Seefeld Olimpiarégió

Seefeld gyönyörű városka Tirolban, gazdag (sport)történelmi múlttal. Seefeld három alkalommal adott helyet a téli olimpiának sífutás és északi kombináció versenyszámban.

Az Olympiaregion Seefeld régió Innsbrucktól északra található, egy 1200 méteres magasságban elterülő, napsütötte fennsíkon. 

A Seefeld olimpiai régió öt települése: Leutasch, Mösern, Reith, Scharnitz és Seefeld.

Seefeld

Seefeld Innsbrucktól 20 km-re fekszik és tagja a legpatinásabb alpesi üdülőhelyeket képviselő Best Of The Alps szövetségnek.

Egy napsütötte fennsíkon, 1200 méterrel a tengerszint felett, a Karwendel és a Wetterstein hegyek között Seefeldben található az Alpok legnagyobb sífutóközpontja. 245 kilométernyi, különböző nehézségi fokú sífutópályával várják itt a szabadidős és profi sportolókat. A sífutópályák egységes és egyértelmű jelzéssel vannak ellátva. Az információs táblák tájékoztatást adnak a kilométerekről, a nehézségi fokról, a magassági profilról és a további útvonalakról.

Seefeldben van hatalmas uszoda és wellness centrum, rengeteg nyári túraútvonal, elegáns boltok a szépen kivilágított belvárosban, és akinek sok pénze van (vagy sok pénzt akar nyerni), az a helyi kaszinóban is eltöltheti az estét.

Mösern: Möserer See

A kiterjedt természetvédelmi területen, Mösern felett, 1292 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik a Mösern-tó, amely akár 11 méter mély is lehet. Tirol egyik legmelegebb fürdőtavának tartják, és idilli erdő veszi körül. 

Igazi természeti jelenség a Seefeld-fennsíkon található Lottensee és Wildsee tavak. Aperiodikus tavakként csak néhány évente jelennek meg, így aki a saját szemével fedezi fel a tavakat, szerencsésnek mondhatja magát.

Leutascher Geisterklamm

Pokoli vizek és kísérteties szakadékok, boszorkány üstök és ördögvíz, vízből és kőből készült élményvilág.

A Leutasch-szellemszurdokot átszelő ösvény 2005 augusztusában, kétéves építési időszak után készült el, és ingyenesen látogatható. Az impozáns szurdokot egy látványos acél gyaloghídon lehet átkelni, magasan a tomboló Leutascher Ache felett, amely Mittenwaldnál az Isarba ömlik, hidat képezve Németország és Ausztria között.

Parkolóhelyek Mittenwald bejáratánál állnak rendelkezésre. Fontos megjegyzés: A szűk szurdokjáró sajnos nem alkalmas babakocsik és kutyák számára.

Scharnitz: Isarursprung

Az Isar folyó 1162 méteres magasságból indul, és európai útja során minden egyes vízcseppnek mindössze három napra van szüksége, mielőtt a Fekete-tengerbe ömlik. Az Isar, Bajorország negyedik legnagyobb folyója. A Karwendel-hegységben, közvetlenül az osztrák határon túl, az Olympiaregion Seefeld magaslatán három forrásból bugyog a tiszta víz. 

Az Isar forrása a tiroli Scharnitz településen található, amelyet a hatalmas Karwendel hegyvonulat vesz körül. A folyó ma is része az alpesi régió kultúrájának és történelmének. Az Isar forrásához vezető út, amelyet "a folyók mellett" is neveznek, Scharnitzból gyalog, kerékpárral vagy e-bike-kal is bejárható. A kristálytiszta kék víz végigkíséri a látogatókat a lenyűgöző Hinterautal-völgyön. Az Isar forrásánál, az Isar forrásvidékén számos vízkivezetés található, amelyek egész évben vidáman folynak. Új információs táblák, egy csodálatos pihenőhely és egy természetes ösvény, amely közvetlenül az első forrásokhoz vezet, jellemzi ezt a természetközeli ékszert.

Scharnitz: Porta Caludia

A 30 éves háború (1618-1648) idején az innsbrucki kormány engedélyt kapott arra, hogy a freisingi egyházmegye földjén, a Scharnitz-völgyben erődítményt építsen. 1632 és 1634 között épült erődöt Claudia de Medici hercegnőről nevezték el.

A Porta Claudiát a harmincéves háború alatt nem támadták meg, mégis 1670 körül Christoph Gumpp tervei alapján tovább bővítették.

1703-ban a "vaddisznóhadjárat" során II. Max Emanuel választófejedelemnek sikerült megszállnia a Porta Claudiát. Amikor a bajor megszállás felrobbantotta a lőporraktárt, ez nagy pusztítást okozott, amelyet azonban hamarosan helyreállítottak.

Amikor Goethe 1786-ban olaszországi útja során itt járt, megjegyezte: "Scharnitznál belépünk Tirolba. A határt egy sánc zárja le, amely elzárja a völgyet, és a hegyek közé csatlakozik. Jól néz ki. Az egyik oldalon a szikla megerősített, a másik oldalon függőlegesen emelkedik a levegőbe".

1805-ben, a napóleoni háborúk idején Ney francia marsall Mittenwaldból érkezve 13 000 fős haderővel vonult a leutaschi "sáncok" és a Porta Claudia ellen. Ez utóbbit 12 ágyúval szerelték fel, és mindössze 700 katona védte. Eleinte minden támadást sikerült visszaverni. Az erődparancsnok minden megadási felszólítást visszautasított. Porta Claudia sorsa csak akkor pecsételődött meg, amikor a helyismerettel rendelkező bajor erdészek által vezetett franciáknak sikerült megkerülniük az erődöt. Az osztrák helyőrség fogságba esett, a franciák pedig 1800 halottat és sebesültet szenvedtek. 1809-ben az erőd felváltva a tiroliak, a franciák és a bajorok kezén volt.

