Ulm

A Duna bal partján fekvő Ulm német mércével számítva kisvárosnak mondható, óvárosa mégis nyomban rabul ejti a látogatót.

Ulm évszázadokon át szabad sváb birodalmi város volt, saját bírósággal, vámszedési és vásártartási joggal. 1802-ben bajor fennhatóság alá került, majd 1810-ben a württembergi királyság birtoka lett. Ez idő tájt kezdett kinőni a földből a Duna jobb partján a Neuulmnak nevezett újváros. Érdekesség, hogy a Duna itt határfolyó Baden-Württemberg és Bajorország között: az "öreg" Ulm az előbbi, míg "új" Ulm az utóbbi része.

Ulm utcáin nem ritkaság a NU betűjelű, bajor címert viselő rendszám (az ulmiak betűjele UL), s a Münster sekrestyésétől kapott felvilágosítás szerint az újvárosiak nem is tartják magukat sváboknak (mint az ulmi polgárok), hanem büszkék bajor mivoltukra. A két népcsoport között azonban nincs viszály. 

Dóm

Hírnevét az V. században már oklevélben említett város mégis elsősorban a szívében fekvő Münsternek, azaz főszékesegyháznak köszönheti.

Az építmény ugyanis "világcsúccsal" dicsekedhet: tornya a maga 161,53 méterével a legmagasabb a Földön található templomtornyok (ideérve mecsetek és hindu szentélyek tornyait is) közül. Erről szemléletes bemutató tárul azon vállalkozókedvű turisták elé, akik hajlandók megmászni 768 lépcsőfokot a torony felső kilátójáig (amely ugyan "csak" 143 méter magasan van, ám a panoráma innen is lenyűgöző).

Még a lejjebb fekvő alsó kilátószinten (102 méter magasságban) tárul a lihegő látogatók elé a gondos kezek által összeállított dokumentáció: mintegy három tucatnyi egyházi építmény fényképe Benáresztől Londonig, Firenzétől Moszkváig. Ékes bizonyítékaként annak, hogy 161,5 méteres tornyával az ulmi Münster valamennyiüket lepipálja: mögé szorul a rangsorban a világhírű kölni dóm (156 m) éppúgy, mint a hamburgi Szent Miklós templom (148 m), a strasbourg-i Münster (142 m), a római Szent Péter bazilika (138 m) vagy a bécsi Stephansdom (137 m).

A képekből az is kiderül, hogy a középkori templomok építése enyhén szólva is időigényes volt: az ulminak például 1377-ben fogtak hozzá, és 1890-re készült el. Azaz két évvel később, mint a kölni dóm - igaz, annak építése az ulminál 129 évvel előbb kezdődött. Feltűnő továbbá, hogy a francia gótika számos katedrálisával (így a XII. és XIII. században elkezdett amiens-i, reims-i és strasbourg-i székesegyházzal, valamint a párizsi Miasszonyunk (Notre Dame) templomával) szemben, amelyeknek tornyai torzók maradtak, a német Münsterek és dómok építését a XIX. századra csak-csak sikerült befejezni.

Az ulmi főszékesegyház a II. világháborúban erősen megrongálódott: a reformáció képrombolása által megkímélt ólomüveg ablakainak nagy része elpusztult, mindössze az orgona fölött, valamint a szentély félkörívében maradt épen nyolc darab, hirdetve a XIV. századi üvegmívesek művészetét. Ugyancsak csodálatosan szép a szentély két oldalán található karzatülés, a XV. századi faszobrászat mesteri példája.

Rathaus

Ulm másik fő nevezetessége a XIV. században épült tanácsháza (Rathaus), amely 1525-ben kisebb átépítésen ment keresztül. Ezzel együtt a reneszánsz építészet remeke: keleti homlokzatának figurái erősen emlékeztetnek a prágai óvárosi városháza (radnice) Orloj-órájának mozgó alakjaira - csakúgy, mint a hatalmas fali óraszerkezet, amely a pontos idő mellett a hónapokat is mutatja, az állatöv jegyeinek megfelelően. A tanácsháza stukkói középkori jeleneteket, mintegy példabeszédeket ábrázolnak a fő erények (hit, remény, szeretet, türelem, igazságosság) jegyében.