Spanyolország
» Spanyolország

» Spanyolország » Extremadura


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

A kolostorban halt meg V. Károly német-római császár 1558. szeptember 21én. Szobája és halálos ágya érintetlenül látható. Alighanem Verdi Don Carlos című operájának köszönheti a "San Geronimo de Yuste kolostor remetéjeként" is ismert V. Károly császár.


A "legtehetségesebb Habsburgnak" tartott V. Károly spanyol király és német-római császár hatalmas amerikai gyarmatainak köszönhetően büszkén vallhatta, hogy birodalmában soha nem nyugszik le a nap.    

1500. február 24 -én született Gentben.  1500. február 24-én született az akkor
flandriai Gentben. Apja I. Fülöp kasztíliai király, anyja (Őrült)
Johanna, II. Ferdinánd aragóniai király lánya volt. Károly alapos
neveltetésben részesült (egyik oktatóját, Hadriánt később pápává
választották), és már gyermekként hat nyelven beszélt. Egyénisége
tekintélyt parancsoló volt. Ő vezette be a "császári felség"
megszólítást. Méltán tekintették az első modern uralkodónak, akivel
beköszöntött az újkor. Ugyanakkor ellentmondásos személyiség is
volt, akiben szüntelenül viaskodott egymással a lovagi középkor és a
születőben lévő újkor. Bizonyos "vétségeket" orrlevágással
büntetett, a rágalmazókat pedig arra kötelezte, hogy négykézláb
másszanak és ugassanak. Hitt a csillagjóslásban.

 

Bár apját Szép Fülöpnek nevezték, az ő külseje korántsem volt előnyös: jellegzetes Habsburg-szája, nagy és előreálló alsó ajka
miatt csak nehezen érhetően beszélt és habzsolva evett. Anyjától,
Őrült Johannától örökölte melankóliára hajlamos vérmérsékletét,
amely miatt végül időnek előtte mondott le a trónról. Alapos
neveltetésben részesült, hat nyelven beszélt, egyénisége mindenkit
lenyűgözött.

Tizenhat évesen lett spanyol király, három évvel később hatalmas
adósságokba verve magát, a Fuggerek pénzén a német-római császári
címet is megvásárolta. A katolikus hit védelmezőjeként lépett fel
Lutherrel és a protestáns német rendekkel szemben, megpróbálta
megszerezni a hegemóniát Nyugat-Európában, s helyreállítani a
császári hatalom régi fényét. Ravaszságának, szívósságának,
szerencséjének és tehetségének köszönhetően győzött is minden
ellenfelével - pápákkal, eretnekekkel, franciákkal, német
fejedelmekkel, felkelő spanyolokkal és németalföldiekkel,
angolokkal, törökökkel és tuniszi tengeri kalózokkal - szemben, de e
győzelmek végül nem sokat értek. Céljaiból semmit sem sikerült
megvalósítania, sőt uralkodása végén talán távolabb állt tőlük, mint
trónra lépésekor. Az évtizedes németországi vallásháború végén az
1555-ös augsburgi béke elismerte a lutheri tanokat, a franciákkal és
a törökökkel vívott harcok nem hoztak kézzelfogható eredményt, s nem
tudta megzabolázni a német fejedelmeket sem.

Uralkodása hadjáratokkal és utazásokkal telt, amelyekre
iszonyatos összegeket pocsékolt el. Ugyanakkor ő maga kínosan
takarékos, már-már fukar volt, ruháit darabonként nyilvántartotta és
gyakran foltoztatta is.

Ő volt az első modern uralkodó, akiben még a lovagi középkor és
a születő újkor viaskodott: hitt a csillagjóslásban, habozás nélkül
elrendelte a bűnösök orrának levágását, a rágalmazókat arra
kényszerítette, hogy négykézláb másszanak és ugassanak. Ugyanakkor
becsülte a tehetséget, s udvari festőjének maga emelte fel a
leejtett ecsetet, mondván: nemest annyit kreál, amennyit akar, de
Tiziano csak egy van. Ellenfele, Luther holttestét nem volt hajlandó
kiásatni és elégettetni, mondván: csak élőkkel háborúzik.

A megfáradt, köszvény, asztma és vérbaj kínozta, emésztési
gondokkal küszködő uralkodó 1555-ben kudarcát beismerve lemondott a
trónról. Fia, II. Fülöp kapta németalföldi és spanyol birtokait,
öccse, Ferdinánd örökölte a német-római császári koronát, ami újabb
háborúk magvát vetette el. Fia ettől kezdve nem törődött magát
Diocletianushoz hasonlító apjával, aki Yuste városának Jeromos-rendi
kolostorába vonult vissza. Pazar "remetelakában", amelyben
fázékonysága miatt minden szobában kályha állt, miséket hallgatott
és szeretett óráival bíbelődött, ha súlyosbodó köszvénye engedte, de
nagyétkűségéről nem tudott leszokni. Utolsó hónapjaiban koporsóban
töltötte éjszakáit, s 1558. szeptember 21-én hunyt el.

A magát Diocletianus római császárhoz hasonlító Károly 1556-ban
történt lemondása után még két évig élt remeteségben óráival és
csillagászati műszereivel bíbelődve. Utolsó hónapjaiban koporsóban
töltötte éjszakáit és végrendeletében megtiltotta, hogy testét
bebalzsamozzák. 

Tartomány:Extremadura
Cím:Cuacos de Yuste
GPS: 40° 6′ 18.89532″, -5° 43′ 22.93932″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó

arrow_upward