» Szlovákia » Pozsonyi kerület
A város legrégebbi szökőkútja a Fő téren található. A Miksa-kút vagy Roland-kút 1572-ben épült II. Miksa, a Pozsonyban megkoronázott első magyar király rendeletére, mivel a koronázási ünnepségek alatt tűz ütött ki a városban. A szökőkút nemcsak díszítette a teret, hanem egyúttal tűzvédelmi célokat is szolgált. A szemérmes lakosság unszolására 1794-ben eltávolították a kútról a 4 pisilő kisfiú szobrát és vízokádó delfineket tartó kisfiúkkal helyettesítették őket, 2005-ben pedig modern kútgyűrűt építettek a kút köré és eltávolították a lépcsőket. Az eredeti állapotot azóta visszaállították.
Mihály-toronyban Fegyvermúzeum van, erkélyéről panorámás kilátás nyílik a várdombra, a város és a Kis-Kárpátok tetőire és tornyaira.
Az Óvárosháza épülete 15. századi, egykori őrtornya 1590-ben földrengés következtében ledőlt, mai tornya barokk. A 45 méter magas toronyhoz vezető keskeny lépcsőn való felmászás után csodálatos panorámás kilátás nyílik az óvárosra.
A Mihály-kapu a város erődítményeinek egyetlen megmaradt kapuja a 14. századból. 51 méter magas tornyának felső teraszáról élvezheti a varázslatos kilátást a pozsonyi várra és az óvárosra. A fegyvermúzeum a toronyban található.
A szennyvízcsatornából kikandikáló bronz férfi alak (ČUMIL) kétségtelenül a legtöbbet fényképezett szobor a városban. A Halászkapu utcában az 1-es házszámnál áll egy életnagyságú, kezében cilindert tartó férfiszobor. A férfi, mintha egy közeli bejáratból kilépő ismerősét üdvözölné. A nem messze található Čumil szoborával ellentétben, ez a skulptúra, amely élénk ezüst színben fénylik, egy valóságos pozsonyi lakos hasonmása, akit mindenki Schöner Nazinak nevezett.
Eredetileg az uralkodók székhelye, ma Pozsony jelképe és a Történeti Múzeum székhelye. 47 méter magas koronatornyából, ahol egykor a királyi koronázási jelvényeket őrizték, csodálatos kilátás nyílik nemcsak a városra, hanem a szomszédos országokra is.
1909-től 1913-ig épült Lechner Ödön tervei szerint, szecessziós stílusban.
1563 és 1830 között a pozsonyi dóm volt a magyar uralkodók koronázási temploma. Mai formáját 1877-ben nyerte el, helyén eredetileg román stílusú templom állt. Templomhajóját 1452-ben szentelték fel, majd a XV-XVIII. században további mellékhajókkal bővítették.
A Szent Márton-székesegyház padlásáról került elő a XII. század derekán keletkezett Pray-kódex, amely egyebek közt a legrégibb összefüggő magyar szövegemléket, a Halotti beszédet is magában foglalja.
Pázmány Péter a 17. századi magyar katolikus megújulás legnagyobb alakja 1637-ben Pozsonyban halt meg, Szent Márton-székesegyházban van a sírja.
A prímási palotát Batthyány József hercegprímás építtette 1778 és 1781 között, építője Hefele Menyhért volt.
Itt írta alá Haynau az 1848–49-es forradalom és szabadságharc magyar főtisztjeinek, az aradi vértanúknak a halálos ítéletét.
A Szlovák Nemzeti Felkelés hídja Pozsony második legrégebbi hídja, építését 1967-ben kezdték meg, 1972-ben adták át. A 430,8 méteres acélszerkezetű függőhíd felett, 84,6 méter magasban egy kávézó található, amelyet alakja miatt UFO-nak neveztek el. 2001-ben különleges formájával elnyerte Szlovákiában az Évszázad építménye címet.
Az UFO étterem kilátópontja 84,6 m magasan áll a pilonon. A jobb oldali részen található lifttel lehet feljutni, ahonnan jó kilátás nyílik a városra. Az étterem felső részén már 95 méter magasból lehet körültekinteni. A vészlépcső 430 fokos. A vendéglő befogadó képessége 127 fő. Nem forog az étterem.
Sokan összetévesztik a Kamzik TV toronnyal: Az 1975-ben épült, 200 méter magas torony Pozsony legmagasabb épülete. Egy „Torony” nevezetű étterem is található benne, amelynek érdekessége, hogy folyamatosan, körkörösen forog, így gyönyörű kilátás nyílik az egész városra.
A vár a történelmi Magyarország nyugati kapuja volt. A Duna és a Morva folyók összefolyásánál lévő 80 m magas meredek hegy csúcsán emelkedik. Romjai ma is impozáns képet nyújtanak. Festői kilátás nyílik innen a Duna túloldalán emelkedő osztrák Hainburg várára.
A hegyvonulat alacsonyabb kiszögellésén álló szomolányi vár legrégibb kövei a XIII. században kerültek a helyükre. Először egy 1390-es keltezésű, Zsigmond király kézjegyével ellátott adománylevélben említik. A XVI. században az Országh család, majd Losonczy Anna férje, Ungnád Kristóf volt a tulajdonosa, és a későbbi évszázadokban is jeles magyar nemesi családok tulajdona volt, vagy éppen ostromolták, mint ahogy ezt a Rákóczi-szabadságharc idején Bercsényi Miklós is tette. Utolsó tulajdonosai szintén a Pálffyak és az Erdődiek voltak. A szomolányi vár ma a Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) alkotóháza.
Vöröskő hegyormon álló várát III. Béla felesége, Mária építtette, de az ősi falakból csak kevés maradt az utókorra. Mai, monumentális formáját a vár a XVII.-XVIII. század során nyerte el. Szlovákia egyik legnagyobb lakott, múzeumként szolgáló várépületének három szintje alatt a dúsgazdag Fuggerek, Márk és Antal egykori nagyhírű borospincéi rejtőznek. Vöröskő várát korábban a Thurzó-család, majd a Pállfyak és Erdődiek birtokolták, akik 1945-ig lakták a várat és a környék több kisebb kastélyát.
A rendkívül gazdagon berendezett várkastélyt 1949-ben Csehszlovákia állami tulajdonú kulturális műemlékké nyilvánította, egy részét 1992-ben múzeumként nyitották meg a látogatók előtt. A vármúzeumban négy évszázad főnemesi lakhelyeinek berendezési tárgyait, rendkívül nagy értékű bútorokat, régi fegyvereket, gazdag festménygyűjteményt tekinthet meg a látogató. A kiállított bútorok száma meghaladja a kétezret, a porcelángyűjtemény alig kevesebb ötezer darabnál, több száz fegyver, másfél ezer festmény és ugyanennyi metszet is áll a gyűjteményben.
Vöröskő várában sok magyar turista fordul meg, de aki nem járt ott, az Várkonyi Zoltán két filmjének - az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán - képsoraiban tekinthetett be a vár belső termeibe. Várkonyi 1966-ban itt forgatta a Jókai művéből készült filmpáros belső jeleneteit.
|
Értékeld te is!