Karneválok Olaszországban

2022. február 10.

print Hetedhétország.hu

Karneválok Olaszországban

A téli ünnepkör utolsó része a farsang, amikor karneválok és vidám felvonulások váltják egymást. A karneválok már évszázadok óta izgalmas látványosságnak számítanak. A farsang hazája Olaszország.

A téli ünnepkör utolsó része a farsang, amikor karneválok és vidám felvonulások váltják egymást. A karneválok már évszázadok óta izgalmas látványosságnak számítanak. A farsang hazája Olaszország, ahol ez a régi római Saturnália ünnepekből származott, amelyeket a keresztény egyház nem tudott a nép tudatából kiirtani, és kénytelen volt e régi pogány ünnepeknek némi vallásos színezetet adni.

Az elnevezés a középkori latin carne levare, „a hús elhagyása” kifejezésből alakult ki. A hús szó azonban nem csak a keresztény ünnep böjtmegelőző jellegére utal, hanem a farsangi eszem-iszomra is. Ilyenkor ugyanis rengeteg hús (disznó, marha, és csirke) fogyott.

A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke a városállam Medici-házi uralkodója, Lorenzo Il Magnifico volt. Ekkor alakult ki a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak farsang elnevezése (a német fasen, faseln - mesélni, pajkosságot űzni - szóból), amely - főként az utolsó három napban - a szabados mulatozás, kicsapongás, böjtök előtti népünnepélyek ideje is. Az egyébként szigorúan vallásos, hétköznapi életet a féktelen örömünnep váltotta fel ekkor. A maszk a karnevál jelképe lett, a ma Velence szimbóluma.

Dél-Európában a farsang az év egyik legnagyobb ünnepe volt, olyan kivételes időszak, amikor viszonylag büntetlenül, nyíltan is ki lehetett mondani dolgokat. A farsangi időszak januárban kezdődött és a nagyböjthöz közeledve nőttön nőtt az izgalom. Rendszerint a városközpontban, szabad ég alatt rendezték, Velencében a Szent Márk téren. Hatalmas színjátékhoz volt hasonló, ahol az utcák alkották a színteret, a városlakók voltak a színészek, s egyben a nézők is. A közönség az erkélyekről nézhette az eseményeket. Nem volt éles határ a színészek és a nézők között. A bámészkodó hölgyek például az erkélyekről tojással dobálhatták meg a felvonulókat, az álarcosoknak pedig gyakran megengedték, hogy magánházakba büntetlenül berontsanak.

A húshagyó csütörtöki ünnepségek eredetileg parádés felvonulással kezdődtek, amelyet virágkoszorúba öltöztetett ökrök vezettek. Amikor a felvonuló tömeg elérte a Szent Márk teret, az ökröket a dózse szeme láttára egy széles pengéjű kard egyetlen csapásával lefejezték.

Busseto (Parma)

A nevetés vidám fesztiválja idén 141. alkalommal érkezik a Pármától 30 km-re fekvő kisvárosba, Bussetóba. A bussetói karnevál, melynek története 1881-ig nyúlik vissza, ez évben egész Itália legzenésebb karneválja lesz. Busseto a farsangi időszakban vasárnaponként zászlólengetpők, zsonglőrök és jelmezesek felvonulásával, zenei koncertekkel, utcai árusokkal vár mindekit. A különböző kocsikon számos az olasz politikai életből, illetve a világsajtóból ismert személyiségről mintázott papírmasé figura felvonul, helyet kapnak apró trollok is - törpök és varázslók -, de nem maradhatnak ki a klasszikus mesék tündérei és boszorkányai sem.

A mozgalmas program bőséges ételkínálattal párosul. A Piazza Verdin gasztromóniai sarok várja az ínyenceket, ahol ízelítőt kaphatunk a helyi specialitásokból, mint például: pármai sonka és különböző szalámifélék (úgymint a culatello), helyi borkülönlegességek (Fortana del Taro, Lambrusco és Verdiano).

Cento (Ferrara)

A karnevál már 1600-ban megihlette Gian Francesco Barbieri (“Guercino”) centói festőt, aki számos freskón megörökítette az eseményt. Az ünnepség egészen a 80-as évekig megőrizte a hagyományos helyi jellegzetességeket, azóta viszont forradalmi változások figyelhetők meg. 1990-től a karnevált újra élettel töltötték meg. Az esemény mára nemzetközi hírűvé vált a Rio de Janeiro-i karnevállal való együttműködésnek köszönhetően.

