A Giro 17. szakasza. Sarnonico-Vittorio Veneto

A kolumbiai Nairo Quintana nyerte a Giro d’Italia keddi, 16. szakaszát, és olyan különbséggel előzte meg nagy riválisait a királyetapon, hogy összetettben is az élre állt és jelentős, 1:41 perces előnyre tett szert Uránnal szemben.

Nairo Quintana

A Ponte di Legno és Val Martello/Martelltal közötti 139 km-es szakasz útvonalában több mint 60 km emelkedő szerepelt. A mezőny megmászta a a 2618 méter magas Passo di Gaviát, a 2758 méteres Passo di Stelviót és a Val Martellót- az első kettőn még nagy hóeséssel is meg kellett küzdeniük a versenyzőknek.

A 17. szakaszon, szerdán a Sarnonico és Vittorio Veneto közötti 208 km-es szakasz vár a mezőnyre.

A 17. szakasz

Sarnonico Trentino megyében található, Dél-Tirolban, 40 kilométerre Trentótól. A neve valószínüleg az olasz „sarra’, azaz kavics szóból ered. Az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt Sarnunichnak hívták.

A San Lorenzo templomot a hatodik században építették, de a 16. században nyerte el mai formáját, bár az oltárt csak 1889-ben adták hozzá. A kapu barokk stílusú, maga a templom gótikus. Láthatóak benne freskók Szent Kristófról, az utazók védőszentjéről. A központi Madonna szobrot 1979-ben ellopták, és egy helyi művész másolatával helyettesítették az eredetit ma sem találják.

Giro szakaszt is rendeztek már 2004-ben, melyet az orosz Pavel Tonkov nyert.

Helyi ételek a májgombócleves, gnocchi smalzadi (gnocchi vajjal és szalonnával), gulyás leves, a puliszka gulyással, a Mortandela szalámi, a Terlaner-Weinsuppe (terlani borleves), a tortel (krumpli quiche sonkával és sajttal), a Lucanica kolbász savanyúkáposztával, szalonnás káposzta, a rétes, az almáspite, és a fánk. Borok a Lago di Caldaro (vörös, fehér, a Terlano (fehér), az Alto Adige (vörös, fehér) és a Colli di Bolzano (vörös).

Mortandela


Lucanica

Vittorio Veneto Veneto régióban van, Treviso megyében, a Piave és a Livenza folyók közt.

Vittorio Veneto

A terület az ókorban a keltáké volt, amíg a rómaiak el nem foglalták. Az i.e. első században Augustus építette ki a várost, hogy megvédje a venetói síkságot. A közelben haladt a Via Claudia Augusta. Ők alapították Cenedát, ami 1866-ban egyesült egy középkori kis várossal, Serravalléval.

Már a negyedik században a kereszténység egyik központja volt. 667-ben elfoglalták a lombardok és megtették Lombardia székhelyévé. Ők építették ide a még ma is látható várat, a Castello di San Martinót. A városban két vár van; ez és a Serravalléi Da Camino kastély.

Castello di San Martino

774-ben a lombardokat legyőzték a frankok. Ezután a frankok mindig hűek maradtak I. Károlyhoz császárhoz, még akkor is, mikor Cividale, Treviso és Vicenza grófjai fellázadtak az uralma ellen a következő évben.

Castello di San Martino

A tizedik században némi tiltakozás után beszálltak a Lombard Ligába, és velük megtámadták a közeli Trevisót. 1389-ben szövetségre léptek Velencével.

1866-ban az Olasz Királysághoz csatolták. Az első világháború végén, 1918-ban az Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia közti utolsó csatának volt a helyszíne, mely az előbbiek megsemmisítő győzelmével zárult. Ennek tiszteletére csatolták a város nevéhez a Veneto nevet, és emiatt viseli egész Olaszországban számos utca a Via Vittorio Veneto nevet. A Vittorio nevet II. Viktor Emanuelről, Olaszország első császáráról kapta. Ez a csata vezetet végül a Monarchia bukásához.

A városban augusztus14-én nagy gyerekfesztivál van, decemberben pedig nem maradhat el a karácsonyi vásár sem.

Itt született I. János Pál pápa, Lorenzo Da Ponte Mozart operáinak szövegírója.

Ételek a Sardée in saor (szardínia hagyma szósszal), a füstölt hering, a bigoli tészta ajóka szósszal, a fasói col musét bableves, a sopressa szalámi, a cavret in tecia (serpenyőben főzött fiatal kecske), és a pinza gyümölcsös sütemény. Borok a Prosecco di Conegliano-Valdobbiadene, a Colli di Conegliano (fehér és vörös), a Piave (vörös és fehér) és a Montelli e Colli Asolani (vörös és fehér).

Sardée in saor

Többször volt már itt Giro: 1937-ben (Glauco Servadei), 1947-ben (Adolfo Leoni), 1961-ben (Renato Giusti), 1966-ban (Pietro Scandelli), 1968-ban (Lino Farisato) és 1985-ben (Emanuele Bombini).