Gran Paradiso Nemzeti Park

Az Aosta-völgy déli részét a Gran Paradiso Nemzeti Park foglalja el, amely olyan kihalással veszélyeztetett fajoknak ad otthont, mint a mormota, a hermelin és a kőszáli kecske. A parkot túrautakon is bejárhatjuk.

A túra-, mászó- és síparadicsom, a Gran Paradiso Nemzeti Park (olaszul: Parco Nazionale del Gran Paradiso, franciául Parc national du Grand-Paradis) a legrégebbi olasz nemzeti park. A magasan fekvő, alpesi természetvédelmi terület Olaszország északnyugati részén található, rajta Piemont és Valle d'Aosta régiók osztoznak.

 

Olaszország legrégebbi védett területe 100 éves. A park egyik fele Valle d'Aosta, a másik fele Piemontban található. 1922. december 3-án hozták létre a Gran Paradiso Nemzeti Parkot, amelynek célja az állat- és növényvilág, a különleges geológiai képződmények, valamint a táj szépségének megőrzése.
A védett terület létrehozása szorosan kapcsolódik a park szimbolikus állatának, az alpesi kőszarvasnak a védelméhez is. II. Viktor Emánuel király már 1856-ban királyi vadászrezervátumot hirdetett ki e hegyekben, megmentve ezzel a csodálatos példányt a kihalástól. Később kijelentette, hogy hajlandó a 2100 hektáros vadrezervátumot az olasz államnak adományozni, feltéve, hogy nemzeti parkot hoz létre.

A park területén többek között 57 gleccser is található, és néhány duzzasztógát.

A park területén a következő települések fekszenek: Aymavilles, Ceresole Reale, Cogne, Introd, Locana, Noasca, Rhemes-Notre-Dame, Rhemes-Saint-Georges, Ribordone, Ronco Canavese, Valprato Soana, Valsavarenche, Villeneuve.

A természetvédelmi terület egykor Savoya Ház vadászterülete volt. Ma itt találjuk a legjobb kempingeket, gyalogutakat, menedékházakat. Ha szerencsénk van akár egy kőszáli kecske, vagy egy óriás szarvú, havasi fehér kecske is jöhet velük szembe. A zergék, mormoták is szívesen bújnak elő rejtekhelyükről napfeltekor és napnyugatkor.

A nemzeti park területére jellemző növényfajok. Az alacsonyabban fekvő területeken: vadcseresznye, rezgő nyár, tölgy, európai mogyoró, hegyi juhar, vadgesztenye, kőris, madárberkenye, nyír. A bükk a piemonti részen honos. 1500 és 2000 méter közötti magasságon jellemzők: havasi cirbolyafenyő, közönséges jegenyefenyő, közönséges lucfenyő, európai vörösfenyő.

A nemzeti park legjellegzetesebb állata, és egyben jelképe a kőszáli kecske. Mintegy 2500 példánynak ad otthont a park. Az egész Alpokban közel 35 ezer kőszáli kecske él, 14 ezer az olasz csúcsokon. A Gran Paradiso kecskéit 1836-ban nyilvánították védettnek.

A rupicapra 8000, a mormota 6000 példánya él itt.

Valsavarancheba elsősorban a számos tanösvényen történő túrázási céllal látogatnak a turisták.

Cogne az egyik legkedveltebb alpesi üdülőhely, elsősorban a téli sportok, másrészt a túrázás rajongói körében. Ha Cognéból kirándulink Lillazba, megcsodálhatjuk a Lillaz-vízesést.

Introd II. János Pál és XVI. Benedek pápa nyári üdülőhelyeként ismert. Látnivaló Introd kastélya. Állatkert (részletek).