Margherita di Savoia pugliai sóskanzenjei

A Margherita di Savoia sóstavak, amelyek Európa legnagyobbjai, természetvédelmi területként mintegy 20 kilométer hosszan húzódnak az apuliai partok mentén Barletta-Andria-Trani tartományban. Igazi érintetlen természeti oázis, amelyet rózsaszín flamingók és számos más védett állat- és növényfaj lakik. De arról is híresek, hogy itt egy ősi feldolgozási módszerrel tengeri sót termesztenek.

A múltban a sóstavak helyett egy tó, a Salpi-tó volt, egy brakkos és mocsaras vizek által alkotott medence, amelyet még II. Frigyes is vadászterületként használt. A Via Salaria, amely az Adriától Rómába vezetett, szintén itt haladt át. Csak 1900-ban kezdődött meg a nagyszabású rekultivációs projekt, amely ezt a barátságtalan helyet brackos vízzel borított, festői növényzettel borított szigetekké változtatta.

Azóta számos madárfaj választotta a sóstómedencéket a legjobb helynek a telelésre. Ezért a sóstavak a madármegfigyelők számára az egyik legjobb hely, olyannyira, hogy a rezervátumban a Lipu (Olasz Madárvédelmi Liga) által irányított "Salpi" Természetmegfigyelő Központot is létrehozták.

A rózsaszín flamingók a leglenyűgözőbb fajok közé tartoznak - és mindig nagyszámú turistát vonzanak. Legalább harminc éve minden évben több száz flamingó érkezik időben, mindig ugyanarra a helyre, ahol a víz legfeljebb egy méter magas. 

A fészkelés általában kis homok- vagy iszapszigeteken történik, amelyek közvetlenül a víz felszíne fölött emelkednek ki.

A flamingók megcsodálásához távcső kell, mivel  távolságot kell tartani (a flamingók nem szeretik a tömeget, és a zaj miatt elrepülhetnek). Egyedülálló látványban lesz része.

Egy régi sótároló, a régi sótorony közelében található a Sóvidék Történelmi Múzeuma, amelyet érdemes meglátogatni, mert a só történetét meséli el, amely évszázadokon át nagyon fontos gazdasági forrás volt.

A hely neve Saline-ról Saline di Margherita di Savoia-ra változott Olaszország egyesítése után (1861), I. Umberto király feleségének, a királynőnek a tiszteletére.