Giro d’Italia 14. szakasz

A Treviso Valdobbiadene és közötti 59.2 km hosszú időfutam a leghosszabb a 2009-es Giro óta. Az első része teljesen sík, a második már dombosabb, 2 időmérő pontot helyeztek el rajta.

Mario Manzoni, a NIPPO Vini-Fantini sportigazgatója: „Ez egy nagyon hosszú időfutam lesz, de a nem-összetettmenőknek sem okozhat gondot, mert az időlimit 125% a győztes időhöz képest.
Szóval elméletben könnyű, gyakorlatban viszont sok múlik az idegállapoton. Folyamatosan oda kell figyelni, egy pillanatra sem szabad elgondolkozni. Komolyan kell venni, mert egy pillanat alatt elszállhat az egész verseny, de még ez után jön a legnehezebb hét. Mint sportigazgató, fontos az összes versenyzőre odafigyelni érzelmileg és fizikailag. Mindegyikük fog krízisbe kerülni az út során, és nekünk segítenünk kell nekik túl jutni ezeken.”

Treviso

Treviso hasonló hanyatláson ment át a Nyugat-Római Birodalom bukásával, mint Olaszország többi része, azonban Attila, a hun megkímélte a várost, ezért fontos központ tudott maradni a 6. század során. A Bizánci-gót háborúk utána ravennai exarchátus része lett, majd a lombardok foglalták el. A Frank Birodalomhoz csatolása után Károly Róbert a határmenti területek fővárosává tette.

A Konstanz-i béke után függetlenné vált egy rövid ideig, a nagy olasz családok felemelkedéséig. Uralták a da Romanók, a Caminesik, Scaliger-ek és még sokan mások.

Ebben a korban élt itt Oliviero Forzetta, akinek hatalmas antik gyűjteménye volt. Egy katalógusban publikálta ezeket 1369-ben, ez volt a világ első ilyen fajta katalógusa.

Velence a 14. században a köztársasága részévé tette, ez lett az első jelentős szárazföldi területe.

A 18. században ismét a franciák uralták, majd az Osztrák-Magyar Birodalom vette át. A lakosok azonban elégedetlenek voltak, és 1848-ban kiűzték az osztrákokat, azonban ez a próbálkozás sikertelen volt, és csak 1866-ban csatolták az Olasz Királysághoz.

Leghíresebb látványossága a főtér közepén álló Dóm, benne Tiziano festményekkel, és Európa legrégebbi Szent Kristóf üvegábrázolásával. Egy másik templom, a Chiesa di San Francesco-t régen Napóleon istállónak használta. Ma itt nyugszik Pietro Alighieri, Dante fia, és Francesca Petrarca, Francesco lánya.

Chiesa di San Francesco

Trevisoban van a székhelye számos híres márkának, mint például a Benettonnak. A helyi rögbi- és kosárlabdacsapatot is a Benetton családról nevezték el.

Innen származik a Prosecco, a Tiramisu és az Asiago sajt. Borok a Prosecco di Treviso természetesen, a Lison Pramaggiore (fehér, vörös, pezsgő) és a Piave (fehér és vörös).

Valdobbiadene a Prosecco fővárosa

A célváros, Valdobbiadene a Prosecco fővárosa. Ez egy híres olasz száraz fehér bor, általában Glera szőlőből. Nevét az azonos nevű városról kapta, ahonnan a szőlő származik. Kifejezetten a Veneto és a Friuli-Venezia-Giulia régióban készítik, azon belül is a Valdobbiadene és Conegliano dombjain. Alkohol tartalma 11-12 százalék.

A prosecco első említése 1596-ból származik, egy bizonyos Fynes Moryson angol utazótól. Ezt írta: „Itt nő a Pucinum, ma már Prosecho, amelyet Plinius oly nagyon ünnepelt. […]Ezek levének Itália leghíresebb borai: a borok, amelyek Cinqueterre-ben nővének, a la vernazza, a fehér muskotály, s különösen a Montefiaschoni Toszkánában; a Cecubum s a Falernum a Nápolyi Királyságban, s a Proscho Histriában”

Az 1960-as évekig nagyon édes volt, de azóta a módszerek fejlődtek, és így magas minőségű száraz borrá vált.

A Champagne pezsgővel ellentétben (a legfőbb versenytárs), a Prosecco-t a Charmat metódussal készítik, amely szerint a második erjesztés rozsdamentes acél hordóban történik, így az eljárás sokkal olcsóbb.  Évente nagyjából 150 millió üveggel készül, 75% Valdobbiadene-ben.  Pezsgőbor változata is van, ez a legdrágább mind közül. Ehhez a Glera szőlő mellett Pinot Bianco és Pinot Grigio-t és fel szoktak használni.