Helgoland: a nácik titkos tengeri erődje

A kicsiny szigetet nemcsak a gyógyhatású klímája, hanem történelmi szerepe is híressé teszi: itt működött egy náci tengeralattjáró-bunker. Ma friss levegője és látványos vörös sziklái miatt turisták ezrei keresik fel.

Helgoland az Északi-tengeren, Németország egyetlen igazi nyílt tengeri szigete. Két részből áll, a nagyobbik főszigetből, és a kisebbik Dünéből.

A szigetet egy 1720-as szökőár szakította ketté, azóta nem lehet száraz lábbal átkelni a két sziget között.

A szigetet a kora középkortól a frízek lakják. Elszigeletsége miatt kalózók is gyakran felkeresték, a németek híres kalózai Klaus Störtebeker és Likedeeler vertek tanyát a szigeten.

1402 és 1714 között a schleswigi területekkel együtt Dánia fennhatósága alá került, majd 1814-ben a britek szerezték meg. Napóleon kontinentális zárlata idején Nagy-Britannia számára létfontosságú volt a jelentős csempészetet lebonyolító sziget.

1841-ben itt írta a német himnusz szövegét August Heinrich Hoffman von Fallersleben.

Helgolandot 1890-ben kapta meg a Német Császárság Nagy-Britanniától a kelet-afrikai Zanzibártól cserébe.

A két világháború között a sziget népszerű üdülőhely lett a német felsőosztály számára. Miközben az úri közönség pihent a németek tengeri bázist építettek ki, amelyet egy hatalmas, hét emelet mély bunkerrendszerrel is kiegészítettek.

1938 augusztusában Horthy is járt a szigeten. Mialatt a kormányzó a tengerészeti erődítményeket tekintette meg, addig feleségének a szigetlakók nemzeti táncaikat mutatták be.

Az angolok tudtak arról, hogy a szigetet a németek tengerészeti támaszpontként használják, ezért a második világháború első bombája, amely német területre ért, Helgolandot találta el, 1939. december 3-án. A háború utolsó éveiben is gyakorta bukkantak fel a brit bombázók.

1945. április 18-án a szövetségesek végső pusztítást mértek a szigetre: közel 1000 angol repülőgép bombázt le a szigetet. A háborút követően, a megszálló britek a lakosságot kitelepítették, majd két évvel a bombázás után 1947. április 18-án a sziklaüregeket berobbantották. Eredetileg az egész szigetet el akarták tüntetni a föld színéről, ezt azonban nem sikerült megvalósítani.

A robbanás olyan hatalmas volt, hogy a szárazföldön 60 km-re lakókat figyelmeztették, hogy zárják be az ablakokat. A bevetésen 1000 brit repülő vett részt, 104 perc alatt kb 7000 bombát dobtak le. A 6700 tonna robbanóanyag fekete gombaalakú felhőt hozott létre, a robbanás okozta rengést a feljegyzések szerint még Szicíliában is észlelték. A robbanás bekerült a Guinnes Rekordok Könyvébe is, mint a világ legnagyobb, nem nukleáris robbanása.

1952-ig a Brit Királyi Légierő gyakorlótérnek használta a szigetet, a lakosság csak ekkor térhetett vissza. Miután a várost, a strandot és a kikötőt újjáépítették, Helgoland ismét üdülőhely lett. A negyven kilométeres világháborús alagútrendszerből a megmaradt 13 kilométer a turisták által szabadon látogatható.

Ma a sziget egy kellemes nyaralóhely: a tenger tiszta levegője jó feltételeket teremt különböző betegségek gyógyításához, vagy csak pihenésre. A terület már régóta híres pollenmentességéről, itt dolgozta ki a szénanáthából kigyógyuló Werner Heisenberg a kvantumelméletet 1925-ben.

A szigeten nincs autó, se villamos, még biciklizni se szabad. A sziklaháton elterülő vidéket egy óra alatt be lehet járni.

Sokan csak egy napra látogatnak el ide, mivel a sziget vámmentes terület.

Természetkedvelőknek maga a paradicsom: 437 madárfaj honos itt, és a fókák is nagyon szeretnek itt élni.