Peter Parler művészetének nyomában

Peter Parler német építész és szobrász, a XIV. századi közép-európai gótika legnagyobb hatású mestere volt.

Peter Parler (1330-1399. július 13.) német építész és szobrász, a XIV. századi közép-európai gótika legnagyobb hatású mestere.    

1330-ban született Schwäbisch-Gmündben. Apja, Heinrich Parler is jelentős építész volt, Gmündben a Heiligenkreutz-templomot építette, amelyet a Parler-iskola kezdetének tartanak. A család munkái nyomán új felfogás bontakozott ki Németországban a katadrális gótikával szemben. A tehetséges művészcsalád kőfaragói és építészei egész iskolahálózatot alkottak. Megtaláljuk őket Prága, Bécs, Köln, Gmünd, Ulm, Freiburg, Basel, Strasbourg, Milánó, Buda kőfaragóműhelyeiben, és a legnagyobb szabású építkezések élén.

A család legzseniálisabb tagját, Peter Parlert 1353-ban a székhelyét Prágában tartó Luxemburgi IV. Károly német-római császár, cseh király hívta meg a városba. Károly a prágai érsekség 1344. évi alapításakor Matthieu dÍ Arras francia mesterrel kezdett új székesegyházat építeni, aki a XIII. századi katedrális gótika szellemében látott munkához. Ő azonban 1352-ben elhunyt, s ekkor kapta meg a Szent Vitus templom építésének megbízását Peter Parler. A kápolnakoszorús, szentélykörüljárós alaprajzon a külső falak az árkádívek magasságáig már álltak, Parler azonban alkotó fantáziával folytatta a művet.

Nagy tehetsége a székesegyház újszerű térkoncepciójában nyilvánult meg. A régi trifórium motívumot (a fő- és mellékhajók közti árkádsort) nem egy síkban, hanem térmotívumként alkalmazta, a térhatároló síkokat "megmozgatta". A trifórium utolsó árkádnyílása előre húzva, a faltagozásra támaszkodik, így az ablakkönyöklő magasságában végigfutó párkány enyhe hullámvonalban öleli körül a teret. A motívum hangsúlyozására még egy-egy csúcsíves fülkét is épített az előrehúzott trifóriumnyílás fölé. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy felszámolta a francia katedrális gótika szakaszosságát, és elmosta az egyes boltszakaszok közti határokat. Ezzel lefékezte a gótikus térnek a főoltár felé irányuló sodrását, és egy adott szakrális fókusz helyett a minden irányban egyforma hangsúllyal kibontakozó, egységes építészeti tér esztétikai értékeit emelte ki.

Ez az új térkoncepció magával vonta a boltozat hagyományos formáinak megváltoztatását is. Háromágú bordanyalábokból olyan hálóboltozatot szőtt, amelynek párhuzamos bordái egymást keresztezve két-két boltszakaszra terjednek ki, s a szentély terét a támaszoktól nem függő, egységes, szőnyegszerű mintával fedte le. Ezzel egy új boltozatnak, a hálóboltozatnak az alapjait rakta le.

Peter Parler építette a keresztház déli szárnyába benyúló Vencel- kápolnát, amely 1366-ban készült el, az északi mellékhajóból nyíló sekrestyét és a déli homlokzathoz csatlakozó torony alsó szintjét. A Vitus-templom szentélyét 1385-ben szentelték fel, de a keresztház és a torony még Parler 1399. évi halálakor is épült. Csak a keresztházat fejezték be.

A XV. századi huszita háborúk alatt az építkezés leállt, s a Parler-műhely tagjai szétszéledtek, békésebb területeken kerestek munkát. Így kerültek Magyarországra is, ahol a budai és pozsonyi királyi építőműhelyekben követhető kezük munkája, és hozzájárultak Zsigmond-kori építészetünk virágzásához.

Parler másik nagy prágai munkája a Károly-híd és kaputornya volt. A híd elődje, a Judit-híd 1158-72 között épült fából, és az 1342. évi árvíz sodorta el. Parler az 520 m hosszú, 10 m széles, 16 íven nyugvó hidat 1357-78 között építette homokkőből. A híd eredeti szobrai az 1400 körül kibontakozó "lágy stílus"-hoz vezettek át. Ma 30, főleg XVIII. századi szobor díszíti. A kaputornyon IV. Károly, IV. Vencel, Szent Vitus, Szent Adalbert és Zsigmond császár szobra látható. E művek a korabeli európai szobrászat legjobbjai közül valók. A Károly-híd a társadalmi élet központjává vált, bírák, kereskedők működtek itt, és lovagi tornákat is rendeztek. 1870 óta hívják Károly hídnak, előző neve Kő- vagy Prágai-híd volt.

Parler 1360-1385 között a kolíni Szent Bertalan templomon dolgozott. Műhelye valószínűleg részt vett a prágai Tyn-templom építkezésében is. A Kutná Hora-i Szent Borbála-templomot is az ő tervei szerint kezdték el 1388-ban, mai alakjában a XV. század végének remeke.

Még termékenyebb volt szobrászi működése. Masszív, realista stílusában szarkofágokat faragott, elkészítette Szent Vencel karcsú szobrát a neki szentelt kápolnába, IV. Károly őseinek hat síremlékét, a dóm trifóriumára 21 mellszobrot, amelyeket valaha színesre festették. Köztük található remek önarcképe is, mely a gótikus szobrászat első, mai értelemben vett portréi közé tartozik. A szobor feletti felirat: Petrus Henricii /P/arleri de Colonia megadja a művész nevét és származását. Az, hogy e szobor a királyportrékkal áll egy sorban, bizonyítja a művész szerepének növekvő jelentőségét, általános megbecsülését.

A Parlerek művészetének gyors terjedését a német építőműhelyek szigorú szervezettsége segítette elő. A XV. században létrejött valamennyi német építőműhely szövetsége. Ezt a szervezkedést Németország politikai széttagoltsága indokolta.