Ivrea (Torinó)

A Ivreai Karnevál világszerte egyedülálló rendezvény, amely minden évben feleleveníti a helyi történelmi hagyományokat, a régmúlt hőseit és látványosságait. A narancsviadal is a Karnevál részét képezi, amely hagyományosan a Piazza Ottinettin rendezett maszkabállal kezdődik. Február 18-án, szombat este mutatják be a molnár lányát (Mugnaia), a város hősnőjét, aki a többi, korhű középkori ruhába öltözött szereplővel és a napóleoni hadsereggel együtt vonul fel a tűzijátékkal kísért fáklyás felvonuláson. A következő nap történik a „muníció szétosztása”, majd az ünnepélyes „kőhajítás”, amikor a város polgármestere egy követ dob a Dora folyóba, ezzel emlékezve meg Ivrea lakosságának a feudális elnyomás elleni lázadásáról.

Vasárnap délután zászlólengetőkkel, dobokkal és zenekarral kísért látványos kosztümös felvonulásban gyönyörködhetünk – majd kezdetét veszi a narancsviadal.

Palma Campania: „Le Quadriglie” (Nápoly)

A Palmai Karnevál eredete az 1600-as évekre, a spanyol uralom idejére nyúlik vissza, amikor is az erős arisztokrácia ellenére a népi hagyományoknak is szerep jutott. Akkoriban még a Carmine negyedben tartották a tipikus jelmezes csapatok (quadriglie) felvonulását, mint pl. a Capitano Spagnolo (Spanyol Kapitány) csapata, aki az őt kísérő tömeg közepette ropta táncát a nép énekére és lelkes biztatásának hatására. A 16. századi hagyományokat követve most a quadriglie csapatok a zenei versenyen mérik össze tudásukat.

A vasárnapi jelmezes felvonulást követő hétfői felvonulás, a „passo” jellegzetessége, hogy a résztvevők jelmez nélkül, a jellegzetes kísérőzene ritmusához igazodva egyszerre lépnek, menetelnek. Húshagyó kedden pedig a csapatok tematikus felvonulásával folytatódik az ünnep, akik karmesterük vezetésével a város különböző pontjain adják elő az általuk választott témához kapcsolódó zeneszámokat, a klasszikus nápolyi daloktól egészen a mai slágerekig, mindezt a hagyományos helyi hangszerek kíséretében. Produkciójuk, előadásmódjuk, repertoárjuk és jelmezük alapján választják ki végül a nyertes csapatot. A rendezvény célja a történelem felelevenítése és a hagyományok ápolása és továbbadása, melynek évszázadok óta nagy figyelmet szentelnek az ott élők.

Viareggio (Lucca, Toszkána)

150 éve kerül megrendezésre a hagyományos viareggiói karnevál. Az óriásfigurák Viareggio jelképei. Megjelenésük és történeteik a régi bölcsességekhez kötődnek, illetve az ókori reneszánsz világ „trionfi" (háborús győzelmi ünnep) megüléséhez kapcsolódnak.

A karneváli kocsik minden vasárnap délután 15 és 18 óra között vonulnak fel. Húshagyó kedden, 15 és 17 óra között viszont ingyenesen megtekinthető az 1. kategóriájú kocsik felvonulása. Az esemény méltó zárása az éjszakai felvonulás, 19-től 23 óráig, amelyen sor kerül a kocsik versenyének eredményhirdetésre és a díjátadásra. A karneváli hangulatot pedig a minden hétvégén más helyszínen tartott éjszakai utcabálok (“rione”) teszik teljessé, ahol a beöltözött résztvevők a jellegzetes viareggói karneváli dalokra mulatozhatnak.

A velencei karnevál

A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában. A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget.

Ezen a napon a város apraja nagyja csónakra, bárkára, tutajokra száll és egész nap illetve éjszaka ott tartózkodik. Mindenki a vízen ebédel és vacsorázik, állandó zeneszó kísérete mellett. A szórakozás minden formája előfordul, még a tűzijátékokat is beleértve. A hajnalt is a vízen kell megérni, mert aki a „redentore hajnalán” az Adria vizével vetett magára keresztet, az egész évre mentesül a betegségektől.

