Palazzo Farnese

Az egész Itáliában jelentős vagyonnal és hatalommal rendelkező Farnese család sarja volt, aki fiatal korában kicsapongó életet élt, szeretőitől törvénytelen gyermekei is születtek.

Miután anyja megvonta tőle az anyagi támogatását, a vele való konfliktusa miatt a római Angyalvár börtönébe került. A börtönévek után Lorenzo de'Medici híres firenzei udvarában tanult, majd 1493-ban a "pápaság legsötétebb alakjának” nevezett VI. Sándor segítségével bíborossá választották.

A Medici családdal ápolt szoros kapcsolatainak köszönhetően püspökként 1513-tól X. Leó (Medici) pápa közvetlen tanácsadójaként működött. Leó alatt családja befolyása és hatalma tovább növekedett, de a Medici pápa halála (1521) után mégsem sikerült rögtön pápává választatnia magát. 1534-ben azonban már nem akadt méltó ellenfele, és a konklávé rövid idő alatt október 13-án pápának választotta.

Hihetetlen energiával látott neki pontifikátusának, mivel a katolikus egyházat újra vezető hatalommá és hiteles egyházzá akarta tenni. Már megválasztásától kezdve törekedett egy egyetemes zsinat összehívására, de ennek megvalósítását V. Károly német-római császár és I. Ferenc francia király rivalizálása sokáig hátráltatta. Végül sikerült kibékítenie a feleket, majd 1545. december 13-án összehívta az első nagy reformgyűlést, a tridenti zsinatot.

Nevéhez kötődik a protestáns hitelvek megvitatása, a pápai állam belügyeinek alapos átalakítása és a kifosztott Róma újjáépítése is.

A mai napig nevét dicséri a város szerkezete, az örök város belső részeinek utcái, terei és palotái. Az új városképhez pedig olyan világhírű reneszánsz építészek is hozzájárultak, mint Michelangelo, aki folytatta a vatikáni Szent Péter-bazilika építését. A pápa a művészetek nagy pártolójaként is bevonult a történelembe, udvarának másik jelentős művésze volt Tiziano, az európai hírű festő.

III. Pál az első olyan egyházfő volt, akit már komolyan foglalkoztatott a rohamosan terjedő reformáció megállítása. A zsinat határozatai, az inkvizíció felállítása Itáliában, a szerzetesrendek engedélyezése mind ezt a célt szolgálták. Ő volt az, aki 1538-ban kiközösítette VIII. Henrik angol királyt a katolikus egyházból. Az általa 1540-ben hivatalosan is elismert jezsuita rend a pápák legfőbb támaszává vált a reformáció elleni küzdelemben.

Pápasága alatt a Farnese család egyre nagyobb befolyásra tett szert, 1545-ben a pápai állam által elfoglalt területekből leválasztotta Párma és Piacenza Hercegségét, amelyet öröklődő hűbérbirtokként adományozott törvénytelen fiának, Pier Luiginak, két unokája pedig fiatal koruk ellenére bíborosi pozícióba kerültek.