» Olaszország » Friuli-Venezia-Giulia » Trieszt
Parco Tematico della Grande Guerra
1915. május 24-én az első világháború újabb frontvonallal bővült: Olaszország hadba lépett az Osztrák–Magyar Monarchia ellen. Monfalconét június 9-én érte el a háború, amikor az első olasz csapatok bevonultak a városkába, hogy elfoglalják a magasabban fekvő állásokat, amiket az osztrák–magyar hadsereg jobban védhető pozíciók keresése miatt ürített ki. A település ezáltal a front közvetlen hátországává vált: befogadta a hadsereget, a parancsnokságokat, kórházakat és temetőket, miközben a futó- és lövészárkok rendszere mélyen bevéste magát a környék domborzatába.
A Monfalcone környéki hadműveletek 1917. október 27-ével szűntek meg. Az 1917 októberének végén Bovec és Tolmein térségében kibontakozó osztrák-magyar–német előretörés arra kényszerítette az olasz hadsereget, hogy feladja a Karsztvidéket.
1. tematikus terület: a 121-es magaslat
A Monfalcone körülötti hegyek közül a városka és környéke fölé tornyosuló, s onnan a szlovén Karsztvidék és a tenger felé elnyúló 121-es pont a legmagasabb. A háború idején a 85-ös magaslattal együtt osztrák–magyar harcállás volt; 1915-1916 során ezek képezték az olasz csapatok előtt álló legnehezebb akadályt. A géppuskafészkekkel és barlangokkal megerősített bonyolult lövészárokrendszert később az olaszok építették ki több szakaszban, a meglévő osztrák–magyar vonalakból kiindulva. 1916 augusztusától itt húzódott az osztrák–magyar kézen lévő 77-es magaslattal (Sablici) és a Pietrarossa-tó vonalaival szemben elhelyezkedő olasz frontvonal. A terület legérdekesebb látványosságai a katonák által ránk hagyott falfeliratok.
2. tematikus terület: a 85-ös magaslat hegygerince
A terület legfontosabb látnivalója a mélyen a Karszt szikláiba vájt, betonszerkezetekkel megerősített lövészárok, amelyet az olaszok építettek 1916 augusztusában a korábbi osztrák–magyar árkok felhasználásával. A 85-ös magaslaton (Enrico Toti-hegy) keresztül lehet ide eljutni, amelynek műemléki területén található emlékoszlopok nemcsak a bersaglierékről, hanem az első világháború idején itt harcolt más egységekről és elesett katonákról is megemlékeznek.
3. tematikus terület: a Joffre-lövészárok és a Szűz-barlang
1915 nyarának kezdeti hadműveleteit követően ez a kiépített hálózat a lövészárokrendszer hátsó vonalaként szolgált. Fő funkciója a magasabban fekvő vonalak és a 98-as magaslat elérésének biztosítása, valamint az ellenséges betörések megállítása volt, amennyiben a 104-es (Tamburo) magaslattól a 93-as felé húzódó első vonalakat az osztrák–magyar csapatok elfoglalnák. Az árokrendszert többször is megerősítették, és ma is jó állapotban vannak. A védelmi vonalak két természetes barlanghoz (a Vergine, azaz Szűz-, és a Pipistrelli, vagyis Denevér-barlanghoz) is csatlakoznak, amiket szintén katonai célra használtak. A Szűz-barlang különösen jó példáját mutatja az első világháborúban katonai felhasználás alá vont természetes barlangoknak, ami egyébként az egész Karszton igen jellemző. A barlangon belüli teret egymással lépcsővel összekötött szintekre osztották, és két további kijáratot is vájtak a lövészárokhoz. A monfalconei „Amici del Fante” barlangászcsoport munkájának köszönhetően a Szűz-barlang a turisták előtt is nyitva áll.
A T. Col Cuzzi lövészárok
A lövészárokrendszernek ez szakasza a 84-es túristaösvény mentén található. A Cuzzi-árok a várost körülvevő, keleti irányban a 104-es (Tamburo) magaslatig húzódó olasz első vonal része volt. A közel 30 méter hosszú, majdnem két méter mély, és nagyjából másfél méter széles lövészárokszakaszt lépcsőn közelíthetjük meg. Az árok vonalán láthatók a lőrések, egy géppuskaállás, egy őrhely és két fedezék. A lövészárok csatlakozik a védelem hátsó vonalához (Joffre-lövészárok) is, amely a 98-as magaslaton keresztülfutva halad egészen a vasútállomásig.
A szabadtéri múzeum autóval megközelíthető.
La Rocca
A középkori eredetű várat (egy legenda szerint a Nagy Theodorik, az ostrogótok királya alapította) a 16. század elején a velenceiek átépítették.
|
Értékeld te is!