2014. július 8.

Az utolsó tiroli grófnő legendája

Tirol 650 éves. Tirol története szorosan összefonódik Maultasch Margit, Tirol utolsó grófnőjének legendásan rémisztő külsejével, aki Tirolról 1363-ban a Habsburgok javára lemondott.


2013-ban Tirol 650 éves fennállását, Ausztrához való tartozását ünnepelte. Tirol a középkorban kezdetben a Bajor Hercegség része volt, 1138-ban választották le Bajorországról. Nevét Tirol grófjairól kapta, akik a Meran közeli Tirol (Tirolo) településről származtak. Tirolt 1363-ban Maultasch Margit, Tirol utolsó grófnője Ausztriának engedte át.

A csúnya grófnő legendája

A grófnőt kortársai, házasságon kívüli kalandjai miatt, csak Maultasch-nak emlegették, amelynek jelentése "randa nő" vagy "szajha" volt. A Maultasch szószerinti jelentése: a Maul=pofa, a Tasch(e) = táska. Ma egy sváb eredetű töltött tésztaételt neveznek így, amely lehet levesbetét vagy önálló fogás is.

Az 1300-as években a pápai és cseh propaganda Szajha Margitnak becézte a hercegnőt, az 1400-as években ebből (mivel a szó eredeti jelentését már nem értették), valami olyasmi lett, hogy táskapofájú, és a lehető legijesztőbb ábrázolások születtek a rettentő rondának képzelt Margitról, aki valójában szép volt. Johann von Winterthur Margitot mint különösen szép nőt írja le. Az évszázadok során azonban ez már senkit sem érdekelt, és szegény Margit az igazi csúnyaság megtestesítőjeként vonult be a történelembe.

Margit legendásan rémisztő külseje bekerült az 1816-ban megjelent Jacob Grimm által írt Német mondákba is, „Margit legendája” címmel.

Margit legendás csúfságának története Lion Feuchtwanger német íróra is hatással volt, aki „A csúnya hercegnő” c. 1923-ban megjelenő regényében nagy lélektani hitelességgel rajzolja meg Margit portréját, akinek feltűnő csúfsága rendkívüli eszességgel és bölcsességgel párosult. A regényben a csúnya hercegnő szeretetre, emberi közösségre vágyik, de sem alattvalói ragaszkodását, sem az egyéni boldogságot nem találja meg, förtelmes külleme mindenkit elriaszt.

Margit lett Lewis Carroll Alice Csodaországban c. könyvében, az Alice-t riogató Hercegnő mintaképe is. Az 1865-ben megjelent könyv illiusztrátora, John Tenniel a Hercegnő ábrázolásához, a 16. századi holland festő Quentin Matsys (1466-1529) festményét használta fel. Matsys Margit csúnyaságának legendájára alapozva festette meg a Groteszk idős nő c. képét (1515). A művészettörténészek azt feltételezik, hogy Margit tiroli grófnő metaforikus ábrázolása. A kép a londoni National Galleryben látható.

Tirol utolsó grófnőjének története

A valóságba Margit nem volt csúnya, sőt kortársai igencsak szemrevaló nőként írtak róla. De akkor honnan a tévhit, hogy csúnya?

A történet egy szerencsétlen házassággal kezdődött.

Maultasch Margit tiroli grófnő 1318-ban született. Apja Karintiai Henrik Karintia Hercege, anyja Braunschweigi Adalheid Tirol és Görz grófnője.

Apja, aki Csehország címzetes királya is volt, az akkor 12 éves Margitot 1330-ban János cseh király még csak 8 éves fiához, János Henrikhez adta nőül.

Ám a házasság már első pillanattól kezdve kudarcra volt ítélve, mivel a két gyerek sosem kedvelte meg egymást. János Henrik sohasem tanult meg németül, ráadásul nagyon undokul viselkesedett Margittal, verte, csipkedte.

Margit 17 éves volt, mikor meghalt az apja, és megörökölte a hercegi trónt. Margit törékeny helyzetét kihasználva, bevonult Tirolba János Henrik bátyja, Károly, aki később IV. Károly német-római császárként lett ismert. Károly kedvenc cseheivel árasztotta el a hercegi udvart, ami persze se a tiroliaknak, se Margitnak nem igazán tetszett. Margit megelégelte a helyzetet és 1341 mindenszentek napján kirúgta az akkor 19 éves férjét Tirolból.

Margit apja halála után Bajor Lajos császár Karintiát a Habsburgoknak adományozta. Tirolt pedig magának kívánta megtartani, ezért Margitot (a válás kimondása nélkül) fiához, Brandenburgi Lajoshoz adta nőül. Margit így 24 évesen, 1342. február 10-én, Meránban Róma tiltakozása ellenére, férjhez ment a nála 3 évvel idősebb (és már özvegy) Brandenburgi Lajoshoz.

