Biella

Biella az Alpok lejtőin fekszik, a Monte Mucrone és a Monte Camino közt. A közelben van a Bielmonte híres sítelep, mely sok turistát vonz évente.

Fontos textil központ, itt van a Fila sportruházatgyártó cég székhelye.

Az első lakók a ligurok és a kelták voltak. A folyók és tavak mellett éltek, először csak halászatból és vadászatból, de később állatokat is tenyésztettek.

Egy ligur ember, Victimuli aranyereket fedezett fel a Biella-i síkságon, emiatt a középkorig mindenki az arany után kutatott.

A várost először 826-ban említették Bugellaként, miszerint a Busone-i grófnak adományozták. A 10. században lombardok, frankok és alemannok lakták, ők építették a városfalakat a barbár törzsek elől. Ekkor építették a San Stefano templomot, ami körül később az egész város épült.

A nagy piacteret 1160-ban építették, amiért Uguccione bíboros április 2-án a Piazzo dombságon élőknek kereskedelmi kiváltságokat adott. A bíboros kastélyát a Savoyaiak rombolták le.

A 14.-15. században a Viscontik és Savoyaiak csatáztak Biella birtoklásáért, majd 300 évvel később a franciák és a spanyolok közt.

1798-ban Franciaországhoz csatolták, de a velencei kongresszuson visszaadták a Savoyaiaknak.

1859-ben az osztrákok ostromolták, de Garibaldi véget vetett neki, és Novara megyéhez csatolta, így elvesztette székhely rangját, amit I. Savoyai Károly Emánueltől kapott a 17. században, de 1927-ben Vercelli megyének lett a fővárosa.

1992-ben a megyéből elszakították az északnyugati részt, így született meg az önálló Biella megye.

Az oropai komplexum (részletek) mellett népszerű turista látványosság a Baragge vadéleti rezervátum, a Bessa római kori aranybánya, és a Bielmonti síparadicsom.

Helyi ételek a pulente cunscia (polenta itteni sajtokkal), rizottó sajttal és vajjal, a méz vagy szőlő mustár és a canestrelli. Borok a Lessona (vörös), a Bramaterra (vörös), a Gattinara (vörös, Nebbiolo szőlőből), az Erbaluce di Caluso (fehér és pezsgő) és a Menabrea sör.