Nagyszabású Hokuszai kiállítás nyílt Párizsban

2014. szeptember 27.

Nagyszabású Hokuszai kiállítás nyílt Párizsban

Nagyszabású, két részből álló életmű-kiállítással tiszteleg a párizsi Grand Palais kiállítóhely Kacusika Hokuszai (1760-1849) japán fametsző és festő előtt. A szent hegyként tisztelt Fudzsiról készült sorozatáról híres művésznek még soha nem volt ekkora tárlata hazáján kívül.

Nagyszabású, két részből álló életmű-kiállítással tiszteleg a párizsi Grand Palais kiállítóhely Kacusika Hokuszai (1760-1849) japán fametsző és festő előtt. A szent hegyként tisztelt Fudzsiról készült sorozatáról híres művésznek még soha nem volt ekkora tárlata hazáján kívül.

 


A hagyományos japán művészetet és a nyugati hatásokat elsősorban a tájképmetszeteken kiválóan ötvöző művész tárlatán bemutatandó mintegy 500 alkotás jelentős része a tokiói Hokuszai múzeum 2016-ra tervezett megnyitása után soha többé nem lesz látható Japánon kívül.

 


Hokuszai papírra vagy selyemre készült műveinek érzékenysége miatt a kiállítást két részletben rendezik meg: az első rész október 1. és november 20., a második pedig december 1. és január 18. között tekinthető meg. Mindkét tárlaton 320 mű látható, amelyek közül 145 azonos. Az első részben kiállításra kerülő selyemre készült képeket és a metszeteket hasonló jellegű alkotások fogják váltani, beleértve az olyan emblematikus műveket, mint a Nagy Hullám.

Kacusika Hokuszai mintegy harminc művésznevet használt hosszú pályafutása során (89 évesen hunyt el), 1797-től kezdve már csak a Hokuszait. Hetvenéves pályafutása során közel 40 ezer rajzot, metszetet és festményt készített, amelyek közül több nemzeti kincsnek számít Japánban, valamint mintegy 500 könyvet illusztrált. Művészete eljutott a korabeli Európába, nagy szerepe volt abban, hogy felélénkült a Japán iránti érdeklődés, elsősorban a Hokuszai Manga című 15 kötetes rajzgyűjteménye miatt.

 


Hokuszai gyakran örökített meg állatokat, időnként realista módon, máskor szimbolikus jellegük miatt. A ponty a kitartást, a teknős a földhöz kötöttséget jelképezi, míg vele ellentétben a daru az elszakadást testesíti meg. A festőt azonban olyan apró állatok is érdekelték, mint a garnélarák vagy a tengeri uborka.

A művész 93-szor költözött új helyre, de mindig visszatért a főváros, Edo közelébe amelyet 1868-ban, Hokuszai halála után kereszteltek át Tokióra. Edo a XVIII. század végén már 1,3 millió lakosú metropolisz volt, s meghatározta Japán többi régiójának is a fejlődését. Hokuszai csodálattal tekintett erre a nagy kereskedelmi központra, s annak hétköznapjait minden aspektusból megörökítette.

 


A rizstermelő parasztoktól az edói kurtizánokon át a japán legendák és mesék szereplői is visszaköszönnek a képein. Az 1814 és 1878 között megjelent mangasorozata pedig egyfajta japán enciklopédiának tekinthető. Minden érdekelte, a faágak formáitól a harcművészetek mozgásvilágáig, még grimaszgyűjteményt készített.

 


Legnagyobb jelentőségűnek azonban tájképsorozatait tartják, amelyek közül a Fudzsi 36 látképe a leghíresebb. A hullám tematikája rendszeresen megjelenik alkotásaiban, de mindig teljesen különböző értelmezéssel, hasonlóan a kék színhez.

Franciaországban egyébként a japán művészet és különösen a manga felfedezése valóságos kulturális sokkot okozott az 1850-es években. Hokuszai óriási hatással volt Degas-ra, Toulouse-Lautrecre, Gustave Moreau-ra, Claude Monet-ra, akinek 23 metszete is volt a mestertől, valamint Camille Claudelre. A dekoratív művészeteket is inspirálta a japán alkotó, például Emile Gallé üvegművészt, a szecesszió előfutárát.

 


MTI