Milánó

SZÓRAKOZÁS

Scala. 1778. augusztus 3-án nyitották meg a milánói Scalát, a világ egyik legjelentősebb operaházát. A Scalában volt számos Rossini, Verdi, Puccini mű bemutatója, innen indult a hírnév felé Enrico Caruso, Beniamino Gigli, Maria Callas, Monserrat Caballé és Luciano Pavarotti. A Scalát az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó milánói hercegségben, Mária Terézia rendeletére építették egy templom helyén, amelyről a nevét is kapta. (Más források szerint egy Visconti hercegné volt a névadó, így a Scala nem a hangok skálájára utal.) A klasszicista stílusú épületet Giuseppe Piermarini tervezte, timpanonján a diadalkocsit hajtó Apolló szobra látható, színháztermét 1830-ban Alessandro Sanquirico díszítette tovább. A nyitó előadáson Antonio Salieri azóta elfeledett A megismert Európa című operáját játszották. A színház, amely 1872 óta Milánó város tulajdona, az első világháború alatt zárva volt, a második világháborúban megsérült. Alig két év alatt épült újjá, de csak a folyosók, a nézőtér és a külső fal maradtak a régiek, a hátsó részt - köztük a fából készült színpadot is - eltávolították. A nézőtéren 2284 ülőhely van, négy emeletén 146 páholy található, s efölött még két galéria.

Ha nem tud eljutni a Scalaba: a Scala archívumában (archiviolascala.org) az előadások díszleteit, kellékeit, plakátjait ismerhetik meg az érdeklődők. Az internetes adatbankban a milánói operaházban 1950-től színpadra vitt előadások anyagát tették elérhetővé: 205 ezer fénykép, ötezer jelmez, nyolcszáz kellék, 12 ezer plakát.

Prada Művészeti Központ. A legkülönbözőbb művészeti ágak kapnak teret a Prada divatház alapítványának új, milánói művészeti központjában. A Prada-alapítvány Milánó déli részén található új székhelye Rem Koolhaas holland sztárépítész tervei alapján készült. A 19 ezer négyzetméternyi épületkomplexum egy 1910-es egykori szeszfőzde falaiból nőtte ki magát. A Prada-központ minden egyes tere ismert kortárs képzőművészek munkája. A kulturális központ kávéháza az amerikai Wes Anderson, A Grand Budapest Hotel című film rendezőjének tervei alapján készült, a filmes egy tipikus milánói kávéházat varázsolt a modern épületbe. A "gyereksarok" a párizsi egyetem építészeti karának a munkája. A központ mozitermében a Roman Polanski rendezővel forgatott, My Inspirations című interjúfilm látható a francia Laurent Bouzereau rendezésében. A kiállítótermekben Robert Grober amerikai szobrász és Thomas Demand német fotóművész alkotásai sorakoznak, valamint egy tárlat az antik és a modern művészet kapcsolatáról.

Parco Aquatica. Vízipark Milánóban (részletek)

Parco Sempione. A Parco Sempione Milánó egyik legnagyobb zöld területe, sétányait híres művészekről nevezték el, többek között Petőfi Sándorról. (részletek)

Giardini Publici. A parkot 1782-ben alakították ki. Területén áll a milánói Természettudományi Múzeum valamint a planetárium és az állatkert.

Il Parco. Ha a Castello Sforzescot a hátsó kapuján, a Porta del Berchión át elhagyjuk, a mögötte elterülő hatalmas parkba jutunk, amelyet a milánóiak egyszerűen a Parknak (Il Parco) neveznek. A széles utakkal átszelt, festői képet nyújtó, 47 hektár kiterjedésű, angol stílusú parkban több látnivaló is akad, pl. III. Napóleon lovasszobra, a Palazzo dell Arte, a Torre del Parco, az Aréna és az Akvárium. (részletek)

Naviglio Grande. Milánó területét számos hajózható csatorna (naviglio) szeli át, amiket a 12–16. században építettek. A milánói csatornahálózat első szakaszait a 12. században, bencés és ciszterci szerzetesek irányításával alkották meg, míg későbbi tervezésében a reneszánsz géniusz, Leonardo da Vinci is részt vett, aki akkor segített a vízi útvonal tervezésében és kivitelezésében, amikor befejezte Az utolsó vacsora freskóját a Santa Maria delle Grazie épületében. Az útvonal egyik szakaszát azért építették ki, hogy azzal Milánóba szállíthassák a Candogliában bányászott márványt, amelynek segítségével 1386 után sikerült felépíteni a gótikus dómot. A csatornák az 1930-as évekre kerültek kritikus állapotba, amikor a szárazföldi és közúti szállítás szinte teljesen felváltotta a vízi kereskedelmi útvonalat. Később egyeseket földdel töltöttek fel, míg más szakaszai a különböző öntözések miatt épített gátak miatt száradtak ki. Egyes részeket később a turizmus miatt kitakarítottak: ez lett a sorsa a legrégibb, Naviglio Grande nevű szakasznak is, amelyet ma üzletek és kávézók szegélyeznek.

Mercatone dell’Antiquariato del Naviglio Grande. A Naviglio Grande partján, havonta egyszer, a hónap utolsó vasárnapján felállított piacon közel 400 árusítóhely kínálatából válogathatnak a vásárlók. A divat egyik fővárosához méltó módon gazdag a kínálat ékszerek és ruhák tekintetében, de emellett antik bútorok, dísztárgyak, régi könyvek, játékok, lakberendezési tárgyak és egyéb bolhapiacos kacatok közül lehet szemezgetni.

Villamos. A város nevezetességei az 1928 és 1935 között gyártott 1500-as sorozatszámú (Carello) villamosok. Az egykor 502 darabból mindössze 163 darab maradt üzemképes állapotban.