2012. május 7.

A bécsi metró

A lóvasúttól az alacsony padlós villamosig, a városi vasúttól a metróig: Bécs tömegközlekedése Európa egyik legmodernebb és leggyakrabban használt közlekedési hálózata.


A lóvasúttól az alacsony padlós villamosig, a városi vasúttól a metróig: Bécs tömegközlekedése Európa egyik legmodernebb és leggyakrabban használt közlekedési hálózata.

A 19. század közepén Bécsnek az elővárosokkal együtt 250.000 lakosa volt. A személyszállítás hordszékekkel, bérkocsikkal vagy gyalogosan történt.

Amikor 1857-ben elhatározták, hogy az óvárost körülvevő bástyákat lebontják, szabaddá vált az út egy világvárosi közlekedési rendszer kialakítására. Ez a döntés a mai napig meghatározza a város szerkezetét.


Bécs a XIX. században

A városfalat körülvevő tágas mezőket felváltotta a körút, a monarchia egészen napjainkig világhírű műalkotása.

1864-ben a városi közgyűlés áldását adta a lóvasút próbaüzemű járatára. Az első lóvasút 1865. október 4-én indult el a Votivkirche elől Dornbach irányába. Az üzemeltető cégek között óriási konkurenciaharc robbant ki. Ez és más visszás helyzetek végül oda vezettek, hogy a város maga vette át a vasutat.



Azzal, hogy a vasút Bécs városa kezébe került, elérkezett a bécsi „Tramway” ideje. Megkezdték a vonalak villamosítását és a még ma is létező vonalrendszert számokkal és betűkkel látták el.

A gazdaságosság és az üzembiztonság terén azonban csak az elektromos energia megjelenése hozott áttörést. Bécs első villamosvasútja a még ma is közlekedő 5-ös villamos vonalán 1897. január 28-án kezdte meg működését.

 

A következő években olyannyira gyorsan zajlott a lóvasutak villamosítása, hogy 1903-ban Bécs utolsó lóvasútja is eltűnt és teljes egészében átvették helyüket az elektromosak. A bécsi villamosokat a bécsiek a mai napig kedvesen „Bim”-nek nevezik, utalva ezzel a jármű csengető figyelmeztető jelzésére.

A Bécsi Városi Vasút (Stadtbahn)

A városi vasút megépítéséről 1892 nyarán döntöttek, 1898. május 9-én pedig már meg is nyitották. A városi vasutat kezdetben gőzmozdonyokkal üzemeltették.

A városi vasút az igényes építészeti megoldásoknak köszönhette nagy ismertségét - a nagy állomások tervezése, valamint a legapróbb részletek kidolgozása is Otto Wagner (1841-1918) irodájában történt, akit 1894-ben neveznek ki a Stadtbahn főépítészének. A funkció és esztétikum egysége születik meg a Stadtbahn Wagner által tervezett épületeiben. Wagnerék alkalmazzák az akkor új vasszerkezeteket, majolikát, az üveget és az alumíniumot az építésben.


Otto Wagner 1841-1918

Wagner a több mint harminc állomást, hídat épített, amelyek máig a városkép jellegzetes színfoltjai. Közöttük a legszebb, a Karlsplatzon álló Stadhbahn-épület láttatja először technika és esztétika együttes modernségét. Szinte a bécsi szecesszió győzelmi emlékjeleként 1898-ban, a szecesszió évében készült el.


Otto Wagner Pavillon - Karlsplatz

A másik kiemelkedő szépségű épület Schönbrunnban, a kastély mellett, kizárólag a császári család használatára készült. Egyetlen-egyszer vette igénybe Ferenc József és a császári család néhány tagja: a megnyitás napján.