VI. Kelemen pápa azonban nem érvénytelenítette János Henrikkel kötött házasságát, ráadásul Margit és Lajos még harmadfokú rokonok is voltak, ami vérfertőzésnek számított. Ez azonban nem tartotta vissza őket attól, hogy a házasságot elhálják. Erre a pápa kiátkozta egész Tirolt. Margit ezt olyannyira nem bánta, hogy egy fiúnak adott életet 1344-ben, akit III. Meinhardnak neveztek el.

Bosszúból 1347-ben Margit korábbi sógora, Károly megpróbálta megostromolni Tirol várát. A grófné hősiesen védelmezte magát és a cseh király kénytelen volt visszavonulni, de előtte mérgében felgyújtotta Meránt és Bozent.

1348-ban, vagyis hét évvel azután, hogy Margit kihajította Tirolból, János Henrik maga kezdeményezte a pápánál, hogy érvénytelenítsék Margittal kötött házasságát. Bátyjának, Károlynak ugyanis, nem volt fiú örököse. Gondolta, majd öcsse házassága termékeny lesz, de ehhez János Henrik első házasságának érvénytelenítésére volt szükség. Az ügy fontos volt, mivel ha se Károlynak, se János Henriknek nem születik fiúörököse, akkor Károly összes cseh birtoka vejére, Habsburg IV. Rudolfra száll.

Károly jól gondolta, hogy öccsére számíthat, aki Margit után még háromszor nősült meg, második feleségétől hat legitim gyereke született. Ráadásul harmadik felesége Margit menye, egy szintén Margit nevezetű hölgy lett, tehát elvált neje fiának özvegyét vette el!

Hősnőnk második házasságát persze még évekig nem ismerték el Rómában. Csak, 1359-ben bontotta fel VI. Ince pápa Margit első házasságát és ismerte el Lajost Margit törvényes férjének. Margit férje azonban két évre rá 1360-ben meghalt, és a hercegnő egyetlen fiát 19 évesen, 1363-ban is elvesztette. Így Margitnak kellett Tirol kormányát átvenni. Azonban a Wittelsbachok is igényt tartottak Tirol birtokára, Margit pedig nem érezte magát eléggé erősnek a harc megvívásához, ezért Tirolról 1363. január 26-án a Habsburgok (Habsburg Rudolf) javára lemondott.

Margit ezután Bécsbe költözött, ahol 1369. október 3-án 51 éves korában meghalt. A bécsi Minorita templomban van eltemetve, emlékét egy tábla is őrzi.

Tirol kastélya

Tirol kastélya, ahol Margit élt az olaszországi Meran melleti Tirol faluban található.

Környéke már a rómaiak idejében ismert volt. „Tieriolis" néven szerepel az a hely, melyen a jelenlegi vár épült. Nagy Károly idejében a római erődítményt már Tirol néven említik. A XIII. században a vinschgaui grófok, haláluk után pedig a görzi grófok állandó székhelye volt. Az utóbbiak révén Tirol vára Maultasch Margit grófnéra, mint legközelebbi rokonra szállt örökségképpen.

Miután Margit lemondott Tirolról, Tirol várát az osztrák hercegek örökölték. Miután azonban az osztrák hercegek hatalmuk súlypontját az Etsch völgyéböl az Inn völgyébe tették át (Innsbruck), a régi vár sokat veszített hajdani jelentőségéből. Sokáig elhagyottan állt, századokon keresztül, senki sem törődött vele és már-már rommá vált.

Mikor Tirol 1807-ben Bajorország birtokába került, hogy megsértsék a tiroliak nemzeti érzéseit a bajor kormány Tirol várát nyilvános árverésen eladta. Haussmann báró vette meg 2200 forintért, aki később oda ajándékozta Merán városának. 1816-ban pedig Merán, hódolata jeléül, Tirol várát I. Ferenc császárnak tovább ajándékozta.

A Habsburgok közül először V. Ferdinand tartózkodott huzamosabb ideig őseinek székhelyén. Majd Ferenc József és családja az 1870-es években állandóan Meránban töltötte a telet. A királyi gyermekek - különösen Rudolf trónörökös -a szó szoros értelmében rajongtak Tirol váráért. Nem volt az a nap, melyen ne kirándultak volna el oda. Ferenc József ezért a várat teljesen restauráltatta. Az első és második emeleten a kicsi szobákat hatalmas termekké alakították át és fejedelmi fényűzéssel rendezték be.

Az első világháború után a vár az olasz kormány tulajdona lett.