Amikor Tirol Bajorországhoz került, nagyrészt hatalmas mennyiségű robbanóanyaggal rombolták le, ami több mint 12 000 guldenbe került. Mindazonáltal néhány, akár 6 m magas kőfalmaradvány még mindig megmaradt a Scharnitztól északra, az Isar mindkét oldalán lévő egykori kiterjedt erődítményből. A Porta Claudia egykori laktanyájában 1957-ig a vámhivatal működött. A "Leutascher Schanz" figyelemre méltó maradványai ma is láthatók.

Az erődítmény egy főerődből és egy előretolt erődítményből állt. A főerődben a kaszárnyákon (katonák szállásán) kívül egy kápolna is volt. A melléképületek közé tartozott a lovarda, amelyen egy ágyú állt, a lőporraktár, az ördögkonyha és a vizes helyiség, ahonnan az Isar vizét a várárokba lehetett vezetni. A 6 méter magas falak és a sáncok, a részben elpusztult és benőtt melléképítmények, a nagy boltozatok (katonák és lovak számára kialakított menedékhelyek), a várárok, a bástyák még ma is az erődítmény hatalmasságáról árulkodnak.

Egy Oberammergau-ban található fafaragás, egy 1805-ös eseményeket ábrázoló festmény a mittenwaldi városházán és egy rézmetszet az innsbrucki Landesmuseum Ferdinandeumban a Porta Claudia korabeli ábrázolása.

Scharnitz: Karwendel kapuja

Scharnitz, a Karwendel természeti park nyugati kapuja, amely a keleti Alpok legszebb és legnagyobb természeti parkja.

A Karwendel Natúrpark összesen 727 négyzetkilométeres területen, sziklás hegyi formációkkal, kiterjedt erdőkkel és rétekkel várja a látogatókat. Az 1928 óta védett természetvédelmi park Ausztria legnagyobb és egyben legrégebbi természetvédelmi parkja, amely érintetlen természetével és egyedülálló hegyi világával gyönyörködtet.

KERÉKPÁR

A régiót behálózó, különböző nehézségi fokú kerékpárútak Seefeld, Leutasch, Mösern, Reith és Scharnitz településekről indulnak. Aki a sík útvonalat részesíti előnyben, annak érdemes a Leutaschtalon át vezető kerékpárutat választania. A túra zárásaként pedig felfedezheti a Leutascher Geisterklammot, vagyis a völgy szellemszurdokát.

A közepesen nehéz és nehéz túrákhoz érdemes lehet elektromos kerékpárt választani. Ebben az esetben a Seefeldből induló és a Katzenkopfon, valamint a Fludertalon át vezető túra 657 méternyi vagy a Rotmoosalmhoz vezető túra 827 méternyi szintkülönbségét jóval könnyebben küzdhetik le az üdülővendégek. Teljesen mindegy, hogy a régió összesen 31 útvonala közül melyiket választjuk, útközben minden esetben találni egy-egy alpesi menedékházat vagy fogadót, amely kulináris pihenőre csábít. A természeti látnivalók sokasága és a csodás panoráma szintén magától értetődő, bármelyik kerékpárútról is legyen szó.

Az Olympiaregion Seefeld valamennyi településén prémium minőségű Cube e-bike-ok bérelhetők és természetesen elegendő töltőállomás is található a régióban.

IDŐUTAZÓ

Pár éve rendkívül ritka őslénymaradványokat találtak olasz kutatók a seefeldi olajpala-lelőhelyről származó fosszíliában. A tudományos vizsgálat megállapította, hogy egy kistermetű protoszaurusz faj, a Langobardisaurus pandolfii szinte teljesen ép csontvázáról van szó. A lelet szenzációsnak bizonyult, ugyanis a világon mindössze három másik Langobardisaurus pandolfii maradványról tudnak a kutatók.

A Langobardisaurus pandolfii kistermetű hüllő volt hosszú nyakkal és hosszú farokkal. Életmódjáról csak annyit tudni, hogy valószínűleg képes volt a hátsó lábain egyensúlyozva szaladni. A kifejlett példányok testhossza mintegy fél méter lehetett, ennek felét a farok tette ki. A Tirolban talált őslénylelet mintegy 25 centiméter hosszú, ezért egy fiatal állat csontváza lehet.

A seefeldi olajpala a megkövesedett állati és növényi maradványok rendkívül gazdag lelőhelye: egyedül a növénymaradványok között 70 különféle fajt azonosítottak. A sötét színű, bitumenre hasonlító szagú kőzet mintegy 210 millió éve keletkezett, akkor, amikor a mai Alpok térségében még trópusi tenger terült el. Ebben a tengerben hasonló viszonyok alakultak ki, mint a mai Fekete-tengerben: a gyenge áramlás és az algák elszaporodása miatt egy bizonyos mélységtől lefelé teljesen hiányzott az oxigén. A fenéken szerves iszap rakódott le, és ebben az oxigénmentes környezetben nem rothadtak el, hanem megkövesedtek az élőlények maradványai.

A seefeldi bitument a 14. századtól kezdve egészen 1964-ig bányászták. A kőzetből az ichthyol nevű orvosi hatóanyagot nyerték ki. A bányászat leállítása óta ritkábban kerülnek elő őslényleletek. 1970-ben és 1990-ben egy-egy szárnyas dinoszaurusz maradványait találták meg a seefeldi olajpalában.