A schönbrunni megálló épülete

A közel százéves közlekedési építmény több mint 40 km hosszú szakaszával értékes kulturális örökség, egyetlen múzeumi gyűjteménybe sem tagozódott be, a mai napig eredeti funkciójában működképes része a bécsi tömegközlekedési vállalat metróhálózatának. A mai metró jelentős része ezen a vasútrendszeren alapszik (az U4 metróvonal és az U6 egy része), akkoriban ez gőzmozdony üzemeltetésű vasútrendszert jelentett.

1925-ben a villamosítás befejezése után helyezte ismét üzembe Bécs Város a városi vasutat, mint városi közlekedési rendszert. Az üzemeltetést villamosszerelvényekkel oldották meg.

Wagner építményeit egy darabig nemigen becsülték, jó néhány megóvásra érdemes állomást le is bontottak. Csak később, az elővárosi közlekedés újraélesztése és a Gürtel városi vasút felújítása során próbálták megtartani a lehető legtöbb állomást. A lenyűgöző, magasban elhelyezkedő megállókat stílusosan rendbe hozták és megőrizték az utókor számára.

A metró építése

Egy problémát azonban nem sikerült megoldani: a sűrűn beépített terek és a szűk utcák állandó forgalma nem tette lehetővé, hogy a belvárost behálózzák a villamosvonalak. Villamossal mind a mai napig a körúton, a városmagot körülvéve lehet közlekedni, a belvárosban a felszín fölötti tömegközlekedésre csak az autóbusz vehető igénybe.


A bécsi metró építése

A város körül futó 2-es villamos vonalán és a Gürtel alatt húzódó villamosalagutakat már a metró irányába tett lépéseknek tekintették. Az eredetileg a Sezession épületétől a Volkstheaterig tervezett alagutat az építkezés során többször meghosszabították. A Gürtelnél már meglévő földalatti állomást, a Südtiroler Platz-ot egy földalatti villamosalagúttal kötötték össze.

A következő közlekedéshálózati tervek már egy teljes metróhálózat koncepcióját tartalmazták, az egymást a belvárosban metsző vonalszerkezet nem volt kérdéses.

1969-ben végre eljött az idő. A Karlsplatz-on, 100 évvel az első tervek elkészülése után, Bruno Marek polgármestersége idején, elkezdődött a metró-alaphálózat kiépítése.

1976-ban nyilvános próbaüzem formájában indult el az első szerelvény a Friedensbrücke és Heiligenstadt között.

1978. február 25-én egész Bécs talpon volt, hogy megünnepelje a Karsplatz és a Reumannplatz között (U1) mindössze 6 percig tartó metróösszeköttetést.

Ezzel majdnem egy időben nyitották meg az új metróvonal mentén Bécs első sétálóutcáit: a Kärtnerstraßét és a Favoritenstraßét.

A 80-as évek eleje a metrófejlesztések jegyében telt. Lépésről lépésre adták át az újabb és újabb vonalakat.

Míg az U1-es metró egy teljesen újépítésű szakasz és a belváros első sínpályás elérhetését biztosította, addig az U4-es vonal a városi vasútnak a Duna-csatornát a Wiental-lal összekötő szakaszából lett.

1982-ben a Kagran felé vezető U1-es vonal megnyitásával befejeződött az alaphálózat kiépítése.

A 90-es évek – egy második fejlesztési szakasz keretében – meghozták a belvárost kelet-nyugati irányban átszelő U3-at, és az U6-ot, a régi Gürtel-városi vasút meghosszabbítását.

A bécsi metró napjainkban

A mai metrórendszer különböző szakaszt egyesít: Otto Wagner 1894 és 1901 között létesített városi vasútját (U4 és U6), a 60-as években átépített villamosalagutakat (U2) és az új, 1969 óta épült szakaszokat (U1, U2, U3, U6). Az U1-es metró vonalát a Kagran és Leopoldau közötti szakaszon 2006-ban hosszabbították meg. Ezzel a városon történő átjutás a Reumannplatztól az új végállomásig, Leopoldauig (14,6 km) mindössze 25 perc.


