Selinunte antik romvárosa

A romváros az ókori görög világ egyik legimpozánsabb emléke. Selinunte az egyetlen klasszikus görög város, ahol a teljes metropolisz fennmaradt.

Selinos (ahogy a görögök ismerték) egykor az egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb város volt a világon. A több mint 100.000 lakosú város az i. e. 6. században egy páratlan templomépítési-programba kezdett.

A történet akkor kezdődött, amikor i. e. 650-ben a görög Megara városából származó telepesek egy csoportja Szicília délnyugati részére vándorolt. A környező hegyek jellegzetes növényéről, a vadzellerről (görögül selinon) Selinusnak (ma Selinunte) elnevezett kolónia az évtizedek során virágzó, 30 ezres lélekszámú kereskedővárossá fejlődött. A település a mai Egyiptom, Törökország és Franciaország területéről is importált árukat, amelyekért zellerlevélt ábrázoló érméikkel fizettek. A kereskedelemből meggazdagodó város hatalmas templomokat emelt a görög isteneknek.

A dicsőséges periódusnak azonban mintegy 2400 évvel ezelőtt, i. e. 409-ben hirtelen vége szakadt, amikor egy karthágói sereg ostrom alá vette a várost. Bár a város tíz napon át tartotta magát, a karthágóiak végül áttörték a városfalat, és kegyetlen mészárlást rendeztek: összesen 16 ezer katonával és civillel végeztek, és mintegy 5 ezer embert - javarészt nőket és gyerekeket - ejtettek rabszolgaként foglyul. Az egykoron virágzó település a támadás után szellemváros lett, és i. e. 250 körül, az első pun háború idején teljesen lerombolták.

A "munkát" a természet végzete be: a templomok az egykori települést sújtó földrengések következtében ledőltek, a homok és a por pedig végül betemette Selinus romjainak 85 százalékát. A várost elfelejtették, mígnem a 16. században dominikánus szerzetesek azonosították a helyét. 1823-ban kezdődtek meg az ásatások, két angol régész William Harris és Samuel Angell találtak rá az első maradványokra.

A romokat feltáró régészek nemcsak egy-két jó állapotban megmaradt leletet, hanem egy egész várost fedeztek fel. Csakúgy, mint a Pompejinél talált emberi maradványok esetében, a régészek ez esetben is hirtelen megszakított életek sokaságával találták szembe magukat. A kutatók félig elfogyasztott, feltételezhetően az életükért menekülő emberek által hátrahagyott ételeket, valamint kiégetés előtt álló edényeket és cserepeket is találtak, amelyet valószínűleg rémült munkások hagytak hátra.

A terület jelentős részén még ma is folynak az ásatások. A régészeknek 15 év alatt sikerült azonosítaniuk Európa legnagyobb kiterjedésű régészeti lelőhelyében található összes, 2500 házat. Selinus az első olyan ókori görög város, amelynek részletes térképét a kutatók el tudták készíteni, és a lakosságszámot is pontosan meg tudták becsülni.

Nemrég amerikai és olasz régészek megtalálták a Selinunte legkorábbi emlékét, egy Démétér-templomot. Az i.e. 6. század körül épült templom a legrégebbi régészeti területnek számít Selinunte-ban. A 2500 éves romok mellett talált maradványok adnak magyarázatot a hely jelentőségére, belül ugyanis Démétérnek, a földművelés és a termékenység istennőjének felajánlott leletet találtak: egy apró, csontból készült, i.e. 570 körül készült fuvolát. A Démétér tiszteletére zenei előadásokról és táncokról a közelben talál korinthoszi vázák rajzai tanúskodnak.