hivatottak elűzni kolompjukkal.


A karácsonyt megelőző három csütörtökön: csengettyűzők és kopogtatók
A karácsony előtti három csütörtök estén a betlehemesekhez hasonló hírmondók, „csengettyűzők“ (anglöcklerek) és „kopogtatók“ (klöpflerek) járnak házról házra Salzburg tartományban. Többnyire hagyományos öltözetet viselnek, bottal, lámpással járnak és énekszóval, rigmusokkal örvendeztetik meg az embereket. A népszokás eredeti jelentése nem egészen tisztázott, lényege azonban a karácsony közeledtének, Krisztus születésének hirdetése, áldásosztás és jövendölés, a tél elűzésének szándéka és újévi jókívánságok közvetítése.


Mária-képek adventi útja
A salzburgi hegyi falvakban, de Salzburg városában is egyre inkább újjáéled napjainkban a Mária-képek továbbadásának szokása. Az adventi hetekben a várandós Máriát ábrázoló szobrot vagy Mária és József betlehemi szálláskeresését ábrázoló képet adnak tovább házról házra, énekszó és imádság kíséretében. A befogadott Mária-kép védelmet és áldást hoz a háznak és lakóinak. A salzburgi hegyekben, főképp Pinzgau vidékén sok család őriz Miasszonyunk-táblaképet, köztük nem egy a XVII. és XVIII. századból származó eredeti alkotás. A betlehemi szálláskeresés az eredeti történet szerint a szenteste előtti kilenc estére esett, a népszokás jegyében továbbadott Mária-képek azonban az egész adventi időszakban úton vannak.


Tizenkét szellemjárta, mágikus éjszaka
Tizenkét mágikus éjszakát tartanak számon Salzburg tartományban a december 21-i Tamás-naptól a január 6-i háromkirályok napjáig. A néphagyomány szerint az egyedülálló asszonyok oltalmazója, a percht járja ilyenkor a vidéket. A háznak ragyognia kell a tisztaságtól és a rendtől, mosott ruhát kiteregetni a világért sem szabad. Sokan most is betartják a régi szokást, ha másért nem, azért, hogy békén élvezhessék az ünnepnapokat. A gazdák füstölő serpenyővel járnak körül a házban és az istállókban. Sokan szentelvizet is hintenek és elimádkozzák a rózsafüzért. A tisztító, gonoszűző tömjénillat óvja a házat és annak lakóit.


A hegyi karácsony szimbóluma, a fenyőfa
A fenyőfa fényei elmaradhatatlanul hozzátartoznak a karácsonyhoz. Régesrégi hagyomány, hogy az ó- és az újév fordulójának tiszteletére szimbolikus jelentésű örökzöld ágakkal, gyertyafénnyel díszítik házaikat az emberek. A karácsonyfaállítás szokása nem mondható ősréginek: a fennmaradt dokumentumok szerint 1813-ban állították fel az elsőt Grazban. A polgári otthonokban csak évtizedekkel később jelent meg a karácsonyfa. Salzburg tartományban, a hegyi karácsony szimbólumaképpen is, közönséges lucfenyő vagy jegenyefenyő tölti be a karácsonyfa szerepét. A gyerekek csak szenteste láthatják meg a csodálatosan feldíszített, fényben úszó fát és alatta az ajándékokat. A kis fenyők hagyományosan január 6-ig állnak a lakószobákban, de sokan gyertyaszentelőig, azaz február 2-ig sem szedik le őket.


Kisjézus született Betlehemben
A karácsonyi ünnephez a kis betlehemek is hozzátartoznak Salzburg tartományban. Az első betlehemet Assisi Szent Ferenc állította fel 1223-ban, az itáliai Greccioban. A Salzburg tartománybeli betlehemek többnyire kis alpesi kunyhókra emlékeztetnek. Sokan maguk faragják ki a figurákat aprólékos gonddal, vagy legalábbis maguk állítják össze a jelenetet. A betlehemek közt valóságos műalkotások is akadnak, ezeket templomokban, múzeumokban állítják ki advent idején. A gyerekek is szívesen mennek betlehemnézőbe és hallgatják meg Jézus születésének történetét.


Díszlövések Jézus születésének tiszteletére
A szokás eredeti, kultikus jelentősége, a gonoszűzés mára háttérbe szorult. A lövések a Jézus születése fölötti örömet hirdetik. December 24-én nem egy településen már délelőtt kivonulnak a lövészek, de itt-ott még az esti órákban is hallani lövéseket. Ez a mulatság Salzburg városában is elmaradhatatlan karácsonyi esemény.


Szerencsehozó náspángolás
Elsősorban lungaui szokás a pisna-járásnak is nevezett, szerencsét, áldást hozó náspángolás. Nyírfavesszővel végzik december 28-án, aprószentek napján és Lungauban mondóka is jár hozzá: “Jó erőt, egészséget, szerencsés új évet, göndörhajú Kisjézuskát, gondod, bajod ne legyen egész évben sohasem!”