2010 októberében megnyitották az U“-es metróvonal Aspernstraße megállóját. A szakasz 6 új állomását azóta 50.000-rel több utas használja naponta.

Jelenleg negyedik fázisában tart az építkezés, amely további három lépcsőt ölel fel: az U2 kiépítése az asperni reptérig 2013-ban fejeződik be, az U1 kiépítése Rothneusiedlig 2015-ig és az U2 meghosszabbítása az Arsenal felé 2019-ig bezáróan.

Művészet a bécsi metróban

Falmozaikok, festmények, szobrok és videoinstallációk: a bécsi metróban a művészet is otthon van. A híres művész, Peter Kogler installációjával a közelmúltban a Karslpatz alatt jött létre egy új „kultúrpasszázs”.

Az osztrák multimédiaművész Peter Kogler közreműködésével készül a bécsi metróban megvalósuló művészeti projekt legújabb darabja. A szitanyomással készülő üvegpaneljei 2012. február végétől tekinthetőek meg a Karlsplatz metróállomás egy köztes emeletén. A falakon elhelyezett installációk computer által generált csőformák tapétaszerű hálózatát ábrázolják és a közlekedési csomópont transzfer-funkciójára utal. Kogler alkotása a naponta több mint 200.000 utazó által érintett Karlsplatz, mint közlekedési csomópont komplett felújításának a része.

A föld alatti úthálózat nemcsak az U1-es, U2-es és U4-es metró állomásait köti össze egymással, hanem gyalogos összeköttetést is teremt a körút és a Karsplatz között. A 2010-ben kezdett átépítési és felújítási munkálatok befejezését 2013-ra tervezik, addigra az új Karlsplatz kultúrpasszázs is világosabb és barátságosabb lesz. A passzázs a közelben található kulturális intézményeknek, többek között a Bécs Múzeumnak, a Művészek Házának, a Szecesszió Házának és a Műcsarnoknak is megjelenési lehetőséget kínál majd.

A bécsi metró nyilvános terein 1990 óta helyeznek egyre nagyobb hangsúlyt a különböző műalkotások elhelyezésére. Az úgynevezett „kultúrmetró", vagyis az U3-as metró tervezésénél a kezdetektől fogva nagy figyelmet szenteltek a művészetnek és az összesen 21 állomás közül, 11-en teret is biztosítottak különböző műalkotásoknak. Anton Lehmden, a Fantasztikus Realizmus Bécsi Iskolájának képviselője például egy 360 négyzetméteres mozaikkal díszítette a Volkstheater megállót. Az alkotás a „Természet keletkezését" ábrázolja.


Anton Lehmden: a Volkstheater megálló

 Az osztrák művész Adolf Frohner az U3-as metró naponta 100 000 utas által érintett Westbahnhof megállójában helyezte el „kb. 55 lépés Európán át" című munkáját. A 40 méter hosszú műalkotás az emberiség történelmét meséli el az evolúció kezdetétől az újkorig.

A Landstraße megállóban Oswald Oberhuber színes falfestményei díszítik a metró átjárót, míg a Schweglerstraße állomáson Nam June Paik videoinstallációját csodálhatják meg az arra járók.


Oswald Oberhuber: Landstraße

A tömegközlekedési eszközök megállóinak és nyilvános tereinek színvonalas kialakítása Bécsben hosszú hagyományokra tekint vissza. Otto Wagner tervezte a nagyobb építményeket, mint a hidakat és az állomásépületeket, de az ő munkáját dicsérik az apró részletek, a feliratok és a lámpák is.



  

 Az egységes és magas színvonalú kialakításnak köszönhetően a Bécsi Városi Vasút egy igazán különleges műalkotásnak számít.

A Wiener Linien (Bécsi Közlekedési Vállalat) által kiadott „Bécsi metróművészet" című szalag a bécsi metrókban található modern műalkotásokról, régészeti leletekről és kortalan építészeti megoldásairól számol be. Beszerezhető német nyelven a Wiener Linien információs pontjain.