Paleolit konyha a párizsi Embertani Múzeumban

2015. október 15.

print MTI

Paleolit konyha a párizsi Embertani Múzeumban

Az újra megnyílt párizsi Embertani Múzeum korabeli környezetében mutatja be az embert. A látogató felfedezheti a korabeli főzési szokásokat, megérintheti a tárgyak egy részét, kezet foghat egy csimpánzzal, zenét hallgathat, egy szenegáli kisbuszba beülve pedig Dakarban érezheti magát az ablakokba épített képernyőkön feltűnő képsoroknak köszönhetően.

Hat és fél évig tartó munkálatok után nyílik meg újra szombaton az 1938-ban alapított párizsi Embertani Múzeum (Musée de l'Homme), amelynek épületét teljesen felújították, a tudományos koncepciót pedig újragondolták.

Az Eiffel-toronnyal szemben, a Trocadéro téren található 2500 négyzetméter alapterületű épületben teljesen átszervezett múzeum egyértelműen szakított azzal a korábbi felfogással, amely a Föld lakosságának földrajzi alcsoportjai szerint hierarchizálta az emberi fajon belül a rasszokat. Az új kiállítás inkább arra világít rá, hogy jóllehet csak egyetlen emberi faj létezik, azon belül az emberek nagyon sokfélék és különböznek egymástól.


"Azt akarjuk megmutatni, hogy az ember egyszerre biológiai és kulturális lény" - hangsúlyozza Évelyne Heyer kurátor, aki paleontológusok, filozófusok, demográfusok és történészek segítségével válogatta ki a 700 ezer őstörténeti tárggyal és 30 ezer antropológiai lelettel rendelkező gyűjteményből az 1800 kiállított tárgyat, amellyel értelmet kívántak adni az emberiség történetének.

A múzeum három alapvető kérdéskörbe csoportosítva mutatja be az emberi faj európai történetét: Kik vagyunk? Honnan jövünk? Hova megyünk?

A kiállítás Az ősök árnyékában című résszel kezdődik, ahol a látogató a sötétben szembesül a mai ember eredetével, a cro-magnoni ember híres koponyájával. A körülbelül 28 ezer éves Homo sapienst 1868-ban találták Franciaország délnyugati részén. Mellette a "cavilloni hölgy" kagylókkal borított vöröses színű koponyája látható, valamint az "unokatestvéreké", a neandervölgyi embereké, amelyeket vágásra, vésésre használatos őstörténeti tárgyak vesznek körbe.

A "kincstárak termében" állították ki az őskőkori szobrászat egyik híres darabját, a 23 ezer éves lespugue-i Vénuszt. A Pireneusokból származó, 147 milliméter magas és 60 milliméter széles szobor mamutcsontból készült, az ábrázolása a testalkat (mellek, has, rövid lábak, haj) és az arc részletezésének hiánya miatt a willendorfi Vénuszhoz hasonló.

A tárlat mindvégig a korabeli környezetében mutatja be az embert. A nyolcvan képernyővel és videójátékkal ellátott tárlaton a látogató felfedezheti a korabeli főzési szokásokat, megérintheti a tárgyak egy részét, kezet foghat egy csimpánzzal, zenét hallgathat, egy szenegáli kisbuszba beülve pedig Dakarban érezheti magát az ablakokba épített képernyőkön feltűnő képsoroknak köszönhetően.

"Az ember a neolitikumtól kezdett hatással lenni a földre, amikor megpróbálta megszelídíteni a természetet. Ez demográfiai robbanással járt, és megjelentek a betegségek" - hívta fel a figyelmet a kurátor. A tárlat végén ezért azzal a kérdéssel szembesül a látogató, hogy mivé lett az ember a technológiai fejlődéssel, a Föld javainak kizsákmányolásával, a biodiverzitás veszélybe kerülésével.

Az Embertani Múzeum teljes átalakításának ötlete azok után merült fel, hogy a gyűjtemény harmada, közel 300 ezer tárgy átkerült az afrikai és ázsiai művészeteket bemutató Musée du Quai Branly-ba, amely 2006-ban nyílt meg. A nyugati néprajzi gyűjteményt pedig a 2013-ban Marseille-ben megnyílt új múzeum, a MuCEM kapta meg. Emiatt többször is szóba került az Etnográfiai Múzeum végleges bezárása, amelyet korábban soha nem újítottak fel. Miután a múzeum megtartása érdekében megszületett a tudományos konszenzus, a XXI. század kívánalmainak megfelelően történt modernizálás 93 millió euróba kerülő költségeit teljes egészében a francia állam fedezte.

A megújult múzeum - amely a felújítás előtt évente 150 ezer látogatót fogadott - az első évben legalább 400 ezer érdeklődőre számít.