Murter sziget

MURTER

Murter a legnagyobb és legrégibb városa az azonos nevű Murter-szigetnek.

A Gradina-hegyen fekvő Colentum nevezetű festői ősrómai település értékes régészeti lelőhely.

A Selo nevű óváros, a Raduč-hegy lábánál fekszik a sziget belsejébe húzódva. A település újabb része, a Hramine nevezetű, tágas öböl partján épült ki. Az idők folyamán, a település a Slanice-öbölig, a sziget dél-nyugati partján szélesedett ki, amelynek azonos nevű strandja a legszebb a šibeniki Riviérán.

Sokáig volt érvényes az az elmélet, amely szerint a sziget neve kapcsolatban áll a halállal, mégis Murter a nevét valószínűleg az olajpréselőnek egy részéről, a kőmozsárról kapta, amelynek mortarium a neve. Ebből az olívaolaj készítés hosszú éves tradíciójára következtethetünk. A Murteri olaj világszerte ismert.

Murterről indulnak a szervezett kirándulások a Kornati gyönyörű szigeteire.

(c) pixabay

BETINA

Betinát, fekvése és fennmaradt építészete miatt, az Adria egyik legszebb gyöngyének tartják. Betina történelmi központja az Artić-hegycsúcs keleti hegyoldalán fekszik, a murteri csatorna északi bejáratánál. Az idők folyamán a település a Zdrače öbölig terjedt ki és egyesült Murterrel. Ma Betina és Murter között nincsen természetes határ. 

A településen az Assisi Szent Ferenc plébánia tornyos temploma dominál, amelyet részben a šibeniki Ivan Skoko épített (1736-ban). A templomtól régi kis utcák egész hálózata ereszkedik le az óvároska központjáig.

A legenda szerint, a település neve, Betina egy régi kelta szóból „bet“-ből ered, amelynek jelentése száj, és mely festőiesen ábrázolja a betinai kikötőt. Ugyanis, amikor a tenger felől közelítjük meg Betinát, mint egy száj alkot természetes kikötőt és védi a halászhajókat a viharos tengertől és széltől, amely különösen erős ezen a környéken.

Betina messze ismert hajóépítőiről, az úgynevezett kalafati-ról (hajóépítők, akik fából építik hajót). Már 1848-ban megnyílt egy, abban az időben igen modernek számító hajógyár, a hajóépítés tradícióját pedig a mai napig megőrizték. Ma, amikor a fahajóépítés az Adrián lassan kihalófélben van, és helyét átadja a műanyag hajóknak, Betina hajógyárával, és néhány családi kis hajógyárral az Adriai-tenger fahajó építő központja lett.

TISNO

Tisno (szoros), Murter–szigetének azon a részén keletkezett, ahol a sziget majdnem érintkezik a szárazfölddel, ezért a nevét is erről a tengerszorosól kapta (6m).

Először 1474-ben emlegetik, majd (1806-1813) a francia uradalom alatt, Tisno a sziget legnagyobb települése lett. A 18. század elején, amikor elmúltak a török betörések, megépült a híd, amely Murter szigetét a szárazfölddel kötötte össze. Ezek után, Tisno egy része átnyúlt a szárazföldre is.

Az óváros központja a szigeten van, délkeletre a mozgóhídtól. A Szent. András templom és az utolsó házsor mögött, fenyveserdő hűsében, egy kősziklás strand és egy hosszú sétány van. A helység újabb része a szárazföldön, Gomilicán épült ki.

A kis dalmát település Tisno jellegzetes széles terei, zöldövezete, és kiépített tengerparti sétánya, ideálisak egy nyári hűsítő sétára. Az utóbbi időben Tisno szárazföldre épült része igen kifejlődött, különösen az észak-nyugati része és az Artić öböl környéke. Több üdlüőház, apartman, étterem és hangulatos kis családi hotel épült föl.

Tisno ismert a Caravaggio Nagyasszony ünnepéről (Gospa od Karavaja), amelyet az egész környék hívői május 26-án Tisnoban ünnepelnek.

JEZERA

Jezera, Murter-sziget legkisebb települése. A nevét a nagy tócsákról kapta, amelyek az ősz és a tél folyamán összegyűlt vízből keletkeznek a völgyben, valódi, nagy tavak benyomását keltve. A „tavak“- Jezera már a tavasz első napsugarainak megjelenésével eltűnnek, de a természetnek éppen e játéka nyújtja azt a sajátosságot, amiről e helyet ősidők óta ismerik.

Feltételezik, hogy az első telepeseket 1298-ban vonzotta oda a szelíd, eldugott öböl, amely a sziget észak-keleti részén helyezkedik el. A számos kis templom és vallásos emlékmű közül, amelynek nagy része a 17. és a 18. századból származik, mindenképpen meg kell említeni az 1720-ban épült Gospe od zdravlja templomot.

A sovány föld, kitűnő halászokat és tengerészeket faragott a Jezera lakosaiból. Jezera még ma is egy tipikus dalmát halászfalucska látszatát kelti. Az utóbbi időben az egyik legfontosabb közép-dalmát halászközponttá fejlődött ki.

Amennyiben frissen fogott halra, homárra, kagylóra vagy tintahalra vágyunk, felejthetetlen emléket nyújt egy esti séta a Jezera helység kiépített partján, sétányán, a Rivaján, ahol a tengerről megérkező halászoktól a „tenger gyümölcseit“ megvásárolhatjuk.