» Franciaország

» Franciaország » Île-de-France


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Alexandre Dumas francia író egykori kastélya. Fákkal, vízeséssel, barlangokkal övezett romantikus parkban áll a díszes homlokzatú reneszánsz kastély.


A Párizstól mintegy 15 kilométere fekvő Le Port-Marly városkában, egy domboldalon áll a Monte Cristo-kastélynak nevezett neoreneszánsz palota, amelyet 1844-ben építtetett Alexandre Dumas, egyik leghíresebb regényére utalva. A parkban a kastélytól nem messze egy neogótikus stílusú, kisebb épület is található, amely Dumas hőse börtönére utalva az If-kastély nevet viseli.

A gyönyörű, díszes homlokzatú Monte Cristo-kastély - ahonnan az író munka közben a parkban az általa teremett, barlangokkal, szökőkutakkal romantikussá tett "földi paradicsomot" csodálhatta - Dumas életét mutatja be számos dokumentum segítségével, emellett megtekinthetők a bútorok, a szalon mozaikja és a színes, festett üvegablakok.

Az If-kastély a Monte Cristo grófja című regény történetét eleveníti meg. A nagyvilági és költséges életet élő Dumas nem tudta sokáig fenntartani drágán épült kastélyát, 1849-ben tönkrement, s hitelezői nyomására először a berendezést, majd a teljes palotát eladni kényszerült, 1851-ben pedig végleg elhagyta a helyet. 

Alexandre Dumas 1802. július 24-én született az Aisne megyei Villers-Cotterets-ben. Apja, Thomas-Alexandre Davy de La Pailleterie (egy márki és egy mulatt asszony törvénytelen fia) az ancien régime idején közkatonaként szolgált. 1786-ban felvette anyja nevét, s ekkortól már Dumas néven aratta katonai sikereit. Részt vett Napóleon olaszországi és egyiptomi hadjáratában, s egészen a tábornoki rangig vitte. 1806-ban bekövetkezett korai halála után nehéz időszak következett felesége és fia életében.

Az ifjú Alexandre gyermekkorát a Villers-Cotterets-i családi birtokon töltötte, majd egy ideig Crépyben írnokoskodott. Hogy anyagi helyzetükön javítani tudjon, Párizsba ment szerencsét próbálni. Sikerült is iratmásolói állást kapnia az orléans-i herceg (a későbbi Lajos Fülöp király) udvarában, s ezzel egy időben a színműírással is megpróbálkozott. Mozgalmas párizsi élete során kapcsolatba került a neves színésszel, Francois-Joseph Talmával és a romantikus mozgalom vezéralakjaival. A színházi és írói körök mellett leginkább a szép nők társasága vonzotta, legendásan sok kedvese volt, így Marie Lebay is, akitől 1824-ben fia született, az ifjabb Alexandre Dumas. 1840-ben megnősült, felesége Ida Ferrier színésznő lett, akitől azonban 1844-ben el is vált. Viszontagságos ifjúkoráról és a korabeli társadalmi életről színes beszámolót adott a később 22 kötetben megjelent Emlékeim című művében.

Első írói sikereit a húszas évek közepén aratta, mai szemmel nézve igencsak kidolgozatlan és melodramatikus színműveivel. A Vadászat és szerelem, a III. Henrik és udvara (melyből Flotow Guise hercegnő címmel írt operát) és az Antony korának legtöbbet játszott és legzajosabb sikert aratott darabjai voltak. Az 1830-as évektől kezdve érdeklődése fokozatosan a történelmi és kalandregények felé fordult, s egymás után jelentette meg rendkívül szórakoztató műveit.

Hogy az iramot bírni tudja, ún. író-műhelyt állított fel, ahol számos munkatárssal dolgozott és dolgoztatott. Közülük legismertebb Auguste Maquet volt, aki a Dumas-regények nagy részének "szállította" a témákat a különböző történeti művekből. Irodalomtörténeti szempontból a legfigyelemreméltóbb időszak az 1840 és 1855 közötti volt, ekkor születtek ugyanis a napjainkban is legnépszerűbb Dumas-regények: A három testőr, a Húsz év múlva, a Bragelonne vicomte, a Monte Cristo grófja, A királyné lovagja, az Egy orvos naplója, A királyné nyakéke, A fekete tulipán és a Korzikai testvérek.

1848-ban Dumas - akit egyébként is lelkes republikánus volt - tevékenyen részt vett a forradalomban. 1851-ben önkéntes emigrációba ment, hosszabb utazást tett Oroszországban és Angliában. Oroszországi élményeiről az 1859 és 1869 között írt Utazás a Kaukázusban című könyvében vallott. 1860-ban csatlakozott Garibaldihoz, A garibaldisták címmel megírta az olasz szabadsághős emlékiratait, s lapot is szerkesztettek együtt L'Indépendante címen.

Franciaországba visszatérve Dumas több vállalkozásba is belekezdett: színházat alapított, lapot szerkesztett, dolgozott egy Szakácsművészeti lexikon összeállításán, mindezt azért, hogy hitelezőit - akik részben finanszírozták pazarló életmódját - ki tudja fizetni. Vállalkozásai azonban sorra tönkrementek, s a túlfeszített munka, a felfokozott életvitel egyre inkább aláásták egészségét. A közszeretetnek örvendő író 68 éves korában, 1870. december 5-én halt meg Puys-ben. 2002 novemberében hamvait ünnepélyes keretek között elhelyezték a Panthéonban, így is besorolva őt a francia "halhatatlanok" közé.

Dumas népszerűségének titka nagyon egyszerű, műveiben minden olyan elem benne van, amely lebilincseli az olvasót: érdekes, kalandos, szerelemmel, cselszövéssel, ármánnyal és bajvívással teli történetek, jól megrajzolt, színes és eleven történeti háttér, humor és könnyed hangvétel. Kritikusai fanyalognak, azt állítva, hogy a hatalmas mennyiség - mintegy 300 kötetnyi próza - a minőség rovására ment, ám az olvasóközönséget ez a legkevésbé sem érdekli, hisz napjainkban is Dumas az egyik legolvasottabb író a világon.

2005 júniusában Le Chevalier de Sainte-Hermine (Szent Hermina lovagja) címmel megjelent Párizsban Dumas utolsó, befejezetlen regénye, amely ugyan részletekben már napvilágot látott korabeli újságokban, de azóta feledésbe merült.

Tartomány:Île-de-France
Település:Párizs
Cím:Le Port-Marly
GPS: 48° 52′ 51.55536″, 2° 6′ 32.922″

Még nem érkezett hozzászólás!