Champagne borvidéke

Az UNESCO Világörökség listájára a közelmúltban felkerült fel Champagne szőlődombjai és pincészetei.

Champagne borvidéke (pezsgőről híres szőlődombjai és pincészetei) az UNESCO világörökség részei. Champagne az a terület, ahol a habzó bor módszerét kifejlesztették az üvegben történő második erjedésnek köszönhetően a XVII. század kezdetétől a XIX. században kezdődött ipari termelésig.

Franciaország Champagne megyéjének következő három területét ismerték el:

1. Az Epernay-i Avenue de Champagne út, ahol a nagy pezsgőházak és pincészetek központjai találhatóak.

2. A Reims-i Saint-Nicaise domb, amelynek különleges ókori és középkori földalatti barlangjait erjesztéshez és tárolásra használják.

3. Az Epernay környéki történelmi borvidék, köztük Hautvillers. Ezen környék apátságában élt Dom Pérignon szerzetes is, akiről a híres pezsgőt nevezték el.

Champagne borvidék története

Több száz éves szőlőmagokból olvasták ki kutatók Franciaország világhírű borvidékének, Champagne-nak a történetét.

A CNRS francia kutatóközpont és a Montpellier-i Egyetem szakemberei Troyes-ban és Reims-ben feltárt, az 1. és 15. század közötti időszakból származó szőlőmagokon végeztek morfológiai elemzést.

Az eredmények szerint a "vad" szőlők végig jelen voltak a térségben a vizsgált időszakban. A Gallia déli részéről származó háziasított fajták az 1. században jelentek meg és a 2. és 3. század elsődleges szőlőfajtáivá váltak.

Nagyjából 1000 körül a "vad" szőlő újra megerősödött, és megjelentek azok a fajták, amelyek a mai Champagne borvidékre jellemzőek. Ezt az időszakot intenzív gazdasági és társadalmi változások jellemezték, valamint több száz éven át tartó globális felmelegedés kísérte. A felmelegedés következtében a 11-12. században ismét a déli fajták váltak uralkodóvá.

A hideget jobban viselő északi szőlőfajták több mint 300 évvel később jelentek meg a kis jégkorszak hajnalán, kiszorítva a déli fajtákat.

Epernay-i Avenue de Champagne út - a pezsgő útja

Az Avenue de Champagne, azaz a pezsgő útja mentén a világ leghíresebb borászainak a pincéi találhatók.

A lakosok szerint ez a világ legdrágább útja, hiszen több száz millió üveg pezsgőt tárolnak itt, beleértve Mercier, De Castellane és Moet et Chandon palackokat is.

Természetesen szerveznek utakat is le, a pincékbe, ahol meg is lehet kóstolni a pezsgőket. 

A hagyományt feladva növelik a champagne-i szőlőtőkék közötti távolságot

Százéves hagyományt megszakítva döntöttek 2021 júliusában a szőlőtőkék közötti maximális távolság növelésének engedélyezéséről Champagne-nak a szőlőtermelői.

Az elmúlt egy évszázadban a szőlősorok között engedélyezett legnagyobb távolság 1,5 méter volt, amelyről a szakértők úgy gondolták, hogy ez biztosítja a terméshozam és a minőség ideális egyensúlyát.

Érvelésük szerint ha nagyobb távolság lenne a sorok között, akkor a szőlőtőkék nem lennének rákényszerülve, hogy versengjenek a szomszédos növényekkel a vízért és a tápanyagokért, márpedig épp ez a versengés segít nekik kisebb méretű és éppen megfelelő savasságú, magas minőségű termést hozni.

A szőlőtőkék és sorok közötti szűk helyeken azonban nehezen férnek el a metszést, trágyázást és szüretelést végző gépek.

A champagne-i szőlőtermelők egyesületének (SGV), kutatóknak és pezsgőgyártóknak egy közös, 15 évet felölelő tanulmánya szerint a szőlőtőkék közötti nagyobb távolság 20 százalékos csökkenést eredményezne az üvegházhatású gázok kibocsátásában, mivel lehetővé tenné az átállást a traktorokról a jobban és hatékonyabban teljesítő gépekre.

Az SGV tanácskozó testülete arról döntött, hogy a jövőben 2-2,2 méter is lehet a szőlőtőkék között, és a jelenlegi 1,2-1,3 méter helyett akár 2 méteresre is szabad hagyni megnőni a tőkéket.

A tanulmány szerint a tőkék közötti távolság növelése a talaj megmunkálását és a kártevők elleni védekezést is megkönnyíti. A tanács szerint bár így kevesebb szőlőtőke számára van hely, a kiesést ellensúlyozza, hogy az egyes növények több termést tudnak hozni.

"A szőlők ellenállóbbá válnak a szárazsággal szemben és kevesebb adalékanyagra van szükségük" - mondta az egyik helyi termelő, Vincent Legras, aki 2007 óta kísérletezik a szőlőtőkék közötti nagyobb távolsággal.

A kezdeményezés helyi ellenzői a szőlőtermelők közötti egyenlőtlenségek erősödésétől, a helyi hagyományok sérülésétől, a szőlőminőség romlásától és a munkahelyek elvesztésétől tartanak.

Maxime Toubart, az SGV elnöke szerint azonban a termelők maguk dönthetik el, hogy alkalmazzák-e az újítást vagy sem; a változás így is, úgy is lassú lesz. "Ez egy hosszú átmenet lesz, amely egy, két vagy akár három nemzedéken át tart majd" - jegyezte meg Toubart.

A szőlőtőkék közötti távolság csupán egyike azon szigorú kritériumoknak, amelyeket muszáj betartaniuk a termelőknek ahhoz, hogy a Champagne védjegy használatára jogosultak elitklubjában maradhassanak. Amellett, hogy kizárólag a régióban termett szőlőket használhatnak fel, speciális módszereket kell alkalmazniuk a szőlő feldolgozására is.