Ikária

A görög Ikária sziget arról híres, hogy lakói átlagosan tíz évvel tovább élnek, mint a többi nyugat-európai ember. Az ókori görög mitológia szerint a partjainál veszett a tengerbe Ikarosz.

Ikaria, amely a déli Szporádokhoz tartozik, és nevét Ikarosznak köszönheti, aki egykor házi készítésű szárnyakkal a tengerbe zuhant, amikor Krétán megszökött a börtönből.

Mykonosztól keletre és Szamostól nyugatra fekszik. Bár a sziget nem kicsi, 40 kilométer hosszú és akár nyolc kilométer széles, a tömegturizmustól eddig megkímélték. Ennek oka lehet, hogy Ikaria nem rendelkezik a turisták által megszokott infrastruktúrával. Nincs nemzetközi repülőtér, és a legnagyobb vonzerő a természet. Mások viszont éppen ezt keresik, és Ikarián találnak nyugalmat és békét, és találkoznak olyan emberekkel, akik rendkívül nyugodtan élnek a százéves koruk felé.

Az apró sziget lakói átlagosan egy évtizeddel tovább élnek, mint az európaiak többsége, és emellett életük végén is remek egészségügyi állapotnak örvendenek. A szakemberek szerint a szigetlakók életmódjának több pontja is meghatározó szerepet játszik hosszú élettartamukban.

Ikaría lakói még a hagyományos mediterrán étrendhez viszonyítva is sok halat, valamint zöldséget esznek, és viszonylag kevés húst fogyasztanak. A kilencven évnél idősebb szigetlakók esetében tízből hatan még mindig nagyon aktívak fizikailag, míg Európa többi részén ez az arány 20 százalék. A helyiek olívaolajban készítik az ételek többségét és a hegyoldalakról gyűjtött vadon termő zöldségeket, illetve gyógyfüveket táplálkozási és gyógyászati célokra használják.

Az idősebbek kedvelt napi itala az egyebek között szárított zsályából, kakukkfűből, mentából és kamillából főzött tea, amelyet helyi mézzel édesítenek. Ikarián viszonylag alacsony a dohányzók aránya, bevett szokásnak számít a délutáni szunyókálás, a helyiek életritmusa kellemesen lassú, az emberek szoros kapcsolatot ápolnak a családjukkal, barátaikkal és mérsékelt mennyiségű bort fogyasztanak. A kiterjedt család fontos társadalmi szerepet biztosít az időseknek, akiknél a depresszió és az időskori elbutulás aránya is alacsony.

Ikaria fő városa Agios Kirykos, amely a sziget délkeleti részén fekszik, és alig több mint 2000 lakosa van. Ide érkezik a legtöbb komp, és itt található a legtöbb üzlet és szálláshely is. Az igazi nyüzsgés azonban csak este kezdődik, amikor az összes lakos a tavernák vagy legalábbis az utcák felé veszi az irányt.

Agios Kirykosból érdemes egy kitérőt tenni a közeli Therma faluba. Ennek oka a forró források, amelyek állítólag segítenek az ízületi gyulladás, a reuma és más betegségek ellen. A közeli Drakanos ókori városának romjait is érdemes megnézni. A sziget északi részén található Evdilos szintén valamivel nagyobb és fontos kikötőváros. A Szamoszról, Mykonoszról és Pároszról érkező kompok ide érkeznek.

Végül, Christos Raches falu különösen érdekes. A szép, fenyőerdőkkel körülvett hegyi faluba 1947-ben száműzték Mikis Theodorakis zeneszerzőt és politikust. Aki ellátogat a "Raches"-ba, még a főszezonban is különleges időeltolódást tapasztal: napközben a hely alszik, és alig látni valakit az utcán. Az első üzletek csak este 9 órakor nyitnak ki, a többi pedig éjfélkor. Az utcazenészek elfoglalják helyüket, és a kocsmák asztalai megtelnek. Legkorábban hajnali három órakor zár be.