Stradivari Múzeum

A cremonai Palazzo Affaitati palotában található Museo Civico "Ala Ponzone" része a Museo Stradivariano.

Cremonában 1644-ben született Antonio Stradivari olasz hegedűkészítő, akit a szakmájában a mai napig a legjobbnak tartanak. Antonio Stradivari élete során több mint 1100 hegedűt készített, minden Stradivariusnak saját neve van, az eredeti példányok múzeumok, világhírű művészek és magánszemélyek tulajdonában vannak.

Cremona legelismertebb hegedűkészítője "aranykorának" az 1700-1720 közötti éveket nevezik. Ekkor gyártott jellegzetes hegedűi, az ún. stradivariusok hátlapja jávorfából, a tető lucfenyőből, a kávák és a tőke fűzfából készült. A teltebb hang érdekében laposabbra építette a hangszert, megnagyobbította a hegedűtestet, kisebb domborulatokat alkalmazott, és erősebb hajlásban metszette ki az f-lyukakat. A Stradivari-féle hegedűhöz az erőteljes hangzás mellett jellegzetes szín is társult, az aranysárga lakkra világos vörös színt vitt fel.

Stradivari Cremonában 1737-ben halt meg, a Basilica di San Domenicóban temették el, amely a jelenleg Piazza Romának nevezett városi park területén állt, s ahol ma sírfelirat őrzi emlékét.

Vagyont érő alkotásait előszeretettel hamisítják is, ami nem csoda: az eddigi legdrágább Stradivari-hegedűért 2011 júniusában 10 millió dollárt fizettek Japánban egy árverésen. Az 1721-ben készült "Lady Blunt" már többször gazdát cserélt, és mindig rekordáron.

Stradivari titkát máig nem sikerült megfejteni, évszázadok elmúltával is zenetudósok, vegyészek, sőt klímakutatók próbálják megfejteni a csodás hangú hegedűk rejtélyét. Van, aki a Stradivari által használt különleges lakkban, illetve a hegedű alapanyagául szolgáló fa egyedi kezelésében, a fapácolásban, a juharfa gombátlanítására alkalmazott bórsavas kezelésben, illetve az esetleges színes gyümölcsmézga szerepében látja a megoldást. Megint mások a hegedű felépítésére (a hegedű hátoldala nem egyforma vastag), illetve a készítéshez kiválasztott fa minőségére esküsznek.  Ez utóbbi elmélet hívei szerint Stradivari maga utazott távoli vidékekre, hogy a megfelelő fenyőfákat kiválassza.

Hozzájuk csatlakozik a tudósok egy másik csoportja is, akik szerint a "kis jégkorszak", a csökkent naptevékenység és a hideg lehet a megoldás kulcsa: a készítő által felhasznált fák eszerint olyan időben nőttek csemetéből nagy fává, amikor évtizedeken át hosszú, hideg telek és hűvös nyarak váltották egymást, ami a legegészségesebb fákban lehetővé tette a teljesen arányos évgyűrűk kialakulását.

A cremonai múzeumban őrzik azt a fél tucat sablonsorozatot, amely ma is a hegedű- és csellókészítés alapmintájául szolgál. Magyar művészek közül Edvin Marton, Pauk György Londonban élő magyar művész, Baráti Kristóf Liszt Ferenc-díjas hegedűművész tulajdonában van ("Lady Harmsworth", 1703) stradivarius, Kokas Katalin hegedűművész 2011-ben öt év használatra kapta meg az 1697-ben készült Cecília-hegedűt.