Keresztelő Szent János székesegyház-Torinói lepel

Az ereklyét a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban (Cattedrale di San Giovanni Battista) őrzik.

Az 1567. évi pestisjárvány idején, amikor a város valamennyi vezetője elmenekült Milánóból, Borromeo Szent Károly olasz bíboros érsek a helyén maradt, és ápolta a betegeket. Részben a saját javaival, részben a gazdagok adományaival segített: ruhát, élelmiszert, gyógyszert adott az embereknek. Menhelyeket állíttatott föl, a betegeket ideiglenes kórházakba gyűjtötték össze. A járvány tetőpontján zárlatot kellett elrendelni mindazoknak, akik saját házukban maradtak. Ezeknek – főleg a betegeknek és a haldoklóknak – az érsek ambuláns szolgálatot szervezett. Helytállása miatt az 1567-es járványt később „Szent Károly pestisének” nevezték el.

A járvány idején megfogadta, hogy ha az Úr véget vet a szenvedésnek, hálából elzarándokol a franciaországi Chambéry-be, ahol a híres leplet, az egyház egyik legnevezetesebb kegytárgyát őrizték. Akkoriban meglehetősen viszontagságos útnak számított az átkelés az Alpokon, ezért Emanuele Filiberto savoyai herceg, aki meg akarta kímélni Károlyt az ezzel járó törődéstől, Torinóba vitette a leplet, amit azóta hívnak torinói lepelnek.

A lepel olasz nevéről Sindone- vagy az építészről Guarini-kápolnaként ismert kápolnát a savoyai uralkodóházhoz tartozó Emanuele Filiberto (1869-1931), III. Viktor Emánuel olasz király unokatestvére építtette a 19. század végén.

A kápolna 1997 áprilisában leégett. Az ereklyét tűzálló üveg védte, de a leplet őrző ereklyetartót a lángok közepette nem tudták kivinni a kápolnából. Ezért a torinói tűzoltók parancsnoka úgy döntött, hogy egy 4 kilós kalapáccsal széttöri a leplet fedő kristályüveget. Így mentették ki a Sindonét (így nevezik az olaszok a leplet) a tűzből. Azóta az ereklyét a dóm más pontján őrzik.

A torinói lepel néven híressé vált gyolcsdarab a legenda szerint Názáreti Jézus halotti leple: az evangéliumok tudósítása szerint Krisztus testét gyolcsba csavarták, miután levették a keresztről, majd ebben is temették el. Az ereklye eredetiségét azonban eddig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani.

A 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata látható, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán. Az mára biztossá vált, hogy nem festmény a lenyomat, az azonban továbbra is kérdéses, hogy pontosan mely korból származik és hogyan készült.

A Vatikán hivatalosan nem állítja, hogy a lepel Jézus halotti gyolcsa. Hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy az ereklye mindenképpen Krisztus szenvedésének erőteljes szimbóluma.

A leplet utoljára 2015-ben állították ki. Azért esett a választás 2015-re, mert Torinó városa 2015-ben ünnepelte a szalézi szerzetesrendet megalapító Bosco Szent János (1815-1888) születésének 200. évfordulóját.

Legutóbb a Padovai Egyetem méréstechnikus kutatócsoportja tanulmányozta a torinói leplet, majd elkészítették az abba burkolt férfialak háromdimenziós modelljét. Az általuk megalkotott szobor a pontos mását mutatja annak, hogyan is nézett ki Jézus.

A lepel digitális fényképe és történetének tanulmányozására letölthető a Sindone 2.0 alkalmazás, akár magyar nyelven is.