2020. augusztus 2.

Hatalmas tűz pusztított az ország legerősebb várában

1766 nyarán végső csapás érte a középkori Magyarország egyik legerősebb és legjelentősebb várát.


A Tisza mellett elterülő, ma 35 ezer lakosú Husztról az első írásos említés 1329-ben történt. A város a középkorban a máramarosi királyi uradalom központja volt, akkor magyarok és szászok lakták.

A vár egyike Kárpátalja legrégibb és leghíresebb vármaradványának, a középkori Magyarország egyik legerősebb és legjelentősebb vára volt. 

A várnak a 12. századtól stratégiai szerepe volt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákhoz vezető utat és több koronaváros védelmét is ellátta. A jól védhető várat a tatár, török, Habsburg csapatok többször ostromolták. 1541 után fokozatosan az Erdélyi Fejedelemség kulcsfontosságú erődítményévé vált, urai mind előkelő erdélyi fejedelmek voltak. A Rákóczi-szabadságharc egyik központja, csak a szabadságharc bukása után jutott az osztrákok kezére. A császár utasítást adott a lerombolására, de ekkor még elkerülte sorsát. Végül 1766. július 3-án 3 villám csapott a tornyába, a keletkező tűzvész elérte a lőporraktárt, ami felrobbanva maradandó sérüléseket okozott az épületben. A vár lakóinak jelentős része a romok között lelte halálát. A vár romba dőlt, soha nem építették újjá.

2005-ben huszti romvárat felvették Ukrajna nemzeti jelentőségű építészeti emlékeinek egységes állami nyilvántartásába.

(Fotók: A huszti vár romjai Kárpátalján 2020. július 29-én. MTI/Nemes János)