» Franciaország » Normandie » Normandia
Étretat szikláiról ismert , köztük három természetes boltozatok és egy hegyes formáció "L'Aiguille" (tű), amely 70 méter magas. Ezek a sziklák és a hozzájuk kapcsolódó üdülőhely olyan művészeket vonzott, mint Eugène Boudin, Gustave Courbet és Claude Monet. Kiemelt szerepet kap Maurice Leblanc L'Aiguille creuse c. 1909-ben kiadott Arséne Lupin regényében.
Arsène Lupin 1905-ben mutatkozott be, hogy aztán 17 regényben és 39 elbeszélésben tartsa izgalomban az olvasókat.
Maurice Leblanc (1864. december 11. - 1941. november 6.) már a negyvenen is túl járt, amikor megalkotta a kifogástalan úriember tolvaj, Arséne Lupin figuráját. Leblanc hősét egy párizsi tanácsos után Arsene Lopin névre akarta keresztelni, de az érintett tiltakozása nyomán el kellett álljon szándékától - arról nem szól a fáma, a tanácsos megbánta-e, hogy nem került be az irodalomtörténetbe. Az első sztori 1905-ben jelent meg, s akkora sikert aratott, hogy az írónak a következő huszonöt évre elfoglaltságot adott. Leblanc 1918-ban költözött Éretat-ba, ahol 19 regényt és 39 novellát írt. A német megszállás elől 1939-ben Perpignan-ba költözött, ahol 1941-ben halt meg.
Lupin népszerűsége - legalábbis gall földön - megközelítette a Sir Arthur Conan Doyle által teremtett Sherlock Holmesét. Sőt, Leblanc attól sem riadt vissza, hogy kifigurázza a brit detektívet. A vetélytárs az igen nehezen azonosítható Holmlock Shears néven több Lupin-történetben is feltűnik, a francia-angol "barátság" jegyében természetesen mindig Arséne jár túl a magát túl komolyan vevő Sherlock eszén.
Arsene Lupin karaktere újdonságot jelentett a bűnügyi irodalomban: kifogástalan úriember, de tolvaj-szélhámos, az álcázás mestere, akinek akciói (többé-kevésbé) önzetlen célokat szolgálnak. Lupin határtalan élvezetet talál abban, hogy orránál fogva vezesse a rendőrséget, gyakran csinál bolondot csinál a nyomában lihegő Ganimard nyomozóból. A mestertolvaj azért ha kell, a bűnüldözők segítségére siet, az egyik kötetben például egy gyilkos nyomára vezeti őket.
Lupin 1874-ben született Blois-ban, és bosszúból vált betörővé, mert anyját, mint betörő özvegyét, rokonai megalázták. Lupin előéletének néhány mozzanatáról a Cagliostro grófnő című történetben lebben fel a lepel: ez egy fiatalkori, tolvajjá válása előtti kalandját meséli el, s az is kiderül, hogy becsületes neve Raoul d'Andrésy, s hogy a bohém fiatalembert az ármánykodásban jeleskedő, titokzatos Cagliostro grófnő lökte a bűnügyi pályára.
Maurice Leblanc művéből több feldolgozás született, legfrissebb a Netflix Lupin c. francia bűnügyi sorozata. Assane Diop, az úri tolvaj Arsène Lupin kalandjaiból merít ihletet, amikor bosszút áll az igazságtalanságokért, amelyeket egy gazdag család követett el az apja ellen.
Maurice Leblanc a következőképpen írja le: "Hatalmas szikla, több mint nyolcvan méter magas, kolosszális obeliszk, egyenesen álló gránit." (L'Aiguille creuse , 1909)
Régen a helyszín sok turistát vonzott, köztük "lupinofileket", Arsène Lupin csodálóit, akik a barlang kulcsát keresték, ahol az "úri betörő" megtalálta Franciaország királyainak kincsét .
Étretat-ból indult az 1927-es kétfedelű repülőgép, a Fehér Madár (L'Oiseau Blanc), az első non-stop járatot Párizs és New York között. I. világháború háborús, francia hősök Charles Nungesser és François Coli vezette a repülőgép 1927. május 8-án indulás után eltűnt valahol az Atlanti-óceán felett. A két francia Raymond Orteig amerikai hotelmilliomos által felajánlott 25 000 dolláros jutalomért indult útnak. 24 óra múlva lelkendezve jelentették a lapokkülönkiadásai, hogy sikeresen leszálltak Párizsban. A hír azonban egyike volt a legtragikusabb hírlapi kacsáknak: Nungesser és Coli soha nem érkezett célba: örökre nyomuk veszett az óceán fölött. Eltünésüket a repülés egyik legnagyobb megmagyarázhatatlan rejtélyének tartják.
Számos pletyka keringett a repülőgép és a személyzet sorsáról, és a mainstream vélemény szerint egyelőre valószínűleg az Atlanti-óceán feletti viharban veszett el. Az 1980-as évektől kezdődő vizsgálatok arra utalnak, hogy valószínűleg elérte Newfoundlandot, és Maine-ben lezuhant.
Étretet szikláin emlékmű található, a repülőt itt láthatták utoljára Franciaországban. A második világháború alatt elpusztították, amikor a németek elfoglalták a környéket. Új és magasabb emlékmű épült 1963-ban, a közeli múzeummal együtt.
A 18. században a város tenyészti és szállítja Marie-Antoinette asztalára az osztrigákat. Az osztriga kosarakat éjszaka szállították Versailles-ba, hogy reggel friss osztrigát tudjanak felszolgálni a királynénak. Ma az osztrigaágyak maradványai jól láthatók az Aval szikla alján.
A tömegturizmussal küzdő falvak, mint például a normandiai Étretat újragondolják, hogyan kezeljék a látogatók beáramlását
Étretat városi vezetői amiatt aggódnak, hogy a terület szennyvíztisztító létesítménye túlterhelt, mivel azt nem arra fejlesztették ki, hogy a helyi lakosságon felül napi 5-6000 látogatót is elbírjon. A rendszert tavaly le is kellett zárni a túlhasználat miatt.
A hétvégék után a város piszkos, a természeti látványosságok pedig tele vannak eldobott papírokkal, maszkokkal és cigarettacsikkekkel.
Sok turista dühösen távozik, miután több órát töltöttek az autóban anélkül, hogy parkolóhelyet, étkezési lehetőséget vagy WC-t talált volna, mert nincs elég infrastruktúra.
Számos turista az Étretat-szikla széléről szelfizik, hogy feltűnő posztokat készítsen. Csak 2022-ben két nő halt meg, miután lezuhantak a peremről, miközben fényképezkedtek, ezért tervezik az ösvények elkerítését.
|
Értékeld te is!