Mishmi takin és galléros agáma Magyarország új lakói

Szavannaterrárium és galléros gyík a debreceni állatkertben

Szavannaterráriummal bővült a debreceni állatkert, ahol az érdeklődők egzotikus gyíkfajokat ismerhetnek meg. Az új szavannasarokban helyezték el az állatkert egyik legújabb ritkaságát, a galléros gyíkot (Chlamydosaurus kingii).

A dinoszauruszok világát idéző megjelenésű galléros agáma eredetileg Észak- és Északnyugat-Ausztrália, valamint Indonézia és Pápua-Új-Guinea füves pusztáin és száraz, bokros területein honos. Jellemző ismertetőjegye a nyaka alatt meglapuló, fogazott szélű gallérja, amely ellenségei távoltartására alkalmas - magyarázta a szakember, hozzátéve: félelmetes gyíkról van szó, amely ha megtámadják, két lábon állva is tud támadni és mintegy 25-30 kilométeres óránkénti sebességgel képes futni.

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajok vörös listáján. Európában mindössze 50 állatkertben található meg ez a gyíkfaj, amely csütörtöktől látható a debreceni állatkert pálmaházának szavanna terráriumában.

A fiatal, egy éves nőstény európai magántenyésztőtől került Debrecenbe, még az idén egy hímet is beszereznek és a galléros gyíkpárt tenyésztésbe vonják.

Mishmi takinok születtek a Nyíregyházi Állatparkban

Két mishmi takin (Budorcas taxicolor) született a Nyíregyházi Állatparkban.

A rendszertanilag a kecskefélékhez tartozó, megjelenésében inkább kis termetű szarvasmarhára emlékeztető takint 2009 óta tartja az állatpark. Az eddig egy ivarérett hímből, két ivarérett nőstényből és két borjúból álló csordában - két hónap eltéréssel - két utód is született.

Az állatkertekben igazi ritkaságnak számító takinokból a világon mindössze négyszáz egyed látható mesterséges körülmények között. A 2009-ben Németországból érkezett bika az Európai Fajmegőrzési Program keretében került a parkba, őt követték 2014-ben nőivarú társai, 2017-ben mindkét nősténynek született borja.

A nemrég született takin féltestvérek 220 nap vemhesség után jöttek világra, pár órával születésük után már lábra is álltak. A kis bikákat anyjuk naponta többször szoptatja, egészen kilenc hónapos korukig.

A külső jegyek és az elterjedési területek alapján a takinoknak négy alfaját - aranyszőrű, bhutáni, szecsuáni és mishmi - különítik el. Az ivarérett állatokat nagy fej jellemzi, különösen meghatározó fejükön a kissé ívelt orrhát. A hideg ellen vastag bundájuk védi meg őket, különleges orruk pedig előmelegíti a belélegzendő levegőt. Mindkét ivar visel szarvat, de a bikák erőteljesebb testfelépítésűek, testtömegük akár a 350 kilogrammot is elérheti.

A mishmi takin nevét az Arunácsal Prades területén magasodó Mishmi-hegyekről kapta. Táplálékuk különféle növényekből áll, a fás szárú növények magasabban lévő hajtásait két lábra ágaskodva érik el. A természetben a Himalája keleti vidékén, csordákban élnek, amelyek zömmel nőstényekből és ivaréretlen hímekből állnak, a felnőtt bikák többnyire magányos életmódot folytatnak. Mindig ugyanazon az útvonalon járnak a pihenő-, ivó- és táplálkozóhelyek között, így idővel ösvényeket taposnak ki maguknak.

Mivel természetes élőhelyeiken állományuk folyamatosan csökken az orvvadászat és az erdőirtások miatt, a Természetvédelmi Világszövetség sebezhetőként tartja számon, az Európai Állatkertek Szövetsége pedig fajmegőrzési tenyészprogram keretében szaporítja a ritka állatokat.