Angyalvár / Castel Sant' Angelo

Az Angyalvár eredetileg Hadrianus császár síremlékének épült 135 és 139 között, majd sokáig a császárok temetkezőhelye volt.

Az Angyalvár nevet az 590-ben pusztító pestisjárvány idején kapta. A legenda szerint egy alkalommal I. Gergely pápa a vár tetején meglátta Szent Mihály arkangyalt, amint a büntetés kardját visszahelyezi hüvelyébe: ezzel jelezte a járvány végét.

Az Angyalvár alapépítménye egy 84 m élhosszúságú négyszög, amelyen egy 60 m átmérőjű monumentális henger áll. A henger alatt találjuk a sírkamrákat.

A később katonai erőddé alakították a mauzóleumot, majd Aurelianus császár falainak egyik központi erődje lett. Annyi harc folyt érte, hogy a Róma lakosai 1379-ben megkísérelték lebontani: szerencsére csak a márványborítás esett áldozatul.

Volt idő, amikor börtönként használták: itt raboskodott például Giordano Bruno is.

Passetto di Borgo

A kevés védelmet nyújtó lateráni Szent János bazilika melletti palotákból a biztonságosabb Vatikánba költöző III. Miklós pápa (1216-1280) ötlete volt, hogy a Vatikánt övező egykori városfal tetején titkos folyosót épít.

A magasban húzódó, bizonyos szakaszokon fedett, máshol a városfal peremétől védett, kívülről észrevehetetlen folyosó a Szent Péter bazilika melletti apostoli palotákat az akkor erődként használt Angyalvárral kötötte össze. Veszély esetén a pápa néhány perc alatt át tudott futni a Vatikánból az Angyalvárba.

A nyolcszáz méteres folyosón elsőként VI. Sándor, Borgia-pápa rohant végig 1494-ben a francia VIII. Károly csapatai elől menekülve. A "leghíresebb futás" VII. Kelemen pápáé volt, aki 1527-ben menekült az Angyalvárba, amikor V. Károly német-római császár zsoldos serege elfoglalta és kifosztotta Rómát.

Napjainkban az Angyalvár múzeumként működik

Megtekinthetjük az ókori spirális feljárót, a császárok egykori temetkezőfülkéit és látható a múzeumban egy fegyvergyűjtemény, valamint az épület történetét bemutató tárlat is.