A városok kialakulása Magyarországon, így a Felvidéken is a középkorban kezdődött, amelyek a királyi és püspöki várak alatt létesült településekből jöttek létre. Ezek többségébe már ekkor idegen telepesek, hospesek érkeztek, akik a 12. század végétől az Árpád-házi uralkodóktól különböző szabadalmakat kaptak. A tatárjárás után a várossá válás rohamos fejlődésnek indult, ekkor érkezett a legtöbb vendég nép az elnéptelenedett vidékekre.
II. András bányaművelés céljából thüringiai telepeseket hívott az országba, IV. Béla a tatárjárás után érkező hospeseknek több helyen városi kiváltságokat adott, a felvidéki városok közül Selmecbánya 1245-ben, Besztercebánya 1255-ben, Gölnicbánya 1246-ban, Igló 1271-ben kapott városi kiváltságokat.
A bányászat és a bányavárosok fejlődése az Anjou-házi uralkodók idején élte virágkorát. Károly Róbert és Nagy Lajos uralkodása alatt több városi kiváltságot élvező település polgársága bányaművelési monopóliumot kapott, aminek köszönhetően csak a királynak fizettek adót. Szabad királyi bányavárossá vált Selmecbánya, Besztercebánya, Körmöcbánya, Bakabánya, Újbánya, Libetbánya és a Selmecbányából kivált Bélabánya. Úgynevezett szabadalmazott királyi bányaváros lett Nagy Lajos idejében Igló, Mátyás alatt Gölnicbánya é Szomolnok. Földesúri függésben lévő bányaváros lett Rozsnyó és Csetnek.
Ezeknek a városoknak a középkorban megépültek a templomai is. Selmecbányán a Szent Katalin-templom az egyik legszebb középkori emlék.
Ennek érdekessége, hogy egy építési ciklusban épült, 1488 és 1500 között, és napjainkig változatlan formában tündököl.
Körmöcbánya az Árpád-korban létesült bányásztelepülésekből jött létre. Első temploma a 13. század végén készült, amire 1465 és 1485 között épült a ma is látható Szent Katalin-templom. A templom tornya eredetileg különálló építmény volt és védelmi feladatokat látott el. Körmöcbányán verette Károly Róbert az első magyarországi aranyforintokat 1335-től.
Újbányán a 13. századtól bányásztak aranyat, egy ideig a bányavárosok kamaragrófja is itt lakott. Az itteni, Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templom 1391-ben ispotályos templomként épült. A múltban használták a protestánsok, de elfoglalták a törökök is, a katolikusok 1706-ban szerezték vissza, a 19. században búcsújáróhelyként is szolgált.
Bakabányát a hagyomány szerint a garamszentbenedeki bencések alapították, 1156-ban bányaterület néven említik. Károly Róberttől kapott bányaszabadalmat 1317-ben, majd 1345-ben Zsigmond király uralkodása alatt városfallal is körülvették. Szent Miklós-temploma a 13. században épült, eredetileg két toronnyal, amelyeket lebontottak. A mai torony csak a 19. században épült.
Bélabánya templomát még 1243-ban felszentelték. A Szent János-plébániatemplom eredetileg román stílusban épült, de az évszázadok alatt többször átalakították, a torony alsó részén azonban még az eredeti ikerablakok láthatók. A város 1453-ban vált külön Selmecbányától.
Besztercebánya Szűz Mária-temploma eredetileg román stílusban épült, 1255-ben szentelték fel. Ezt a templomot is többször átalakították. A templom oldalkápolnái közül a Szent Borbála-kápolna a legjelentősebb, amelynek déli falán Magyarország patrónusai láthatók: Szent Márton, Szent Adalbert, Alamizsnás Szent János, az északi falon pedig a szent királyok: István, Imre és László. A Krisztus teste kápolna faliképein Szent Erzsébetet, Szent Lászlót és Szent Istvánt ábrázolták.
Iglót már 1268-ban említik, első városi kiváltságait 1271-ben kapta. Az egyike volt a Zsigmond király által Lengyelországnak elzálogosított városoknak. A Szűz Mária mennybevitele templomát 1380-ban kezdték építeni egy korábbi templom helyén.
Gölnicbányán is Szűz Mária mennybevitele tiszteletére szentelték a templomot, melyet 1397-ben kezdtek építeni egy 13. századi templom helyén. A várost a 12. században német aranybányászok alapították.
Csetneken az eredetileg Szűz Mária-templomot az evangélikusok használják. A település a gömöri vasbányászat fellendülésekor kapott városi rangot. A 13. századi templom helyén a 14. században kezdték építeni a háromhajós, kétszentélyes gótikus csetneki bazilikát.
Rozsnyót német telepesek alapították a 13. században. Az első írásos említése 1291-ből származik, amikor III. Endre Ladomér esztergomi érseknek adományozta a várost. 1410-ben kapott városi szabadalmakat. A Szűz Mária mennybevitele templomot 1304-ben szentelték fel. A 15. század végén építették hozzá a Szent Kereszt kápolnát, amely eredetileg bányászkápolnaként szolgált.
Értékeld te is!