2024. június 11. | |
Kiderült a spanyol mór várban felfedezett női csontváz titka |
|
A csontváz rávilágít a nők kevésbé ismert szerepére a középkorban. |
|
Egy spanyol erőd temetőjében találtak a szakértők egy női csontvázat végzetes harci sebhelyekkel. A csontváz rávilágít a nők kevésbé ismert szerepére a középkorban. Az, hogy a nők a történelem során fontos szerepet játszottak a katonai konfliktusokban, már több esetben is bizonyítást nyert. Az északi mitológiában szerepelnek pajzsos leányok, a kelta Boudicca brit ikon, és éppen egy évvel ezelőtt jelentettek egy sírt a Scilly-szigeteken, amely feltehetően egy vezető szerepet betöltő női harcosé lehetett. Most újabb példa érkezett, ezúttal Spanyolországból. A jénai Max Planck Geoantropológiai Intézet Patxi Pérez-Ramallo vezette kutatócsoportja 25 csontvázat elemzett a Kasztília-La Mancha tartományban található Zorita de los Canes erődítmény temetőjében. A várat az iszlám mórok építették, és a 12. században a reconquista során a keresztény seregek is elfoglalták ezt az erődítményt. A várat harcos szerzetesek használták, akik az első spanyolországi vallásos lovagrendhez, a ciszterci Calatrava-rendhez tartoztak. Figyelemre méltó, hogy a 12-15. századból származó emberi maradványok között egy női csontváz is volt - olvasható a Scientific Reports című folyóiratban a kutatócsoport jelentésében. A nő 40 év körüli korában halt meg, körülbelül 1,50 méter magas volt, és hasonló harci sérülésekkel rendelkezett, mint szinte az összes többi, az erődtemplom temetőjében eltemetett nő. Végzetes kardcsapásokA sérüléseket főként kardcsapások és szúrások okozták, méghozzá a test különösen érzékeny és viszonylag védtelen területein - olvasható a tarragonai Rovira i Virgili Katalán Egyetem közleményében. „Sok sérülést találtunk a koponya felső részén, az arcokon és a medence belső részén, ami összhangban van azzal a feltételezéssel, hogy harcosokkal van dolgunk” - mondta a tanulmány szerzője, Carme Rissech. Lehetséges, hogy a nő a férfi lovagokhoz hasonlóan halt meg a csatában, súlyos sebesüléseit ugyanolyan kevéssé élte túl, mint harcostársai. „Valószínű, hogy ő is valamilyen páncélt vagy láncinget viselt”. Az antropológus a csontok szerkezetéből arra következtet, hogy a halott nő nem szobalány volt. A férfiakéhoz hasonló megvastagodások vannak rajtuk, ami a harci gyakorlatokból eredő rendszeres megterhelésre utal. Másrészt viszont hiányzik belőlük a cselédekre jellemző kopás. „Úgy vélem, hogy ezek a maradványok egy női harcoshoz tartoznak” - mondja a tudós. Hogy a harcos nyíltan felismerhetően biológiai nő volt-e, vagy felismerhetetlenül férfiként élt, egyelőre nem világos. Ami érdekes, hogy a rend társadalmi hierarchiájában meglehetősen alacsony pozíciót foglalhatott el. Erre utal az étrendje, amely kevesebb fehérjét tartalmazott. Halak a várbanBár több mint 300 kilométert kellett utazniuk, hogy a várból a tengerhez jussanak, a rend tagjai elképesztő mennyiségű tengeri halat ettek. A kutatócsoport összehasonlította az értékeket a kortársakéval, és becsléseik szerint a tagok főként az alsóbb nemességből és a városi elitből kerültek ki. Néhányan a papsághoz tartoztak, mások laikusok voltak. A nemes harcos szerzetesek saját lovakkal rendelkeztek, míg mások kevésbé jól felszerelt, ideiglenes zsoldosok voltak. A mindennapi életükről egyébként keveset tudunk. Az azonban, hogy a spanyol középkorban valószínűleg nők is a rend harcosai között voltak, érdekes adalék, amelyet a kutatócsoport tovább szeretne vizsgálni. (Címlapfotó: Castillo de Zorita de los Canes/ Borjaanimal) |
|