Velence a XVIII. század-ban elnyerte a karneválok városa címet. Ekkoriban már Európa nemesei százával özönlötték el, hogy jól kimulassák magukat a város terein és utcáin, a kaszinókban és színházakban. 1869-ben például Ausztria császára, Ferenc József is részt vett - inkognitóban - a karneválon a Tron és Rezzonico családok vendégeként. Amikor a köztársaság megbukott, a város fejlődése alábbhagyott, a karneválról is megfeledkeztek. A hagyomány pompás újraélesztése két évtizeddel korábbra tehető.

1980-ban, kétszáz év téli nyugalom után újították fel a Velencei Karnevált és a központi Szent Márk tér nyüzsgő, álarcos és fantáziadús látogató serege hömpölyög ma már a tereken és a szűk utcákon. Aki ellátogat ezeken a hétvégéken Velencébe, megismerheti ennek az elvarázsolt, romantikus város farsangi, nagyvilági szalonokat utánzó arculatát, amely ma a világ legrangosabb eseményeinek egyike. Ideje alatt hozzávetőleg félmillió turista keresi föl a várost. 1979 óta, amikor ez a szép hagyomány újra életre kelt, a látogatók száma évről évre nő. Főleg az ünnepségsorozat utolsó hétvégéje zsúfolt, nem ritka, hogy sokan csak a várostól 10 kilométerre találnak szállást.

A velencei karnevál sok részletet megőrzött a múltból: a dózse és vendégei az erkélyről üdvözlik a népet. Megszólalnak a harsonák és az ég hirtelen tele lesz menekülő színekkel, léggömbök százai repülnek, imbolyognak a magasban, mintha Velence is szállni készülne. A Campanile tornyából a Dózsepalota egyik oszlopához erősített drótkötélen lassan csúszik lefelé a papírral bevont gipszgalamb. Az emberek kiáltoznak, "Viva Venezia! Ciao Venezia!", a Colombina pedig a magasban kinyitja a hasát, és hullani kezdenek a szalagok és a konfettik. A "kis galamb röpte" a hajdani karneválok egy momentumára emlékeztet: akkoriban egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren a harangtorony és a Palazzo Ducale Foscara Loggia-ja között kifeszített kötélen. Ezzel szemben az ünnepségsorozat végén - húshagyó kedd éjjelén - szintén a Szent Márk téren az egybegyűltek levették maszkjaikat, és kórusban búcsúztak, azt kiáltozva: "Elmegy! Elmegy! Elmegy!"

Húshagyókedd a karnevál utolsó napja és egyben a csúcsnapja is. Az utolsó napon búcsúznak el a Karnevál Hercegétől, és ahogy az első napon mindent odaadtak neki, ekkor mindent elvesznek tőle. Hogy elűzzék a tél rossz szellemét, s hogy valójában véget érjen a mulatozás, szimbolikusan megölik a karnevált. A Karnevál Hercege élt, evett, ivott, tobzódott, kiszórakozta magát kellőképpen, de ekkor stílusosan búcsút vesznek tőle. Elkísérik utolsó útjára és megsiratják. Az álarcosok kendőkkel törölgetik a szemüket, hogy kifejezzék szomorúságukat. Még bíróság elé is cipelik, rákennek minden rosszat, ami a városban történt, kiszabják rá a büntetést, majd a nép elkíséri a máglyához. A máglyánál az élő alak helyet cserél egy felöltöztetett szalmabábúval, amit aztán tűzre vetnek. A nép zokogást mímel, majd visonganak, és a seprűjükkel ütik a földet. A szalmabábú jelképében az önmagukban rejlő rossztól is búcsút vesznek. A karnevál egyik fontos eleme a tűz. A megtisztulást jelképezi, tűzre teszik a rosszat, és mindenki megszabadul a bűntől. Ezzel a pillanattal a természet végre kilép a télből és visszatér az élethez.





Hetedhét kereső:

Töltsd le a Hetedhét kereső mobil applikációt!

  • Egyszerű használat
  • Megmutatja, mi van a közelben
  • Utazáshoz nélkülözhetetlen: Magyar és külföldi úticélok 
Szerezd meg: Google Play