Santa Domitilla katakomba

Az ősi, tizenkét kilométer hosszú sírrendszer huszonhatezer ember végső nyughelye, egyben a Róma alatt húzódó katakombák legnagyobbika, valóságos labirintust képez Róma alatt. A földalatti alagútrendszer évszázadokon át szolgált a város keresztény közösségének temetkezési helyéül.

A közel ezerhatszáz éves freskókat kalciumlerakódások, algák és az olajlámpások füstje fedte, amelyek eltávolítása több évtizedig zajlott. 

A Santa Domitilla freskói között pogány és a korai kereszténység idejéből származó falfestmények is vannak. Az egyik legkülönlegesebb ezek közül a pékek terme, ahol a képi világ a kenyér szimbolikáját mutatja be, vallástól függetlenül. Ezenkívül számtalan katonát, szentet és mártírt ábrázoló alkotások is vannak a falakon. 

A kutatók az egyik gabonakereskedő sírkamrájának falán egy gyönyörű, 5. század eleji freskót tártak fel, amely Jézus Krisztust és az apostolokat ábrázolja. Magát a kamrát a 17. század óta ismerik, amikor is egy Antonio Bosio nevű felfedező rálelt a labirintusban. A kereskedő mögötti falrész igen részletesen bemutatja a Rómába vezető gabonakereskedelem útvonalait, a gabonatermelés és -forgalmazás lépéseit.

A gabonakereskedőt ábrázoló freskóhoz közel, egy másik, falusias jeleneteket ábrázoló falfestményen pásztorok, valamint a trónon ülő Krisztus látható, mellette két csoportban az apostolokkal, köztük a Jézus előtt álló, a mennyországba felemelt karral bebocsátást kérő elhunytak védőszentjeivel, Péterrel és Pállal. Mindez eléggé ritka a katakombafestészetben, ugyanis a kereszténység kezdeti évszázadaiban nem ábrázolták a Megváltót.

A Vatikán pénzügyi támogatásával felújított katakombarendszerben jelenleg egy kisebb múzeum megnyitását készítik elő, amit a tervek szerint már 2017 júniusban láthatnak az érdeklődők. A katakombarendszer egésze az év második felében nyílik meg, mert a felújítások több teremben még most is folynak.