115 éve halt meg a morbid képeiről híres festő

Arnold Böcklin svájci szimbolista festő 1827. október 16-án született Baselban egy kereskedőcsalád harmadik gyermekeként. A történelmi freskóiról ismert Ferdinand Theodor Hildebrandtnál és Johann Wilhelm Schirmer tájképfestőnél tanult 1845-47 között a düsseldorfi művészeti akadémián, ahol barátságot kötött Ludwig Feuerbach filozófussal. Schirmer felismerte Böcklinben az ígéretes tehetséget, Antwerpenbe és Brüsszelbe küldte, ahol a holland és flamand mesterek műveit másolta. Majd Párizsba ment, ahol a Louvre-ban dolgozott, és néhány tájképet is festett. Miután letöltötte katonai szolgálatát, 1850-ban Rómába költözött.

A környezetváltozás témaválasztására is kihatott, képei allegorikus és mitológiai alakokkal (kentaurok, faunok, nimfák) népesültek be. 1856-ban Münchenbe ment, ahol négy évig maradt, s ahol megismerkedett későbbi mecénásával, Schack gróffal. 1860-62 között a weimari művészeti iskolában tanított. Ezt követően életét Róma, Bázel, München között osztotta meg, de mindig visszatért Olaszországba. 1876 és 1885 között Firenzében élt, majd 1886-tól 1992-ig Zürichben dolgozott. Élete utolsó évtizedét az itáliai Fiesoléban töltötte.

Villa a tengernél, 1878 (c) Kunstmuseum Winterthur

Főleg a táj és a tenger ragadta meg képzeletét, de arcképeket is festett (több önarcképe is készült, 1872, 1885). Először a Pán a nádasban (1857) című hatalmas freskójával aratott elismerést. Alkotásait a romantikus témavilág és a realista stílus egyesülése jellemezte, munkáihoz temperát használt.

A svájci és olasz tájakat mitológiai alakokkal népesítette be (Kentaurok harca, Holtak szigete). Érett korszakát az erőteljes, gyakran teljesen kontrasztos, izzó színek, a fény-árnyék játéka jellemzik. Késői kompozíciói - mint a Holtak szigete -, ahol a fantasztikus szimbolika a részletek naturalista kidolgozásával kapcsolódik össze, ösztönzően hatottak a német szimbolizmus és szecesszió kialakulására. Kísérteties jeleneteket ábrázoló képein - Odüsszeusz és Kalüpszó (1883), A pestis (1898) - olyan morbid szimbolizmus jelenik meg, amely megelőzte a 20. század művészetében meghonosodott freudi képvilágot.

Holtak szigete III., 1883 (c) Alte Nationalgalerie, Berlin

A németalföldi mesterek közül Rubenshez vonzódott, kortársai közül az impresszionisták - főleg Corot - hatott rá. Nagymértékben befolyásolta a német festészet fejlődését. Olyan híres szürrealista művészek tekintették előfutáruknak, mint Giorgio de Chirico, Salvador Dalí és Max Ernst. Látványos művészete komoly hatással volt magyar festőkre is, köztük Szinyei Merse Pálra és Benczúr Gyulára. Kentaur a kovácsműhelyben és Tavaszi est című műve a Szépművészeti Múzeumban található. További híres festménye a Villa a tengernél, A hullámok játéka, a Tavasz, A vulkán. A Holtak szigetének öt változatát is megfestette 1880 és 1886 között. Érdekesség, hogy maga soha nem adott címet munkáinak, nem is írta alá azokat.

Böcklin 1901. január 16-án halt meg az olaszországi Fiesoléban. Tiszteletére tervezték halála után három évvel a Böcklin-betűtípust, az egyik legismertebb szecessziós fontot. A festőművész Holtak szigete című képe ihlette Szergej Rahmanyinov 1919-ben született, azonos című szimfonikus költeményét.

(Nyitókép: A pestis, 1898 (c) Kunstmuseum Basel)