Barbaresco

Barbaresco borairól és más híres termékeiről ismert világszerte, mint például az albai fehér szarvasgomba.

Barberesco Piemont régióban található, 50 kilométerre Torinótól. A Kis város, mindössze 7.6 négyzetkilométer.

Már az őskorban lakott volt, egy Liguri Stazielli nevű barbár és kelta törzs által. Volt egy szent erdőjük, amit egy kelta istenségnek, Martiningen-nek szenteltek, aki az erejük szimbóluma volt. Mikor a rómaiak elfoglalták a területet, Marsnak, a háború istenének ajánlották az erdőt. Az első településeket valószínűleg a Liguriak alapították, akik menedékeket építettek, hogy kiszabaduljanak a római gyarmatosításból, ami jelentősen növekedett Augustus uralma alatt.

A Barbaresco név a "Barbarica silva" szóból ered, mely barbárok erdejét jelent. Az első római települést Villa Martis-nak hívták. Ez volt az első település, ahol volt taberna, azaz téglakemence. Az erdőt sajnos kivágták az Alba Pompeia római út építésekor. A helyi dialektus még mindig őrzi a törzs emlékét, hiszen megtalálhatóak benne a kelta nyelv emlékei, mint a "bric", ami dombtetőt jelent.

A Római Birodalom bukása után a Langhe dombságot először a longobárdok, majd a frankok foglalták el, és néhány dokumentum szerint a szaracénok is megjelentek néha, akik a 9. 10. században Liguriából jöttek.

Ezidőben az Alba egyházmegye annyira szegény volt, hogy XIII. János pápa az Asti egyházmegye fennhatósága alá helyezte. A középkor szinte végig Alba és Asti rivalizálásával telt. Az évszázadok során sok különböző hűbérura volt Barbarescónak, de hosszú csaták után a Savoyaiak kerültek ki győztesként.

A 18. század végén még ez a kicsi falu is részt vett a francia forradalomban, és 1798. december 31-én jött létre a Barabrescói község.

Az erőd a középkorból származik, mely egy tipikus példája a Piemonti erődöknek, vagyis a lakosság védelmét állították építésekor előtérbe.

A város jelképei a középkori tornya és a számtalan szőlőföld Barbaresco körül. A San Donato 19. századi templom ma borház.

Legfőbb bevétele a turizmusból származik, hiszen nagyon sokan akarják megkóstolni a híres borait helyben. Számos Michelin csillagos étterme van.

Helyi ételek a panissa (risotto babbal és szalámival), a tajarin tészta vajjal és fehér szarvasgombával, van csoki és kávé puding, zabaione (tojásból, cukorból és borból készített édes ital) és nougat semifreddo.

Májusban nagy gasztronómiai fesztivál van, a Barbaresco a tavola. Júliusban San Donatónak van ünnepe, novemberben pedig maratont rendeznek.

A Barbaresco bort a Nebbiolo szőlőből készítik a Langhe dombságban, főleg Barbaresco, Treiso és Neive városokban. Sokszor hasonlítják össze a Barolo nevű borral, amit ugyanabból a szőlőből készítenek. Sokan ezt a kettő bort tartják a világ legjobb vöröseinek.

Régebben Barolo bort jobbnak tartották a Barbaresco bornál, mert az kevésbé édes. Barbarescóban október végén szoktak szüretelni, a hideg miatt az erjedés mindig lelassul, és így sok cukor megmarad a borban. 1890-ben egy albai borászati szakértő felmelegítette a bort, hogy elősegítetse az erjedést. A bor cukor tartalma ezért csökkent, így lett a barbaresco is száraz bor. A második világháború után kezdték felkapni a bort, azóta nagy sikernek örvend.

Általában legalább 5 évig érlelik, ebből legalább egyet tölgyfahordóban. 12 és 13% közt van az alkoholtartalma.