Tésztamúzeum Rómában

Rómában - közel a Trevi-kúthoz - a Scander bég-téren található Országos Tésztamúzeum (Museo Nazionale delle Paste Alimentari) a kezdetektől napjainkig mutatja be a makaróni, a spagetti és a többi tésztaféle, az olaszok nemzeti eledelének történetét. A múzeum bezárt!

Mint a kiállítás anyagából kiderül, a tésztakultuszt nagyon régen, még az etruszkok kezdték. A cerveteri etruszk romvárosban Krisztus előtt a IV. századból származó domborművek már ábrázolják a tésztakészítés eszközeit. Arab útleírások tanúsága szerint 1000 körül Szicília a tésztafélék nagy termelője és exportőre volt. Egy 1279-ből származó végrendeletben egy genovai uraság jelentős száraztészta-készleteinek sorsáról rendelkezik. A második évezred közepén már Itália-szerte megalakultak a makarónikészítők szakmai szervezetei, amelyek gondosan óvták a termék minőségét és árát.

Az áttörés azonban talán csak a XVII. században következett be - legalábbis Nápoly környékén -, mert egészen addig brokkolievőknek nevezték a nápolyiakat zöldségfélékben bőséges étrendjük miatt. Az 1600-as években azonban olyannyira elterjedt az olcsóbb és laktatóbb tészta, hogy attól kezdve már csak makarónievőknek hívták őket. Egy, a századforduló tájáról származó fénykép tanúsága szerint hajdanában hatalmas teknőkben, lábbal dagasztották a tésztát. Kézzel nem is győzték volna, hiszen egy korabeli gúnyrajz szerint a nápolyiak úgy tömték magukba a makarónit, ahogy a libába szokás kukoricát. Ha ez túlzás is, tény, hogy Olaszországban hajdanában úton-útfélen főtt makarónit árultak. A korabeli rajzokból, fényképekből kitűnik az is, hogy valaha nem tekerték villára egy kanál segítségével a makarónit, hanem kézzel ették, felszegett fejjel, s a magasból eregették a szájukba a hosszú cérna- vagy csőtésztát. A hosszú tésztaszálakat hatalmas állványra felfűzve, a házak előtt szárították a napon, akárcsak Magyarországon a pirospaprikát. 

A tészta történetének szentelt 15 terem egyikében hírességek, köztük Ingrid Bergman, Paul Newman, de leginkább Sophia Loren, a "makaróni koronázatlan királynője", és Totó, illetve Alberto Sordi, a spagettifejedelmek fotóit látjuk, amint élvezettel birkóznak egy-egy, paradicsomos szósszal leöntött hatalmas adag spagettivel.

A múzeum a szemle végén felhívja a látogatók figyelmét, hogy 20 deka tészta egy kanál étolajjal, egy marék babbal vagy egy kis sajttal a világ bármely pontján elegendő arra, hogy életben tartson egy embert.