Picassománia Párizsban

2015. november 13.

print

Picassománia Párizsban

Hét évvel a párizsi Grand Palais kiállítócsarnok legendás tárlata után, amelyen Picasso művei és az azokat ihlető mesterek munkái együtt voltak láthatóak, szerdán a spanyol festőművész és kortárs "utódai" műveiből nyílt tárlat a francia fővárosban.

Hét évvel a párizsi Grand Palais kiállítócsarnok legendás tárlata után, amelyen Picasso művei és az azokat ihlető mesterek munkái együtt voltak láthatóak, szerdán a spanyol festőművész és kortárs "utódai" műveiből nyílt tárlat a francia fővárosban.

 


A Picasso.mania című tárlat azt mutatja be, hogy a kortárs művészek hogyan értelmezték újra a festő műveit, illetve használták fel imázsát, például egy autómárkához, amelynek Bertrand Lavier egy ajtaját állította ki.

A kiállításon, amelynek bejárása több órát igényel, 15 teremben 412 alkotás látható, közülük száz Picasso munkája, a többi 312 mű 78 művésztől származik. A formájukban és tartalmukban is nagyon különböző műveket tematikus és monografikus fejezetekben mutatja be a tárlat.

 


Amikor 1971-ben a Picasso 90. születésnapjára rendezett kiállításon több mint ötven művész tisztelgett előtte Niki de Saint Phalle-tól Donald Juddegyig, egyikük sem reflektált a művészetére. "Tiszteljük, de nem játszunk vele. Ahhoz az 1980-as évekig kellett várni" - hangsúlyozta Didier Ottinger kurátor.

Az Avignoni kisasszonyok című Picasso-képet sokan a modern művészet kezdetének tekintik, a világon ez az egyik legnagyobb hatású művészeti alkotás. A tárlaton láthatók mindazok a kortárs művek, amelyeket közvetlenül ez a kép ihletett, többek között Mike Bidlo, André Raffay, Jeff Koons és Sigmar Polke művei.

A kiállítás a Guernica politikai hatásait is körbejárja. A 1937-ben festett képet az 1960-as években például Léon Golub használta fel a vietnami háború kapcsán. Ez volt az az időszak egyébként, amikor Picasso lassan kivonult a kortárs művészetből, amely számára Marcel Duchamp lett a referencia. A két művész kulturális hagyatéka a mai napig kibékíthetetlen egymással, Clément Greenberg amerikai kritikus szerint ekkortól már nem Picasso művészete inspirált, hanem a legendája és a tömegesen terjesztett reprodukciók.

Az amerikai Jasper Johns az első nagy festő volt, aki 1985-86-ban megkérdőjelezte a Duchamp-hatást, és Négy évszak című munkájában Picassót tette meg referenciának. A művészet és a tömegkultúra közti választóvonalat tagadó pop-art számára is elsődlegessé vált a spanyol festő, például Roy Lichtenstein csendéletében. A provokatív német Martin Kippenbergerre volt a legmélyebb hatással: festménysorozatot készített a Picassóról alsónadrágban készített híres fotókról.

Ettől kezdve Picasso a festészethez, a szubjektivitáshoz, az elődök által való inspirációhoz való visszatérés előfutárjának szerepébe került, és a celebművész megtestesítője lett, felvállalva annak pénzügyi vonzatát, akkor is, ha azt soha nem kereste.

A február 29-ig látogatható tárlat elejét érdemes a végére hagyni: 18 kortárs művész kivetített rövid interjúkban mondja el, mit is jelent számára Picasso.

MTI