A Giro 14. szakasza. Aglié-Oropa

2014. május 23.

A Giro 14. szakasza. Aglié-Oropa

Az előző szakaszon a szökevények értek haza: a Bardiani-s Marco Canolo élete legnagyobb győzelmét szerezte meg. Az összetettben nincs változás, Rigoberto Uran vezet. A 14., 164 km-es szakaszt Aglié-Oropa között teszik meg a versenyzők.

Az előző szakaszon a szökevények értek haza: a Bardiani-s Marco Canola élete legnagyobb győzelmét szerezte, másodikként Jackson Rodríguez, harmadikként Angelo Tulik ért be.A negyedik helyért zajló mezőny hajrát ismét Bouhanni nyerte, az összetettben nincs változás, Rigoberto Uran vezet.

 


Marco Canola (középen)


A 14., 164 km-es szakaszt Aglié-Oropa között teszik meg a versenyzők. Marco Pantani-emlékszakasznak is hívják, mivel ő is nyert itt élete során.

 


A 14. szakasz


Aglié Piemontban van Torino megyében, 35 kilométerre a székhelytől.

Nevének eredetére két elmélet van: egyrészt a római gyarmatosító Alliacusról kapta, a másik szerint az Ala Dei, isten szárnya kifejezésből.

A rómaiak alapították Alladium néven, először 1141-ben említik Agliéként, mikor Canavese hűbérurai felosztották egymás közt a területet. A város kimaradt a környéken elterjedt 1386-os lázadásból, melyben meghalt VII. Savoyai Amadé. A guelfek és ghibellinek közti harcokat azonban már nem kerülte el, számos ostromot kellett átszenvednie a békéig. Végül ezt a Savoyaiak hozták el, kik meg is növelték a város területét. Legközelebb csata itt a Savoayai-Francia konfliktus alatt volt a 16. század közepén.

 


Castello Aglie


A napóleoni háborúban egy rövid ideig a bonapartista Carlo Felice tulajdona lett, aki teljesen kifosztotta.

A Savoyaiaknak itt volt az egyik királyi rezidenciája, mely ma rajta van az UNESCO világörökségi listáján. A 17. századtól Filippo d’Aglié tulajdonában állt, de az 1706-os francia forradalomban elpusztult egy része. Tíz évvel később III. Savoyai Károly Emmanuel és fia Benedetto újjáépítette, ezután a szardíniai királyok nyári rezidenciája lett, az olasz állam 1939-ben vette meg.
A belsejében 300 szoba van, eredeti bútorokkal, angol és olasz stílusú kertekkel körülvéve.

A városban találta fel 1950-ben Marcello Nizzoli a híres Lettera 22 írógépet az Olivetti cég számára.

 


Olivetti, Lettera 22


Januárban karnevál van, májusban tavaszi vásár, júliusban a védő szentnek, San Massimo-nak redeznek felvonulást, novemberben és decemberben pedig karácsonyi vásárt tartanak.

Amit feltétlenül meg kell kóstolni: risotto áfonyával és Erbaluce di Caluso borral, agnolotti tészta fondüvel és mogyoróval, paste di meliga süti és torcetti di aglié fonott keksz. Borok a Canavese, a Canavese Barbera, a Canavese Nebbiolo (vörös, rozé és pezsgő) és az Erbaluce di Caluso (fehér és pezsgő).

Az Oropai Szenthegy egy római katolikus templom és kolostor együttes Biellában, 1,159 méteren a Biella-völgyben, az UNESCO világörökség része. Felvonó indul innen a Monte Caminóra.

 




A legenda szerint egy Szent Lukács által faragott Szűz Mária faszobrot talált Szent Eusebius Jeruzsálemben, és hazavitte Oropába, és betette egy sziklamélyedésbe. Állítólag ez a szobor mentette meg a Biellát a pestistől.

 

 

A fa, amiből készítették még mindig tökéletes állapotban van és az arcára állítólag sosem száll por. A hagyomány szerint, ha egy beteg megérinti a lábát, meggyógyul.

 


A középkorban épült az első templom, ami helyére a 17. században épült a ma is látható Bazilika. A következő kétszáz évben több épületet is hozzáépítettek a komplexumhoz, például a Savoyaiak rezidenciáját és a könyvtárat. Évente 800.000 zarándok látogat el ide.

Biella az Alpok lejtőin fekszik, a Monte Mucrone és a Monte Camino közt. A közelben van a Bielmonte híres sítelep, mely sok turistát vonz évente. Fontos textil központ, itt van a Fila sportruházatgyártó cég székhelye.

 


Biella


Az első lakók a ligurok és a kelták voltak. A folyók és tavak mellett éltek, először csak halászatból és vadászatból, de később állatokat is tenyésztettek.

Egy ligur ember, Victimuli aranyereket fedezett fel a Biella-i síkságon, emiatt a középkorig mindenki az arany után kutatott.

A várost először 826-ban említették Bugellaként, miszerint a Busone-i grófnak adományozták. A 10. században lombardok, frankok és alemannok lakták, ők építették a városfalakat a barbár törzsek elől. Ekkor építették a San Stefano templomot, ami körül később az egész város épült.

 


A nagy piacteret 1160-ban építették, amiért Uguccione bíboros április 2-án a Piazzo dombságon élőknek kereskedelmi kiváltságokat adott. A bíboros kastélyát a Savoyaiak rombolták le.

A 14.-15. században a Viscontik és Savoyaiak csatáztak Biella birtoklásáért, majd 300 évvel később a franciák és a spanyolok. 1798-ban Franciaországhoz csatolták, de a velencei kongresszuson visszaadták a Savoyaiaknak.

Az oropai komplexum mellett népszerű turista látványosság a Baragge vadéleti rezervátum, a Bessa római kori aranybánya, és a Bielmonti síparadicsom.

Helyi ételek a polenta concia (polenta itteni sajtokkal), rizottó sajttal és vajjal, a méz vagy szőlő mustár és a canestrelli keksz. Borok a Lessona (vörös), a Bramaterra (vörös), a Gattinara (vörös, Nebbiolo szőlőből), az Erbaluce di Caluso (fehér és pezsgő) és a Menabrea sör.

 


Polenta concia


Girót már többször rendeztek itt, oropai befutóval: 1963-ban (Vito Taccone), 1993-ban (Massimo Ghirotto), 1999-ben (Marco Pantani) és 2007-ben (Marzio Bruseghin). Biellai befutóval: 1964-ben (Gianni Motta) és 1996-ban (Nicolay Bo Larsen).