Museo Cappella Sansevero

A Nápoly óvárosában található templom építése 1590-re tehető, mikor a Sansevero hercegek saját kápolnát építtetettek a palotájukhoz közel. Végső formáját Raimondo di Sangro hercegnek (1710-1771) köszönheti.

A herceg a nápolyi szabadkőműves páholy feje volt, egy igazi reneszánsz ember, aki vonzódott a tudományhoz, az alkímiához, a misztikumhoz, több nyelven beszélt, köztük arabul és héberül.

A kápolna három sajátos szoborral büszkélkedik. Ezek a késő barokk túldíszítés példái. A Fátyolozott igazság (más nevén szerénység vagy erkölcsösség) Antonio Corradini 1750-ben elkészült műve, Raimondo di Sangro édesanyjának, Cecilia Gaetani d'Aragona hercegnőnek a síremléke. A Krisztus a lepel alatt (más néven 'Cristo Velato', Fátyolozott Krisztus) hasonló az előbbi szoborhoz, 1753-ban alkotta Giuseppe Sanmartino. A harmadik szobor a Szabadulás a megtévesztettségből a genovai Francesco Queirolo műve, és Raimondo apjának sírját díszíti.

A kápolna múzeumában egy igazán bizarr gyűjtemény látható. Ezek közé tartozik két "anatómiai gép", egyik egy férfit, a másik egy terhes nőt ábrázol (egy magzat is volt, de azt ellopták). Igazi emberi csontvázakra építették őket, és hihetetlen részletesen ábrázolják a vénákat, artériákat és izmokat. Sokáig úgy gondolták, hogy egy korai plasztinációs technikával készültek, de később felfedezték, hogy a csontvázak kivételével méhviaszból, fémdrótokból és selyemből állnak. Az anatómiai "Ádámot és Évát" Giuseppe Salerno anatómus készítette 1763-64-ben, a zsigerek és az érrendszer szemléltetéséhez.