“Vad hajsza” az Untersbergnél
Az advent 2. csütörtökjén lezajló "vad hajsza" mondáját mindenütt ismerik a német nyelvterületen. A népszokás a szelek és a halál istenéül tisztelt Wodan és annak hadserege mondáján alapszik. Salzburgban a Salzburg városától nem messze magasodó Untersberg környékén jelennek meg a vad alakok, nem sokkal a „szellemjárta“ mágikus éjszakák beköszöntte előtt. A pontos helyszínt igyekeznek titokban tartani, így sohasem lehetünk biztosak, melyik helységben tűnik fel a lármás sereg, hogy eljárja tompa dobszóval és füttyökkel kísért táncát, melynek végeztével szerencsét kívánnak a házaikból előriogatott embereknek. A “vad hajsza” elmaradhatatlan, jellegzetes figurái a Halál, a Boszorkány és a lópatájú, izzó szemű, háromlábú kecske, a Habergoaß. De ott vannak köztük az untersbergi mondakör alakjai is: a Főpercht, Moha anyó, a Holló, Abfalter óriás, a Disznóormány, a Fa, a Medve, a Medvetáncoltató és a Kakaskuncogó is. A vad hajsza hagyományát 1949-ben élesztették újjá.


Fényhozó csengettyűsök
Egyes salzkammerguti, flachgaui, Enns-völgyi településeken és Salzburg városában a csengettyűsök csoportjai vonulnak fel január 5-én. A fehérbe öltözött férfiak magasba nyúló fejdíszt viselnek, övszíjukon harangokat és csengettyűket. Vezetőjük hosszú, csengettyűs botot visz. Művészi gonddal megépített, festett vagy színes papírral ragasztott fejdíszük a legérdekesebb: mindegyiknek más a formája és belsejükben gyertyák égnek. Színpompás, világító fejékükkel és fehér ruhájukkal fényt hoznak a sötét téli éjszakába és szerencsét az új évre.


A nyár és a tél párbeszéde a gollingi perchtek előadásában
A gollingi hagyományőrző csoport megjelenítette “perchtek” szerencsekívánatai január 5-én hangzanak fel a parasztházak előtt. A perchtek dobszó kísérte táncot járnak és szájhagyomány útján fennmaradt kis színjátékot adnak elő, melynek lényege a nyár és a tél vitája. A régi szokást 1996-ban elevenítették fel a gollingi lakosok és a turisták örömére.


A Rauris-völgy csőrös perchtjei
Január 5-e késő délutánján a csőrös perchtek járják a Rauris-völgyet, hogy megnézzék, rend és tisztaság uralkodik-e a parasztházakban és gazdaságokban. Hangos “madárhangon” hirdetik érkezésüket. Ha netán piszkot, rendetlenséget találnának valahol, bizony felhasítanák a lusta asszony hasát és beletömködnék a szemetet! Ennek jeléül hatalmas ollót hoznak magukkal, hátukon pedig kosarat cipelnek, hogy legyen hova tenni az ajándékokat is. Legjellemzőbb vonásuk mégis a félméteres gólyacsőr, amely óriás madárrá teszi hasonlatossá őket.


Jönnek a pongaui perchtek: a szépek és a gyönyörűségesen csúfak
A “perchtek” január 6-i, háromkirály-napi nagyszabású és ünnepélyes felvonulását hol Gasteinben, hol St. Johannban, hol Bischofshofenben vagy Altenmarktban tartják. A rendkívül változatos külsejű jelmezesek két fő csoportot alkotnak. A „szép“ perchtek több elemből álló, magas fejdíszt viselnek, a „csúfak“ szarvakat és ijesztő maszkot. Mindkét csoportban megjelennek további figurák is, gyakran a mondavilág vagy a népi életforma jellegzetes alakjai. A néphit szerint a perchtek sokat tehetnek a föld termékenységéért és az év szerencsés kimeneteléért.


A pinzgaui “döngölők” tánca
Unkenben, Stuhlfeldenben és Zell am See-ben a „döngölők“ színpompás menete jár házról házra háromkirályok napján és hoz áldást, szerencsét az új évre. A „döngölők“ a szép perchtek közé tartoznak. A különleges népszokás legfontosabb eleme az ugrásokkal tarkított tánc, melyet a fogadószobában járnak el a döngölők. A tánc jelentését illetően megoszlanak a vélemények: összefüggésbe hozható a gabona betakarításával és kicséplésével, de a föld, a szántó „felébresztésével“ is. A döngölők csoportját muzsikusok, más szép perchtek, a Paprikajancsi és a népélet egyéb figurái kísérik.


Gyertyaszentelőkor véget ér a karácsonyi ünnepkör
Gyertyaszentelő napjával véget ér a karácsonyi időszak, leszedik az utolsó karácsonyfákat, a betlehemek visszakerülnek a padlásra. Régente ezen a napot szegődtek el új gazdához a falusi szolgálók. Az ünnepnap mai jelentőségét a gyertyák templomi megszentelése adja. A szentelt gyertyák meleg, tiszta fénye egyben az élet szimbóluma is.


Télűző ostorpattogtatás
A hagyományos ostorpattogtatás eredeti célja a jó szellemek, a tavasz és főleg a napfény ébresztése, a téli sötétség elűzése. Minél több ostor pattog, annál jobb lesz az év, tartja a régi mondás. A népszokásnak a versenyszellem felkeltése adott új lendületet. Rupertigau és Flachgau télűző ostorpattogtatói díjért mérik össze erejüket. A hét-kilenc fős csapatokba tömörült több mint 1000 ostoros teljesítményét az egyenletesség, a hangerő és a pattogás ritmusa alapján értékelik.


A mészárosok napja
A mészáros mesterség napját farsang vasárnapján ünneplik, méghozzá erőt és ügyességet próbára tevő százlólengetéssel és a mészárosok dézsába ugrásával. Az 1981-ben felelevenített látványos régi szokásnak megfelelően a franciskánusok óvárosi templomában kezdődik a nap. Mise után a Szt. Péter főapátság udvarába indul a díszmenet és itt aztán a zászlólengető verseny előtt “lemossák” az újsütetű mészárosról az inasévek alatt elkövetett “bűnöket”.