Pekari malacok az állatkertekben

Szegedi állatkertben és a miskolci állatkertben is megcsodálható malacok a pekarifélék családjába tartoznak.

A pekarifélék közepes méretű párosujjú emlősök, amelyek a disznóalakúak (Suina) alrendjéhez tartoznak, így rokonságban álnak a disznófélékkel, amelyekre egyébként hasonlítanak. E család fajai megtalálhatók Észak-Amerika délnyugati részén és Közép- és Dél-Amerika egész területén. Az állatok általában 90-130 centiméter hosszúak, és egy felnőtt pekari 20-40 kilogrammot nyomhat fajtól függően.

A szegedi állatkertben az akár 95 centiméterre megnövő sertésféle népes kolóniáját a park Pantanal részén láthatják a vendégek.

2004-ben új emlős állatot az örvös pekari (Pecari tayacu) családjába tartozó óriás pekarit fedezett fel Brazíliában Marc van Roosmalen holland természetbúvár saját állítása szerint. A vaddisznó nagyságában, magtartásában és irhájában különbözik az eddig ismert három örvös pekari fajtától.

Az első óriás pekarit, amellyel Roosmalen és Frenz az Amazonas vidékén találkozott, bennszülöttek vacsorára tálalták fel nekik. A 40 kiló súlyú, csaknem egy méter és harminc centiméter hosszú vaddisznó heves ellenállást tanúsított, mielőtt elejtették volna.

Az óriás pekari - a többi fajtájabelivel ellentétben - nesztelenül mozog az erdőben. Szőre nem olyan sűrű, mint a többi pekari-fajtáé. Nincs fehér szakálla és jól felismerhető fehér nyakörve sem. Jóval kisebb az örvös pekarikra különben jellemző mirigy a hátán, amely erősen bűzlő váladékot bocsát ki. Legutóbb 1974-ben fedezték fel Argentína északi részében az egy méter húsz centiméter hosszú Gran Chaco Pekarit, a másik két fajta nála jóval kisebb.