Chiesa di San Carlo alle Quattro Fontane

A templomot az 1600-as évek egyik legjelentősebb építésze, Francesco Borromini alkotta: a San Carlo alle Quattro Fontane templomot a rómaiak szeretettel "San Carlino"-nak hívnak.

Fiatal római építészként Borromini igyekezett ismertté válni. Így amikor felkérték, hogy restaurálja a spanyol trinitáriusok közösségéhez tartozó kis kápolnát, ingyen ajánlotta fel szolgálatait. A Szentháromságnak és San Carlo Borromeo (bíboros és milánói érsek) tiszteletére szentelt kápolna az ősi Via Pia (ma Via del Quirinale) és a Via delle Quattro Fontane között helyezkedett el, innen kapta a nevét.

Az új épületegyüttes építése 1634-ben kezdődött, és a rendelkezésre álló hely szűkössége miatt meglehetősen bonyolult volt a kivitelezés. Borromini építészi képességei azonban felülmúlták a kezdeti várakozásokat.

A homlokzat feltűnő homorú-konvex és hullámos vonalaival, és angyalok és szentek szobrai díszítik. A templom belseje kicsi, de kidolgozott; az oszlopok ritmikusan helyezkednek el a falak mentén, hogy szobrokkal és oltárokkal ellátott fülkéket határoljanak. Mindennek a csúcspontja az ovális kupola, bonyolult geometrikus mintázatával. A kupolán keresztül Borromini képes volt fokozni a belső tér egységes fehér színe által keltett fényességet.

A templom alatt egy kripta található két oldalkápolnával; az egyiket valószínűleg magának Borromininek szánták temetkezési helynek. Mivel azonban öngyilkosságot követett el, a trinitáriusok nem engedték, hogy a templomban temessék el, és holttestét ehelyett a San Giovanni dei Fiorentini templomban helyezték el, nagybátyja, Carlo Maderno, szintén neves építész mellett.

A templomban Borromini mesterien tudta modulálni és formálni a magas és karcsú, lengő falakat, hogy plaszticitást és dinamizmust teremtsen, ami a római barokk alapelve. Emiatt a San Carlo alle Quattro Fontane templomot joggal tekinthetjük az 1600-as évek olasz építészetének egyik legkiemelkedőbb példájának. És ennek köszönhetően Borromini kortársaival, Gian Lorenzo Berninivel és Pietro da Cortonával együtt a római barokk építészet egyik vezető alakjává vált.