Trier

Trier azon kevés német városok egyike, amelynek történelme az ókorig nyúlik vissza.

Köln és Mainz mellett az "Augusta Treverorum", mai nevén Trier, Németország legrégebbi városa címet viselheti.

Triert több mint 2000 évvel ezelőtt a rómaiak alapították. Ezzel Trier azon kevés német városok egyike, amelynek történelme az ókorig nyúlik vissza.

Néhány fennmaradt épület, mint a "Porta Nigra", egy nagy római városkapu, amely egyúttal a város nevezetessége is, valamint a Konstantin-bazilika, a római híd és egy amfiteátrum maradványai az ókori rómaiak által az óvárosban hagyott nyomok.

A rómaiak tudták, hogyan kell jól élni. Éjszakába nyúló tivornyák, frissítő fürdők, szép asszonyok és természetesen jó bor - mindez hozzátarozott mindennapjaikhoz, legalábbis ami a gazdagokat illette. Németország legöregebb városában, Trierben ma is látható nem egy épület, amely szórakozásaikról tanúskodik. Ilyenek a császári termálfürdők, vagy a 25 000 férőhelyes amfiteátrum.

A Mosel-menti város környékén pedig számos szőlőhegy emlékeztet rá, hogy a rómaiak intenzív szőlőművelést folytattak. Amit azonban eddig még csak nem is sejtettünk: a rómaiak nemcsak a szőlő levéért lelkesedtek, hanem szívesen nyakalták a sört is.

Trierben fellelt számos lelet bizonyítja, hogy már a rómaiak idejében is feldolgoztak árpalevet és árultak sört. Régészek ugyanis az elmúlt években egy temetőben és egy templom környékén végzett ásatásaik során 70 centi széles és 50 centi magas sírköveket találtak, rajtuk a jól olvasható "cervesarii" (serfőző), illetve (negotiatores artis cervesariae" (sörkereskedő) felirattal.

A régészek nagyon meglepődtek, amikor a sírkövek előkerültek, mivel addig csak a borral hoztuk összefüggésbe a rómaiakat. Ehhez járult azután a felismerés, hogy Triernek az ókori sörfőzés egyik központjának kellett lennie. Ehhez hasonló leletekre eddig még nem bukkantak Németországban, és ilyen sirkőre is csak egre akadtak korábban - a franciaországi Metzben. Végül Trierben találták meg az első írásos bizonyítékát a serfőzői mesterségnek: a II. században élt Sattonius Capurillus személyéről tanúskodó sírkövet.

Az ókori Triernek, amely 293-tól 395-ig császári székhely és a Nyugat-római Birodalom központja volt, a lakossága a keltáktól tanulta meg a serfőzés művészetét, jóllehet a rómaiak közül sokan barbár italnak tartották a sört. "Ami pedig az italt illeti, szóljunk inkább a borról" - írta Plinius.

Feltételezik, hogy a rómaiak azért is kedvelték a sört, mert az mert olcsóbb volt a bornál. Egy Diocletianus császár
által 301-ben kiadott ármaximálási rendelet szerint a "cervesia" (sör) fele annyiba került, mint az egyszerű asztali bor. Az ókori sör ízéről és előállításának módjáról semmi közelebbit nem tudni. Valószínűleg sötét színű nedű lehetett.